Legutoljára egy háromlakásos házban laktam, a középső emeleten. Alul a főbérlőm lánya és pasija, fölöttem szintén egy fiatal pár lakott, a lányok mindketten ápolónők voltak. A lenti lánnyal rögtön az elején konfliktusba kerültünk, rémesen unszimpi csaj volt, az a típus egyébkét, akivel soha semmilyen körülmények között nem tudnék összebarátkozni. És mivel a pár összejárt (mindenhol született két baba, pár hónap eltéréssel, képzelhetitek azt a hangzavart), így a fönti (amúgy nagyon rokonszenves) párral sem tudtunk igazán megismerkedni: furán jött volna ki, hogy mondjuk őket meghívtuk volna, de a lentieket nem. Így a fölső szomszédékkal csak itt-ott váltottunk pár szót, metróhoz menet, boltból hazajövet, lépcsőházban stb.
Előtte egy másik városban laktam, egy 8 lakásos házban. Elég nagy volt a fluktuácó, emberek költöztek ki-be, nem is ismertem meg sok szomszédot. A szembelévő sráccal egyszer egy társaságban futottam össze, valami orosz csajokkal szórakozott részegen, a fölső szomszédommal egy helyen dolgoztunk és egyszer este lejött, hogy elhívjon egy pohárra valahová. De a legfölső nőt, aki a kis kertet gondozta gyönyörűen pl. nagyon szívesen megismertem volna.
Aztán ott van a pesti lakásom: 15 család/személy lakja az épületet, leginkább szimpi és érdekes emberek. Véletlenül ismertem meg Pétert, aki ezermester, és nálunk is szerelt már ezt-azt, Juditot, aki ügyvéd, és ő intézi a ház vitás ügyeit (és mellesleg tök jófej). Meg itt vannak a fiatalok, akikkel most márciusban végre bemutatkoztunk egymásnak, eddig ugyanis vagy csak hallottuk őket, vagy pedig épp hogy csak összefutottunk velük.
A lényeg: eddig soha nem tettem semmiféle erőfeszítést, hogy megismerjem a szomszédaimat, pedig mindig annyira szerettem volna egy ilyen kávézni-átmenős típusú szomszédsági viszonyt. De tudom, hogy hol rontottam el. Az elején a költözködés, berendezkedés mindig sok időt és energiát elvett, utána pedig már túl későnek éreztem, hogy egy üveg borral bekopogjak hozzájuk.
Úgyhogy most résen leszek! Ebben a házban összesen három lakás van, így még az udvariassági szabályok is megkövetelik, hogy beregisztráljunk a kis közösségbe. A terv: a beköltözés utáni hétvégén bekopogunk hozzájuk, föl, meg le, röviden bemutatkozunk, aztán ha szimpiknek tűnnek, pár hét múlva meghívjuk őket (egyszerre vagy külön-külön? még nem tudom) sütikézni. Illetve lesz még májusban a szomszédok ünnepe, ami szerintem egy szuperjó kezdeményezés - mondom úgy, hogy még soha nem voltam egyen sem - amit jól előre beírok a naptárba, hogy mindenképpen ráérjünk.
Jaj én is mindig szerettem volna ilyen igazi békebeli szomszédságot de nekem sem sikerült csak olyan köszönés, ház ügyeinek, árvízhelyzetnek (Duna mellett lakunk) ilyesmiknek a megbeszélése.És igazad van, az elején kell megtenni a kezdeményező lépést. Remélem jó fejek lesznek.
VálaszTörlésNalam epp az ellenkezoje. Ismerek mindenkit, beszelgetunk. Nem csak nalam, hanem a sorhazban sok hazban (8/a-b-c, 10b-c,12 b szinte mindenkit ismerek, 19 lakas/epulet). A kutya sokat segit az ismerkedesben es h. 34 eve ebben az utcaban lakom csak a haz valtozott. Mar sokakat ellattam a teruleti korhazban, sokakkal jartam egy altalanosba es gimibe. A keruleti bevasarlokozpontban a boltokban ismerem az eladokat, az etkezos reszen talalkozom ismerosokkel. Legkozelebbi rokonom a fel utca orvosa... :-). Igy meg nem mehetsz ki akarhogy az utcara, mindenrol tud mindenki. De en szeretem h.falusias a lakokozosseg, megeri joban lenni, biztonsagot ad.
VálaszTörlésMi fél éve költöztünk be egy négy lakásos tásasházba, a szomszéd lakásban egy kb. velünk egykorú fiatal aranyos kis pár lakik, akiknek a babája pont annyi idős, mint a mienk. Még soha nem mentünk át a másikhoz, csak bemutatkoztunk egymásnak a közös kerítésen keresztül, és a gyerekeket sem engedtük össze így. Nagyon furcsa, hogy ők is és mi is ennyire magunknak valók vagyunk? Vagy ők nem találnak minket szimpatikusnak?
