Már talán tudjátok, hová szeretnék kilyukadni. Szóval arra
gondoltam, preventív jelleggel a jövő héten is itthon maradok. Tegnap fel is
hívtam a dokit, hogy előterjesszem neki a teóriámat. Arra is felkészültem, hogy
esetleg konokul a háziorvosomhoz fordulok, ha a nőgyógyász mégsem engedélyezné
a hosszabbítást. Erre nem volt szükség, szinte alig hallgatott végig (értette-e
vajon, hogy mit akartam mondani?), már vágta is rá, hogy persze, jöjjön csak be
Z. a papírért, kiír ő szívesen.
Egyébként én soha nem éltem vissza a betegszabikkal, és
szerintem most sem ezt teszem. Oké, hogy ez az én különbejáratú diagnózisom, de
néha az ember jobban ismeri a saját testét, mint amennyi tudomány van az
orvosok tarsolyában.
Remélem, hétfőn megjön a fonal is, amit interneten rendeltem,
hogy babatakarót kössek… Utoljára 18 éve volt a kezemben kötőtű, reméljük a
legjobbakat. De érzem, hogy a szobafogság és a You Tube csodákra lesz képes!
Szia!
VálaszTörlésNagyon kis "édes" bejegyzéseid vannak kismamaként:-) Kicsit mókás, ahogyan próbálod feldolgozni, hogy végre ANYA leszel, és óvod, véded ezt a kis életet. Ez az érzés csak fokozódni fog benned, egyre inkább érzed, hogy "ez az én gyerekem"- hihetetlen érzés még annak is, akinek természetes úton sikerült, nemhogy ennyi harc árán!
Először is: úri jogod kiíratni magad. Az orvosok nem hiszem, hogy egy kismama kérését- még ha indokolatlannak is tetszik- felülbírálják ebben a tekintetben. A barnázás bizony komoly indok- még ha veszélytelen is. Az, hogy IVF történt, az meg még inkább indok. Kicsiny országunkban annyira védik az in vitro-s kismamákat, hogy a munkahelyről nem kell szabadságot kivenni, ha vizsgálatokra kell járni. Hoppááá...micsoda "engedmény"! :-D Ami az egészben az értelmetlen, hogy idehaza a legtöbb ilyen esetben (igaz, nem mindig, de sok esetben) nem is dolgozik a kismama attól a pillanattól fogva, hogy megfogant. Jogos. Szóval, nem kell "magyarázkodnod" a dokinak, ennyi küzdelem után igen is jár az, hogy kötögesd azt a takarót (a zöld semleges szín- ha javasolhatok:-))
A másik, ami tetszik, hogy kitűztél célokat. Pontosan így jártam én is, kérlek. Jól ki is toltam magammal: addig szövögettem még a terveimet, hogy na még ezt megcsinálok, meg na még azt is, hogy a végén, amikor már a falat kapartam, akkor sem akart beindulni a szülés- töretlenül varrtam a kis zsebkendőket stb... Túlteljesítettük a kvótát, és majdnem a 42. hétbe csusszantunk bele, és a szülésindukció annyit ért, mint halottnak a beöntés, szóval úgy kellett kioperálni a gyereket. Így kötögess meg varrogass meg horgolgass stb. Tudj leállni a végén, hogy na ennyi, és nem több. :-)
Amit pedig tényleg csak egy intermezzoként leírok, az, hogy mi a túlhordás legjobb receptje:-)A kora terhességben inkább erre hajt az ember, mert fél a vetéléstől/koraszüléstől..
- ragaszkodó gyermek, aki befészkelte magát az anyjába (később is ragaszkodni fog) :-)- nos, ezt nem tudod befolyásolni, ez genetika
- jó lepényi keringés (nem dohányozni, jó vérnyomás és cukor, ééés jól edzett anyuka) Nem az én példámat kell követni, mert én majdnem a végéig biciklin ültem- azon sokkal könnyebb volt közlekedni, teszem hozzá-, de emellett nagyon sokat sétáltam, és egy jó párszor elromlott a lift, szóval, edzettem a lepényfunkciómat, és ezt az orvos meg is jegyezte, hogy a lepény a 41. héten is szinte elképesztően jól funkcionál, és a gyerek "túl jól érzi magát". Ez nekem már szenvedés volt, de a gyereknek nem, mert tiszta volt a magzatvizem, és a lepény fiatalos volt, pedig már jó öregnek kellett volna lennie. Most ezzel nem azt mondom, hogy a túlhordás kívánatos és jó, sőt...- személy szerint kielégedtem volna a 38-39 hetes szimbiózissal is bőven... De a lényeg, hogy a babád jól érezze magát veled/benned.
Szóval, ha nincs ellenjavallat, akkor ajánlom, hogy sétálj sokat, és vannak ma már nagyon jó órák, mint a kismamajóga, könnyű torna (edzővel és orvossal konzultálva)szerintem a kismamák számára is abszolválhatóak.
