A héten a fenti névvel bővült a telefonom kontaklistája. Olyan
mérhetetlen (és indokolatlan) büszkeséggel tölt el a tény, hogy megmagyarázni
is alig tudom. Arra emlékeztet, amikor az egyik első munkahelyemen így hallottam
a kollégámat beleszólni a telefonba: - Jó
napot kívánok, én Joseph mamája vagyok! és az járt a fejemben, milyen jó
lesz egyszer nekem is azt kijelenteni, hogy én valakinek a mamája vagyok. Remélem, érthető a párhuzam! Ja, meg az a novella is beugrott, amelyben az író (Bacher Iván?) bemutatta a női kézitáskák tartalmának módosulását a nő életkorának függvényében. És volt egy olyan időszak, amikor a pénztárca, rúzs stb. mellett cumik és rongyik jelentek meg a táskában. Szóval én meg (végre!) eljutottam oda, hogy egy szülésznő telefonszáma van a mobilomban!
Ami egyébként azért történt, mert 7 alkalmas
szüléselőkészítő tanfolyamon kell részt vennem, ami a héten kezdődött. Úgy
látszik, a szülésznőket eddig öreg és kövér nőknek képzelem, mert jól
meglepődtem, hogy ez a Sophie fiatal és csinos. Ráadásul öt gyereke van, amiből
három saját, kettő meg a férjéé, úgyhogy rögtön el is határoztam, hogy ez a nő nekem
szimpi és szerintem kompetens: ha meg tudja szervezni egy ekkora és ilyen
összetételű család életét, akkor egy szülés levezetése biztosan semmiség neki.
Sok hasznos dolgot mondott (egyelőre csak beszélgettünk), amelyből az újdonságok számomra az alábbiak:
- Ha epidurális érzéstelenítést kér az ember, a szülés egyáltalán nem fáj. A szert a tágulási szakasz fájdalmas részén adják, a kitolási rész végéig hat és lehet úgy adagolni, hogy a nő érezze ugyan az összehúzódásokat, de ne fájjon neki. Hát, ez nekem úgy hangzik, mintha maga a mennyország lenne! Nem mintha egy pillanatig is meginogtam volna a fájdalomcsillapítás szükségességében (már csak a reumám miatt is), de amit nekem így lefestett, az tökéletesnek tűnik. Mondjuk a barátnőim nem teljesen ezt mesélték…
- Első szülésnél a tágulási szakasz (0-tól 10 centire) általában 10 óráig, a kitolási pedig 45 percig tart. Ezt mondjuk baromi soknak tartom, főleg, hogy,
- nem lehet közben enni!! Sem inni!
- A baba mérete, a nő fizikai kondíciója vagy a csípőjének szélessége nem nagyon befolyásolja, hogy könnyű vagy nehéz szülés lesz-e. Mert az inkább attól függ, hogyan helyezkedik a baba feje a szülőcsatornába. Megkönnyebbültem, mert rég nem éreztem magam ilyen rossz fizikai formában…(és a csípőm sem széles)
- Belgiumban ugyanolyan a rendszer, mint otthon: a (választott) nőgyógyász és szülésznő rohan a kórházba, ha a kismamánál megindultak a fájások, akkor is, ha ez mondjuk vasárnap éjszaka/karácsonykor/színházi előadás közben történik. Ennek konkrét kivitelezését egyszerűen nem is értem, főleg öt gyerekkel, ugye. Hálapénz természetesen nincs, de ennek ellenére örülök, hogy nem Belgiumban fogok szülni. (Aztán ma pedig beszéltem egy kolléganőmmel, akinek a dokija éppen nem ért rá, ezért másnál szült, szóval ki tudja, hogyan történik ez a valóságban).
- Ha epidurális érzéstelenítést kér az ember, a szülés egyáltalán nem fáj. A szert a tágulási szakasz fájdalmas részén adják, a kitolási rész végéig hat és lehet úgy adagolni, hogy a nő érezze ugyan az összehúzódásokat, de ne fájjon neki. Hát, ez nekem úgy hangzik, mintha maga a mennyország lenne! Nem mintha egy pillanatig is meginogtam volna a fájdalomcsillapítás szükségességében (már csak a reumám miatt is), de amit nekem így lefestett, az tökéletesnek tűnik. Mondjuk a barátnőim nem teljesen ezt mesélték…
- Első szülésnél a tágulási szakasz (0-tól 10 centire) általában 10 óráig, a kitolási pedig 45 percig tart. Ezt mondjuk baromi soknak tartom, főleg, hogy,
- nem lehet közben enni!! Sem inni!
