Részletesen testem gépezetéről

Mostanában mindenki a hogylétem felől érdeklődik. Hát, tök jól vagyok, főleg az elejéhez képest, amikor vérzésem is volt, kajaundorom is volt, reumás is lettem - jelenleg egy szavam sem lehet. A hasam egyenlőre nem nőtt meg észrevehetően, a terhesfarmer ellenére szerintem senki nem veszi észre rajtam az állapotomat. Én is inkább csak érzem, mint látom, hogy alul a hasam keményebb és dudorodik.

És mintha - sőt, szinte biztos vagyok benne - érezném a magzatot... Pár napja kezdődött, azóta már meg tudom különböztetni a másfajta, hmm.. bélmozgásoktól. Olyasmi érzés, mint ha az ember a két tenyerét összecsukná benne egy lepkével, és a lepke verdesne a szárnyával. (Nem mintha csináltam volna valaha is ilyet, de ez ugrott be elsőre.) Vagy  egy nagyon erőtlen és halvány csiklandozás belülről. Vagy mint amikor egy bogár fut az ember bőrén. Főleg ülve vagy fekve érzem. Próbálok nem elérzékenyülni, mert lehet, hogy tévedek... (a könyvem szerint az első terhességnél az 5. hónapban érzik először a nők a babát - én most vagyok 3 és fél hónapos)

A reumám nem jött ki az első hetek megpróbáltatásai óta. Néha nagyon fáj a hátam vagy a nyakam, de ez semmi ahhoz képest, amit az elején el kellett tűrnöm. Akkor azt hittem, 9 hónapig fel sem tudok kelni majd az ágyból. A sótlan diétával pedig az lett, hogy fokozatosan abbahagytam. Egyrészt nem tudtam rászokni, másrészt pedig észrevettem, hogy a sótól mégsem hízom vagy puffadok, ahogy azt a gyógyszer mellékhatásaként ígérték. Most sótlanul főzök és utána sózok egy picit, valamennyit tehát csökkentettem talán. A gond a sóval az, hogy a menzán, az éttermekben rendesen sózzák az ételeket. Emiatt hiába áll le az ember teljesen a sóval otthon, rászokni nem tud a sótlanságra, csak szenvedés az egész. Arról nem is beszélve, hogy az előre elkészített ételek (pl. sütik, müzlik!) is tele vannak sóval. Hiába lehet kapni glutén- és laktózmentes, meg bio cuccokat a boltban, sótlanból max. csak kenyeret árulnak nagy ritkán.

Az egyik hétvégén folyamatosan szomjas voltam, pedig nem lehetne elmondani, hogy az időjárás ezt igazolná. Ezért agyonművelt laikushoz híven rögtön terhességi cukorbetegségre gyanakodtam, ugyanis az a rémálmom, hogy így kellene étkeznem. Fontoskodva rohantam a háziorvoshoz, aki megnyugtatott és le is vette a vért: szerencsére nincs diabéteszem. Próbálok azért odafigyelni arra, hogy mennyit eszem, mert én nem tudnék le a kalappal mindenki előtt, akinek ezt a diétát rendelte a sors.

Összefoglalásképp: úgy tűnik, minden oké velem és a terhességemmel. Eddig eleget teszek annak a közhelynek, miszerint a második trimeszter csupa beteljesülés, derű és harmónia.

(17. hét betöltve)