Bízz a természet erejében, hidd el, kitartó és szívós kis lény lakik már benned, nem azzal védi az ember, ha minden behatást kiiktat az életéből. Az a baba, aki már beágyazódott, nem fog csak úgy elhalni egy átlagos "igénybevételtől"- ha csak nincs valami baj egyébként is. Nem ilyenkor kell a függönyt feltenni, ablakot pucolni stb. A méh szalagok feszülését igenis kerülni kell. De a kontrollált és ésszerű mozgások és tevékenységek igenis kellenek, mert neked és a babának is szüksége van rájuk.
Kellemes napokat, és tényleg használd ki az időt, mert utána tényleg nem győzöl altatni, etetni... :-)
Üdv: Judit
Koszi, Judit! A zold fonalon én is gondolkodtam, aztan végulis bézs mellett dontottem. Ma reggel meg is jott, és hat tok szurke. Na mindegy, ha esetleg kislany lesz, akkor jol elnyomja majd a rozsaszint :))
VálaszTörlésSzerintem jól döntöttél. Ha mégis később dolgozni akarnál és a tünetek megismétlődnek, akkor javaslom hogy mindig hosszabb ideig legyél táppénzen, mint az előző alkalom.
VálaszTörlésÉn is a munka hőse vagyok, komoly bűntudatom tud lenni, ha már nem vagyok ágyban fekvő beteg, de még tart a betegszabim. Pont ezért nehéz volt a lombik utáni pihenést és aztán a csökkent teherbírásommal a munkát végigcsinálni. De én végig arra gondoltam, hogy (pusztán gazdasági szempontból) az állam (is) nem kevés pénzt beleölt abba, hogy nekem gyerekem legyen. Így társadalmi összhasznossága nagyobb annak, hogy vigyázok erre a gyerekre, ha már megfogant, mint ha egy kicsivel még több GDP-t termelek a munkahelyemen (mondtam már, hogy közgazdász vagyok? :-))
VálaszTörlésSzóval nem tudom nálatok hogy van a finanszírozás, de nekem ez segített abban, hogy ne érezzem, hogy lógós vagyok...
Erdekes kérdés, hogy az embernek lelkiismeretfurdalasnak kell-e lennie, amiért otthon marad... Eddig fel sem merult ez bennem, abszolut nem éreztem ugy, hogy lognék. Talan ez azért is van, mert ELKEPESZTO pénzpocsékolas megy nalunk, ha az ember jobban belegondol elmegy a kedve a munkatol is...teljesen felesleges poziciok léteznek, felesleges kikuldetésre mennek emberek, orakig tarto értekezleteken beszélnek meg olyan dolgokat, amit vagy 5 perc alatt kellene elintézni, vagy teljesen hiabavalo beszélni is rola... aa, munkaugyben tok cinikus vagyok. Na es persze én nem gondolom ugy, h potolhatatlan lennék. (Ugy vettem észre, a munka hosei - azok, akik tudogyulladassal is bejonnek dolgozni, dobenet - nalunk egytol egyig ezt hiszik)
VálaszTörlésGigi, mikorra vagy kiirva? Es meddig fogsz még dolgozni?
hú, én nálatok akarok valami kis pozíciót;)
TörlésNekem semmilyen lelkiismereti kérdést nem okozott, hogy 9 hónapig otthon voltam :-), és még csak nem is én kértem, hanem az orvos javasolta.
VálaszTörlésjaja, úgy kell azt:) - én átaludtam a nyolc hónapot. hogy is lehetne olyankor dolgozni, mikor az emberből felépül egy (kettő) kis lény? (most kirázott a hideg, ez annyira elképesztő:))
TörlésOké, szerintem is a ti hozzáállásotok a normális, csak hát a mi szakmánkban a sok őrült munkamániás közgazdász hajtja magát, és nehéz ebben a közegben ép ésszel dolgozni. De azért szeretem :-)
VálaszTörlésEgyébként július 1-re vagyok kiírva, és ezen a héten dolgozom utoljára (még 2,5 nap munka és 10 év után vége, hát nagyon fura...) Te mikorra vagy kiírva?
Én kifejezetten akartam dolgozni a terhesség alatt, csak problémák voltak, így az orvos mást javasolt, meg én is beláttam, hogy igaza van. Minden hozzáállás normális, a tiéd is :-), ki milyen helyzetben van, hogy bírja.
TörlésIsteni érzés lehet 10 év utan összepakolni az iroasztalt azzal, h legkozelebb mas emberként jössz majd vissza! Es még lesz 2 honapod is elotte, szuper. En nov 10-re vagyok kiirva.
VálaszTörlésAkkor jo munkat! :))
Fő a biztonság, totál egyetértek. Szóval hajrá kötőtűk! :)
VálaszTörlés