- A baba mérete, a nő fizikai kondíciója vagy a csípőjének szélessége nem nagyon befolyásolja, hogy könnyű vagy nehéz szülés lesz-e. Mert az inkább attól függ, hogyan helyezkedik a baba feje a szülőcsatornába. Megkönnyebbültem, mert rég nem éreztem magam ilyen rossz fizikai formában…(és a csípőm sem széles)
- Belgiumban ugyanolyan a rendszer, mint otthon: a (választott) nőgyógyász és szülésznő rohan a kórházba, ha a kismamánál megindultak a fájások, akkor is, ha ez mondjuk vasárnap éjszaka/karácsonykor/színházi előadás közben történik. Ennek konkrét kivitelezését egyszerűen nem is értem, főleg öt gyerekkel, ugye. Hálapénz természetesen nincs, de ennek ellenére örülök, hogy nem Belgiumban fogok szülni. (Aztán ma pedig beszéltem egy kolléganőmmel, akinek a dokija éppen nem ért rá, ezért másnál szült, szóval ki tudja, hogyan történik ez a valóságban).
(28+5)
nagyon jó volt érzéstelenítéssel szülni, szívesen mesélek majd róla neked. mondjuk nekem még így is nagyon fájt, mikor Marcust kifogózták és a végén valamit még tunkolt a doki, az is.
VálaszTörléseszedbe sem fog jutni, hogy enni vagy inni akarsz, nekem asszem pont tíz óra volt az egész és fel se merült, hogy foglalkoznom kéne a táplálkozással, csak az zavart, hogy nem vehettem be a gyomorégős rágótablettámat, mert én eleve sok hónapig hánytam a gyomorsavtól, hát még étlen-szomjan.
de mivel te eddig nem panaszkodtál gyomorégésre, gyanítom nincs olyanod (mondjuk a harmadik trimeszterben szokott kezdődni a szerencséseknek, nekem a harmadik hónaptól végig volt)
(ja és baromi sok popsitörlő is kerül a női táskába;)
VálaszTörlésA mi korhazi listankon rajta van az un "permetezo" ("brumisateur"). Jot rohogtem rajta, h mi a fenenek kell ilyen, (mire rajottem egyaltalan, h mi a fene az), mig vki fel nem vilagositott, h nem lehet enni-inni, de ezt fujdogalni igen.... no comment (azert termeszetesen beszereztem egyet... ;))
VálaszTörlésNevtelen sorstars
Amerikában engedik, hogy jeget szopogass:)
VálaszTörlésA tágulási szakasz az első szülésnél 6,5 óra volt. Nem voltam sem éhes, sem szomjas, de az esti szülés előtt még kedves-határozottan rámpirítottak, hogy egyek, mert kell az energia, így eszegette, a késői ebédből.
VálaszTörlésIgaz, alig egy óra múlva viszontláttam, ami még a gyomromban volt.
A második szülés hektikusabb volt, de ott is ennem "kellett" mert szerintük kellett. Az is megjárta a visszautat.
Nem tudom mi lett volna, ha nem eszek. De tényleg nem ettem volna magamtól és tényleg kell a "kakaó"! :-)
na jó, de ilyen csak programozott szülésnél lehet, nem? nekem a 36.héten reggel hatkor tök váratlanul elfolyt a magzatvizem, mentünk a kórházba, senki nem mondta, hogy gyorsan egyek, hogy majd legyen erőm nyomni kilenc óra múlva...(mondjuk én hét hónapon át mindent kihánytam és szinte semmire nem volt erőm, az az étlen-szomjan szülés akkor már mindegy volt;))
TörlésTeljesen spontán szülésekről tudok csak mesélni.
TörlésOlyannyira, hogy azt sem tudom milyen fájdalomcsillapítóval, gátmetszéssel, ill. egyéb beavatkozásokkal.
Nem hirdetem az igét, nem érzek emiatt büszkeséget és ha jól emlékszem (jól), ezt még nem is meséltem sehol a családi körön kívül, szóval csak mesélem.
Valahogy én is úgy képzelem, hogy kell az energia. Ráadásul már kigondoltam, h chipset fogok enni, mert azt imádom, de soha nem engedélyezem magamnak. Már szinte előre élveztem a chipses szülést! :)
VálaszTörlésNévtelen, atyavilág, te már bepakoltál? Egyszer megnéztem a kórház honlapján, h mit kell vinni, és megakadt a szemem azon h: pelenka. Az hittem, azt adnak!!
