2014. március 4., kedd

Optimista születik

Sajnos az a típusú ember vagyok, aki mindig a múlton kesereg. Sok mindent bánok. Sok mindent másképp csinálnék. Egy ideig azt sajnáltam, hogy miért nyelvészetet tanultam, miért nem inkább építészetet, most nem kellene irodában ücsörögnöm egész nap. Dolgozhatnék különböző országokban, nem lennék helyhez kötve. Aztán persze nagyon bánom, hogy csak most lett gyerekünk. Ha előbb észbe kapok, talán könnyebben sikerült volna teherbe esnem. Kihagytuk volna ezt a három borzalmas évet, amire még mindig nehéz visszagondolnom.

Azt is nagyon szoktam bánni, hogy miért nem csináltam bizonyos dolgokat. Például miért nem élveztem felhotlenul a kamaszéveimet, amíg még fiatal és szép voltam, és előttem állt az élet? Most, amikor mar nem görcsölök feleslegesen hülyeségeken, és ezáltal sokkal lazább vagyok (bizonyos dolgokban), sajnos már kevesebbek a lehetőségek és megkopott a fiatalság is.

De a minap egy barátnőmmel beszélgetve megvilágosodtam. Ha valamit is másképpen csinálok az életben, az azt jelentené, hogy most nem  Bonhomme anyukája lennék. És mivel ő az álmaim kisbabája, ez azt jelenti, hogy eddigi életemben egyszerűen mindent TÖKÉLETESEN csináltam! Hát nem fantasztikus?

(Ennek a barátnőmnek az anyukája egyszer elpanaszolta a barátnőmnek, hogy mennyire bánja, hogy feleségül ment az apjukhoz, aki aztán csalta és durva válásuk is volt. Petra erre azt válaszolta, hogy de akkor nem lennénk neked itt mi, a lányaid. A nő válasza az volt: Lennének más gyerekeim! Tök durva, nem?)

18 megjegyzés:

  1. Erről a témáról a nemrégen látott Mr Nobody c. film jutott az eszembe, érdekes kérdés, hogy mi lett volna ha, hogyha bizonyos esetekben másként választunk

    VálaszTörlés
  2. hú, nekem az agyamra megy a "mi lett volna ha", Marci imádja elemezni a helyzeteket ilyen tekintetben, én meg nem győzöm mondogatni neki, hogy ez a világ legfölöslegesebb elfoglaltsága. persze ha pozitív energiákat gyártasz egy ilyen képzelgésből, akkor úgy már elfogadhatübb a dolog:)

    VálaszTörlés
  3. Én is ilyen milettvolnaha-típus vagyok, noha JÓL tudom, h semmi értelme. Az észnek ilyenkor semmi beleszólása a dolgokba sajna :)

    Fruzsi, nem ismerem a filmet! De volt egy francia film is hasonló témában, végigkövették egy nő életét abban az esetben ha főállású anyukaságot vagy a karriert választja, nagyon érdekes volt.

    VálaszTörlés
  4. Nekem egy baratom mondta mikor egyszer keseregtem hogy 25 evesen kellett volna szulnom akkor meg nem lett volna problema hogy "Gondolj vissza ki volt akkor a baratod jo lett volna vele / vagy tole elvalva elni azota?" Mondjuk azt en sem tudom megbocsatani magamnak hogy 4 eve miert nem azonnal meddosegi kivizsgalassal kezdtem a dolgot...

    VálaszTörlés
  5. Én elég görcsölő típus vagyok, mindenen agonizálok hogy miért, miért, és az is idegesít hogy a férjemet viszont egyáltalán semmi nem izgatja hogy akkor hogy volt és lehetett volna másképpen is. Aztán eszembe jut hogy milyen későn és milyen nehéz körülmények között lett egy gyerekem aki persze tökéletes nyilván DD és akkor jobb lesz.