VálaszTörlésde jó :)
VálaszTörlésahol gyerekként laktam, ott nem ismertünk senkit a közvetlen szomszédon túl (és őt utáltuk - nem tudom, miért), ja, meg a házmesteréket (őket is utáltuk, arra már okot is tudok) - aztán mikor elköltöztünk, már kedvesek voltak (vagy mi?) - én viszont mindig vágytam a jószomszédságra, úgyhogy ahová én a magam erejéből és akaratából költöztem, ott mindig volt valaki, akivel lehetett kicsit kávézni meg pletykálni :) sőt, olyan is van, aki igaziból a barátunk lett, meg is maradt költözés után is - de fb-n több volt szomszéd is megvan :)
mikor idejöttünk, én mindenhová becsöngettem bemutatkozni - és itt is folyton megállok beszélgetni az utcán - de át nem járunk senkivel egymáshoz... vagyis inkább ovistárs, osztálytárs szülőkkel igen, nem közvetlen szomszédokkal.
de hát az a blogból is látszik, hogy én született szószátyár vagyok :)
Ha már a szomszédok a téma, és mivel itt sok a kisgyerekes, tudnátok egy kicsit segíteni, vagy csak a véleményeteket leírni? Az a gondom, hogy a felettünk lévő lakásban egy 5gyerekes család lakik. A gyerekek cukik, 4-7 év közöttiek, viszont állandóan rohangálnak, de tényleg, reggel úgy 6-tól este 10-ig. (Nem tudom, miért nincsenek iskolában, oviban, illetve honnan van ennyi energiájuk:)) Itthonról dolgozom, és borzalmasan zavaró, hiába ülök egész nap füldugóban. Mit lehet ilyenkor tenni? Szomszédnak szóltam, de elég nyers stílusban közölte, hogy ekkora gyerekeknek nem lehet elmagyarázni és megértetni velük, hogy ne dübörögjenek, én azért ezt kétlem. Patthelyzet?
VálaszTörlésEz bizony patthelyzet, ezért lakom én a ház legfelső emeletén. Az én fejem fölött nem fognak többet rohangálni, hallgattam vagy 10 évet, őrület volt. Nem lehet leszoktatni őket erről, pláne 5 gyerek, még ha akarnák sem, de valszeg nem is akarják.
TörlésMiora, egyetertek turchival es katkaduval... Nem tudsz csinalni SEMMIT. Meg csak haragudni sem lehet rajuk. (Mondjuk lehetett volna kedvesebb a no, az teny) En a helyedben megprobalnek olyankor dolgozni, amikor nincs akkora hangzavar, vagy treniroznam magam h megszokjam. Sajnalom h a fuldugo sem segit!
TörlésCsak tényleg őrjítő. Még az sem nagyon megy, hogy fordítva élek és éjszaka dolgozom, mert nappal meg aludni nem lehet ettől, mindig kávézóban meg egyéb helyen ülni szintén nem lehet:( Csak nem tudom, meddig tart, mert ha most sem jelzik a szülők a gyerekeknek, hogy kicsit csendesebben, nagyobb korukban sem fogja őket érdekelni, hogy mások is laknak alattuk:( Úgy gondoltam, hogy azért 4-5 éves kortól már lehet őket "nevelni" kicsit, 2-3 éves gyerektől nyilván nem várom el, hogy figyeljen erre. Igazából a zajon kívül a szomszéd bunkósága fáj leginkább, de hát ez van.
TörlésTényleg rémes lehet. Jól kifogtad! Mert öt 4-7 közötti gyerek nem mindennapos egy családban. És persze, hogy nem megoldás hogy éjjel dolgozol, vagy kávézókban. Esetleg könyvtár? Vagy végső megoldásképp: elköltözni?
TörlésRotigotin, Martine: na pont erről beszélek, valami ilyesmit szeretnék én is. Aztán hogy ez fog-e sikerülni... Fro-ban gyakrabban költöznek az emberek, szóval lehet h minden évben más emberek lesznek körülöttünk, nem tudom. Rotigotin, 34 éve ugyanabban az utcában, ez elég ritka, még otthon is!
VálaszTörlésLovely: hát ha már kérdezed... nekem fura. MIért nem hívjátok őket át egyszer?
Miora, olyan nagyon tenyleg nem lehet elmagyarazni. Megertik, de mozogniuk kell. Ha a szulok nem viszik oket mashova futkarozni, akkor otthon. Sok gyerek jaras helyett is fut. Egyebkent a lakas anyagatol is sok minden fugg, a normal komotos helyvaltoztatas is duborgesnek hallatszott az egyik panelben, ahol laktunk.
VálaszTörlésTamko, sok szerencset!
VálaszTörlésKoszi!!
Törlésmi a költözés előtt csöngettünk be, hogy előre is elnézést a kellemetlenségért (meg utólag is, mert a felújítás elég sok kosszal járt). A szomszédunkkal azóta is nagyon jóban vagyunk, tüneményes emberek. A másik szomszédtól viszont zokon vettem, hogy nem vizitált, tekintve, hogy vagy fél évig felújított, és ez alatt többször sikerült mindenféle kábeleinket elvágni (a kaputelefontól az internetes adatkábelig), a rengeteg zajról nem is beszélve.
