Mindezt egyszerre

Örülök: mert úgy néz ki, megkapjuk a lakást.
Aggódom: is egy picit, mert a másikat már ugyan lemondtuk, de ezzel még nem kötöttük meg a szerződést, máshogy nem lehetett megszervezni a távolság miatt. Ez a helyzet viszont baromira nem kellemes.
Izgulok: mert hétvégére hazamegyek, Boni nélkül három teljes napra.
Lelkiismeret-furdalásom van: mert Z. három napig egyes-egyedül lesz a gyerekkel.
Rádöbbentem: hogy ennyi ideig még én sem voltam teljesen egyedül Bonival!
Csodálkozom: hogy milyen flottul meg tudtam szervezni az otthon töltendő rövid időt, és bele tudtam passzírozni egy gázóra-leolvasást, egy kaputelefon-szerelést, megbeszélést két bútorossal, egy ügyvédi konzultációt, és talán még egy Rókatündér és egy Zeller is belefér.
Alig hiszem: hogy az egyik asztalos előleg nélkül elvállalná a könyvszekrény elkészítését! Most már összesen hat bútorossal beszéltem, általában mindegyik hülyének néz, ha elmondom nekik, hogy előleget nem szeretnék fizetni, a rossz tapasztalataim miatt. Még az ügyvédi letétbehelyezés gondolatára is kiröhögnek. Erre most itt van ez az illető, aki azt állítja, megcsinálja nekem és fizessek a végén!
Alig várom: a vasárnapi programomat. Hiába a sok kimenő és a számos shoppingolási, mozibajárási és egyéb lehetőség, amit Z. biztosít nekem, ilyen még nem történt, mióta Boni megszületett: délig fogok aludni!
Köszönöm: Ilonkának, hogy lekoppinthattam az ötletét!