    VálaszTörlés
  6. Turchi, én azt hittem, ti megismerkedtetek és simán teherbe estél és kész! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tamko: Ez majdnem így is volt csak olyan késői korunkban ismerkedtünk meg hogy éppen belefért egy gyerek, aki valóban rögtön összejött és az első 3 hónapban csak azt mondták hogy nem marad meg, a maradék időben meg infúzióval tartották bennem, végig fekvés, császáros szülés szövődményes gyulladással, altatás miatti majdnem elpatkolás, újra műtét, majd egyenesbe jövés után a gyerekről kiderült 2 hónapos korától hogy "mindenre" allergiás meg asztmás, kruppos, súlyos ekcémás, szteroid kezelések, stb., nem sorolom mert most elég jól vagyunk mindannyian. Szóval a simán jövő dogok így történtek. Nálunk már ez is sima. D

      Törlés
    2. Jq, bocs, ezeket nem tudtam! Rémes, h azzal riogattak, h nem marad meg..

      Törlés
    3. Tamkó: :-) Nyilván ha nem írom le, nem tudhatod, ez nem a te hibád. Riogattak, mert kemény tünetek voltak. Nem akarták hogy beleéljem magam nagyon aztán meg semmi. De minden jó ha vége jó!

      Törlés
  7. szia Tamko! En epiteszkent is tul sokat ulok egy irodaban...bar vannak jo dolgok, meg Magyarorszagon egyszer vegigsetaltunk a pecsi katedralis tetejen az eresz menten, bejutni az Opera diszlettervezo raktaraba, vagy itt Angliaban, egy Krishna altalanos iskolahoz bovitest tervezni...:))
    Aztan johetnek mazsaszamra excel tablak ajtokrol es zarakrol ;)

    VálaszTörlés
  8. az optimista születéshez csak gratulálni tudok, majd tanulok tőled :)

    létezik még egyáltalán olyan szakma (mesterség, hivatás, stb), amit az ember egyetemen tanul és utána nem adminisztratív munkákkal árasztják el a munkaideje 80%-ában azon a címen, amit elvileg tanult????

    VálaszTörlés
  9. na még egyszer, szóval Martine, egy nyelviskolai angoltanárnak szinte semmit nem kell adminisztrálnia - jelenléti ív, meg vizsgán kis fölösleges izé, aztán csókolom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, ezek szerint nyelviskolája válogatja, mert van ismerősöm, aki nyelviskolai nyelvtanárként azért jött el vagy épp keres most másik állást, mert belefullasztják a nagyon durván sok adminisztrációba - lehet, hogy nem akkreditált intézménynél más, nem tudom.

      Törlés
    2. Èn akkreditáltnál dolgoztam és a jó helyeken sztem kifejezetten figyelnek rá, hogy a tanár csak a tanításra koncentráljon. Egyébként pont most több nyelvtanári hirdetésben láttam, h azzal kecsegtetik a delikvenseket h minimális adminisztrációval jár majd a munka; ezek szerint ezt sem árt figyelni.

      Törlés
  10. - Melyik az a francia film?

    - De, nagyon durva! (lennének más gyerekeim). Tök nekem is kicsúszik néha ilyen gondolat a fejemből, Aztán abban a pillanatban ránézek a gyerekeimre, odabújok hozzájuk és nem érdekel a milettvolnaha, mert ahogy te írod, így tökéletes, mert így ŐK vannak itt.
    Néha nagyon nehéz velük, megbolondulok, de aztán ugyanerre gondolok, és megnyugszom.

    VálaszTörlés
  11. Építészet: igen, de valahogy úgy képezelem, h azért ki kell menni a helyszínre is, nem?

    Franciakulcs: Notre univers impitoyable a címe, (http://fr.wikipedia.org/wiki/Notre_univers_impitoyable) nekem nagyontetszett. És a filmbéli pár az életben is egy pár volt, amíg a srác autóbalesetben fiatalom meg nem halt, hátrahagyva a nőt és a 8 hónapos csecsemőjüket...rettenetes!

    VálaszTörlés