VálaszTörléshú a szomszédok. Muszáj velük jóba lenni, mert sosem tudhatjuk, hogy mire képesek. Volt felettünk lapó hiperaktív 4 éves, de volt jófej öregúr, aki minden nap egy tea mellett elmesélte az élete részleteit, voltak egyetemisták, akik ha buli volt, az összes lakó bejárati ajtaja elött lévő korlátra tette ki a felest. De a legdurvább az az üldözési mániás alsó szomszéd, aki megmérgezte a kutyámat, mert szerinte egész éjszaka ugat és rohangál. (nem igaz!)
VálaszTörlésNahát, mennyi érdekes történet! Csigusz, ez rémes...Biztosan ő mérgezte meg a kutyát? Az egyetemisták viszont tök cukik, így kell ezt csinálni!!
VálaszTörlésha jobban belegondolok, mi így ismerkedtünk meg A.-val :D
Törlésén házibuliba mentem abba a házba, ahol ő lakott, a buli házigazdái meg kiírták a liftbe, hogy bocs a várható zajért, de mindenkit szívesen látnak. A. a haverjaival buliba készült - de túl hidegnek érezte az időt ahhoz, hogy az általuk javaolt messzi helyre menjenek, így "nézzünk be ide is" alapon a mi házibulinkban kezdtek, majd maradtak - és ez lett belőle :D
Hihi... Erre nem is emlékeztem! Milyen jó, h te meg ki mertél mozdulni, a hideg ellenére! (Egyszer engem is meghivtak spanyol also szomszédok - direkt feljött a srác, h szóljon. En pedig nem mentem el, mert már pizsiben voltam :)))) es fogat is mostam, azt gondoltam, a franc fog átöltözni. Ha erre gondolok, mindig nevetnem kell. Az ember fiatalon azt gondolja, h végeláthatatlan buli all rendelkezésére.)
Törlésa barátnőmmel megbeszéltekhez képest órákkal később érkeztem, a legszakadtabb farmer-bakancs-pulóver szerelésben, mert úgy éreztem, semmi értelme elmenni sehová - de aztán a barátnőmre való tekintettel mégis odamentem - és megbeszéltük, hogy nem aggasztjuk magunkat azzal, hogy pasikkal foglalkozunk, csak inni fogunk, esetleg táncolni - végül is kevesebbet ittam, mint terveztem, de többet táncoltam... és összeszedtük egymást A.-val :)
TörlésSajnos biztos.
TörlésNálnk valahogy az egész szomszédság rendben van, a lakógyűlések rendszeresen sörözésbe torkollnak, sokszor van közös bográcsolás a kertben. De az egyik alsó lakó születésnapja volt eddig a csúcs, karaoke-partival, amire valamelyik tökkelütött az utcából kihívta a rohamrendőrséget (szép augusztus végi este volt).
VálaszTörlésBárcsak maga választhatná meg az ember a szomszédait :)
TörlésSztem meg pont az a poén, h az ember olyanokkal keveredik össze, akikkel nem biztos, hogy az életkora, foglalkozasa, tarsadalmi hovatartozasa stb alapjan valaha is megismerkedne!
TörlésPoénnak poén, de ha az agyadra mennek akkor már nem annyira DD. Nekünk Pesten van egy lakó, szerencsére nem szomszéd, ehhez képest elég sokszor jár fel amíg ki nem dobom, legutóbb az volt a baja hogy a 10. emeleti erkélyünkön éjszaka égve hagyjuk a villanyt és az bevilágít a szobájába, 8. emeleten lakik, egy oszloppal arrébb mint mi. Érted? 10. emeletről a 8.-ra világítunk. A poén az hogy nincs villany az erkélyünkön. Szerencsére nem csak minket boldogít hanem az egész házat.
TörlésLehet, hogy ha az ember a barátait választaná szomszédnak, akkor is lenne pár kellemetlen meglepetése :)
TörlésPersze mindenhol vannak ilyen emberek. Nálunk Petsen pl van egy nő, aki nem fizeti a közös költséget. Egyszerűen nem! Másfél milliós hátralékot halmozott fel, amit mi, többiek felosztottunk egymás között és befizettük helyette.
Ilyen nem fizető nálunk is van de a közös képviselő feljelenti és bírósági úton, végrehajtó, stb. próbálják behajtani a pénzt. Úgy tudom aki nem fizet közös költséget x ideig azt ki is tehetik a lakásból bírósági végzéssel. Nálunk még soha nem osztották fel más tartozását, aztán lehet hogy emiatt más költségei keletkeznek a háznak amit szintén mi fizetünk, nem tudom
TörlésAkkor nálatok úgy tűnik működik a rendszer! Nálunk hiába jelentették fel, vagy nem tudom milyen eljárást indítottak ellene, nem TUD fizetni, a lakásán jelzálog van és állítólag eladhatatlan. Szóval marad, a nyugdíjából vonnak valamennyit közös költségre, ennyi. De képzeld, eléggé szimpi a nő :) inkább sajnálom, minthogy mérges legyek rá,
Törlés