2014. július 12., szombat

Juli néni, Kati néni letye-petye lepetye

A tervnek megfelelően magyarul beszélek Bonihoz, és ahogy gondoltam, nem könnyű. Vagy lehet, hogy maga a műfaj nehéz: egész nap beszélni egy kisbabához, aki nem ért meg sok mindent. Azért nem írom azt, hogy aki nem ért meg semmit, mert ellentétben a magzatokkal, akik szerintem valóban nem értenek semmit (nem beszéltem hozzá, amikor terhes voltam, és zenét sem hallgattattam vele), miután megszületett, az első perctől kezdve úgy kezeltem, mintha értene minket. És hiszem is, hogy valamennyit felfog abból, amit mondunk neki, a hanghordozást, a ritmust, a rímeket és a hangsúlyt mindenképp.

Az esetek 95%-ban magyarul beszélek hozzá. Persze nem kell itt semmiféle filozófiai mélységekben gondolkodni, mesélek neki, verseket mondok, éneklek és elmondom, hogy mi fog történni, mit fog enni, ilyenek. Gondolom, mint a világ összes anyukája. Próbálom nem túl idétlenül, a videók tanúsága szerint több-kevesebb sikerrel. Néha nem jönnek a számra a magyar mondatok vagy szavak, főleg olyan helyzetekben, amelyeket Z-vel már ezerszer kielemeztünk, megtárgyaltunk franciául. Ilyenkor erőfeszítéseket kell tennem. Aztán vannak bizonyos szavak: pl. a bukik nekem nagyon idegenül hangzik, de a kijött a szádon a tej sem jobb. A body szakszó meg magyarul is, franciául is fura, mert mindkét nyelven máshogy ejtik, mint eredetiben.

Nagyon nehéz francia meséskönyvből magyarul mesélni. Blattolva, improvizálva nem lesz túl színvonalas a szöveg, próbálok szinte felkészülni rá. De még így sem megy úgy, mint a karikacsapás - pl. a jávorszarvas vagy a bohóchal szó nem tartozott az aktív szókincsembe, kicsit idegennek is érzem magyarul. Voltak olyan szavak, amelyeket meg is kellett néznem a szótárban (egyszer és mindenkorra megjegyeztem pl. az árpa, rozs, zab francia megfelelőit). De mit csodálkozik az ember: fordítva a vánkos, tilol, gerebenezik vagy lappantyú szavakkal találkozna egy francia anyanyelvű illető, ha magyar könyvből olvasna fel.

A fennmaradó 5%-ot, amikor franciául szólok hozzá, két eset teszi ki. Az első, a dalok. Boni mostanában kapott két könyvet, amelyben gombnyomással megszólaltathatók különböző gyerekdalok - és ezek annyira, de annyira fülbemászóak, hogy gyakran kapom magam azon, hogy pelenkázás közben franciául éneklek.

A másik helyzet, amikor franciául beszélek a gyerekhez az az, amikor valaki franciául szól Bonihoz. És mivel még nem tud válaszolni, kénytelen vagyok helyette megtenni ezt. Nem tudom, érthető vagyok-e. Ezt inkább udvariasságból teszem a másik személy iránt, hiszen, ha magyarul mondanám, nem értené. Valahogy így (megtörtént eset):

Cécile (franciául): - Szia Boni! Jót aludtál?
Én (magyarul): - Édesem. Kipihented magad? De jó kedved van!
Cécile (franciául): - Jaj de mosolyog valaki! Hát szia. Ugye milyen jó délután aludni egyet? Mit fogsz uzsonnázni?
Én (franciául, Céline-hez): Alma- és körtepürét csináltam.
Cécile: Tudod, hogy úgy nézel ki ebben a sárgában, mint egy kacsa? Egy kiskacsa! Egy cukimuki kiskacsa. Háp-háp-háp. Jajjjj, de szeretem a kacsacombot, nyamm-nyamm-nyamm...
Én (franciául Bonihoz):  Nagyon szereted, ha csikiznek, ugye gyönyörűm?

9 megjegyzés:

  1. Szia!

    Könnyebb lesz ám beszélni hozzá, ha már egyértelműen megért. Nekem csak pár hónapja eredt meg igazán a nyelvem, addig szenvedős volt, most viszont alig tudok betelni vele, hogy érti nagyjából, amit mondok :-)

    VálaszTörlés
  2. Kész felkészülés a szinkrontolmács vizsgára :D

    VálaszTörlés
  3. Ebben nincs tapasztalatom mert az enyém 5 éves koráig csak magyarul beszélt, amit viszont láttam Kairóban az arab szülőktől az érdekes volt. Hogy jó vagy nem azt nem tudom, mindenesetre az óvodás korú gyerekeknek nem volt gondja az angol óvodában, iskolában kezdeni, ugyanis már csecsemő koruktól kezdve a szülők többsége, már aki tudott angolul, majdnem mindenki, angolul és arabul vegyesen beszéltek a gyerekükkel akkor is ha mindkét szülő arab anyanyelvű volt.

    VálaszTörlés
  4. Jo hir, hogy kesobb konnyebb lesz. Mostanaban egyebkent mar azt hittem, megerti a kovetkezot: "nem, az koszos" (szazszor is elmondom, amikor meg akarja nyalni a szonyeget) mert felkapja ra a fejet. De kiprobaltam mas szavakkal es ugyanilyen hangsullyal: a reakcio ugyanaz volt.

    Martine, igen, gyereknyelvbol letehetem lassan a szinkrontolmacs-vizsgat :)

    Az a baj nalunk, h nem csak a csalad nyelve a francia, hanem az orszage is, es valszeg az iskolae is az lesz. A magyart nagyon elenyeszo mertekben fogja hallani, es szinte csak tolem. Szoval

    VálaszTörlés
  5. Szoval ezert szeretnek a leheto legtobbszor magyarul beszelni hozza/vele. A tapasztalataim szerint az ilyen konfiguracioban folnott emberek csak akkor beszelik viszonylag jol az anyanyelvuket, ha felnott korukban, sajat akaratukbol is foglalkoznak vele.

    VálaszTörlés
  6. Szia,

    Ez nalunk is nehez dolog, en sajnos keverem neha (eszre se veszem mindig). Viszont nalunk apuka is megszolal magyarul am - pl nagyon a fontos "büdi" szot, vagy a hinta-palinta mondoka elso felet eleg gyakran hasznalja.... :) (mondjuk a kis kece lanyomnak csak a dallamat dudolja....)

    NS

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Z. is tanul új szavakat :)) Fürdetés közben pl. a testrészek neveit gyakorolja (keesz, láááb, orh, fül).

      Törlés
  7. szia,
    mar regota olvaslalk, nagyon tetszik a blogod.
    Mi Nemetorszagban elunk. En a pici lanyommal, aki harom honapos, magyarul beszelek, a ferjem olaszul. Mi olaszul a ferjemmel. A lanyom meg majd bolcsisen tanulhatja a nemetet. Termeszetesen mar most nagy a nemet nyelvü kornyezet..Hogy ebböl mi lesz??? :))
    En is nagyon szeretnem, hogy ertse es jol beszelje az en anyanyelvemet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) és sok sikert. Neked még nehezebb akkor a helyzeted!

      Törlés