Szia,
TörlésDehogy pakoltam be :), csak szep lassan elkezdem beszerezni a cuccokat, amik a listamon vannak, ha epp szembe jon velem a lehetoseg (a nagy meleg miatt meg tele volt mindenhol). (A listamon egyebkent iszonyu sok dolog szerepel.... persze ezen MINDEN rajta van, az agytol a permetezoig). Nalunk is kell pelenkat vinni, de az is rajta van a tajekoztaton, h a korhazi tartozkodas alatt azt biztositjak... en arra gondoltam, h amig benn vagyunk adnak, de a sajatunkkal "tanitanak", engednek ki... aztan lehet, h tevedek persze.
Miert nem lehet enni? Nekem vegig kinaltak az ennivalot/innivalot, hogy birjam erövel.
VálaszTörlésNahát! Nekem azt mondta azért, mert bármikor dönthetnek úgy, hogy császár lesz belőle. Azzal nyugtatott, h infúziót azért fogok kapni...
VálaszTörlésEnni mondjuk nem kívántam volna, az első szülésnél végig hánytam a tágulási szakaszt (ami amúgy nekem max. 3 óra volt), így aztán inni sem, kaptam infúzióban folyadékot. De itt inni engednek, meg szőlőcukrot is engednek. EDA viszont nincsen, arról nem tudok nyilatkozni.
VálaszTörlésAZ öt szülésem alatt ennek ellenére soha nem akartam inni. (Mondjuk volt olyan szülésem is, amikor a kórházba érkezés után 15 perccel született meg a 3,6 kilós fiam úgy, hogy 53 kiló voltam a szüléskor, és az első jelre - elfolyt a magzatvíz - indultunk).
Szerintem először is szülni jó!
VálaszTörlésAz EDA-s szülés is fáj, csak nem végig, és nem annyira, de ez jó fájdalom, mert ugyebár baba lesz a vége, nem más, és ezért egyáltalán nem ijesztő, vagy ilyesmi.
A második szülésnél a szülésznő engedte, hogy igyak, mondjuk kellett is, mert én is végigtaccsoltam mind a két szülést.
Az, hogy 10 órás a tágulási szakasz, nem jelenti azt, hogy 10 órán át nem ehetsz, első alkalommal pl. nem is kell annyira rohanni a kórházba, az utolsó 2-3 órát meg ki lehet bírni kaja nélkül. Mondjuk tényleg utolsónak gondol a kajára az ember. Én viszont szülés után egy órával elkezdtem kívánni a cukros innivalókat, és ez egészen a szoptatás végéig nem is múlt el, úgyhogy azzal talán érdemes készülni.
Köszönöm, h leírtátok! Annyira bámulom azokat, akiknek a szülés jó élmény volt.
VálaszTörlésÉn is kértem EDA-t. Alapból úgy indultam, hogy próbáljuk meg nélküle, holott tudtam, hogy a fájdalom küszöböm elég alacsony. Nekem azonnal kétperces fájásaim volt, két óra szenvedés után mondtam, hogy köszönöm elég volt, mindjárt hányok, nulla pihenés. Rá egy órára érkezett meg az anesztes és akkor kaptam meg az EDA-t. Pár percre rá, már semmit nem éreztem. Nulla fájdalom, még a kitolásnál sem, így a doki mondta, hogy most van fájás, most nyomjak. Szóval nálam tényleg nagyon jó volt, jól hatott.
VálaszTörlésNem feltétlenül lesz 10 órás a szülés. Nekem összesen 5 óra volt az egész, ebből 3 órát EDA nélkül csináltam, a maradék két óra fájdalom nélkül, tényleg szuper élmény volt így. Leszámítva 1-2 aggódást a baba körül.
Fura dolog ez az epidurális érzéstelenítés, mert a kommentekből is, meg a barátnőim elbeszéléséből is az jön le, hogy általában annak volt jó élmény a szülés, aki kérte (volt, aki még így is szenvedett, de kevesebben). Aki meg nem kért, annak rémálommá vált az egész, pedig pont azért nem szeretett volna EDA-t, hogy jó szülésélménye legyen - a szülésznő is megerősítette ezt a kis különbejáratú felmérésemet.
VálaszTörlés