7 dolog, amit még a terhesség alatt meg szeretnék (kellene) csinálni

1) Olvasni

Utána nem lesz időm, ugye? Az elmúlt évek során kb. 40 könyv gyűlt össze a könyvespolcomon, amelyeket még nem olvastam. Először is ki kellene végeznem azokat, amelyeket ajándékba kaptam, és amelyekről az ajándékozók várják a recenziót. Ilyen pl. Háy János Gyerek c. könyve, fogalmam sincs, miről szólhat, de a címe.., hogy is mondjam, tetszik. Aztán vannak azok, amelyeket én vásároltam magamnak réges-rég, pl. a Don Quijote, vagy a Marco Polo utazásai, mindegyik nagyobb falat, jó lenne ezeket is végre már a kezembe venni. És persze olvasnom kellene babás könyveket is, kedvem van pl. újraolvasni a Gyermeklélektant Mérei Ferenctől (de vajon hová tettem?).

2) Megvarrni a takarót a húgomnak

Még legalább 50 óra szöszmötölős munka van benne. A baj csak az, hogy noha megkérdeztük a dokit a terhesség alatti varrógép-használat veszélyeiről és kockázatairól, nem emlékszünk a válaszára. Pontosabban két különböző válaszra emlékszünk. Ciki vagy nem ciki: újra fel kell tennünk a kérdést.

3) Szemüvegkeretet kiválasztani

Ha ezt a feladatot gyerek nélkül évek óta nem tudtam abszolválni, hogy menne ez egy kisbabával? Régóta keresem ugyanis Álmaim Szemüvegkeretét, ami modern, csini és vagány egyben, jól is áll, egyszóval: ami én vagyok. Sajnos mindig idő előtt feladom, és ezért kontaktlencsére fanyalodom, vagy pedig felteszem a vízözön előtti bölcsészszemüvegemet (bölcsész-szemüvegemet?).

4) Új receptekből főzni

Gasztroblogok és szakácskönyvek nagy olvasója vagyok. Sajnos a rajongásom csak az elméleti szintig terjed. Megcsodálom a szép képeket, néha írok egy-egy bevásárlólistát is, aztán valahogy mindig elfelejtődik az egész és főzöm azt a bevált 10-15 ételt, amiket megszoktunk és szeretünk. Szóval a célkitűzésem: mondjuk három új recepttel bővíteni a repertoárt.

5) Dűlőre jutni a bútorossal

Jaj, pedig erre legszívesebben nem is gondolnék. Konfliktuskerülő vagyok és különben is, a stressz árt a magzatnak. Pedig valamit tenni kellene. Egyrészt kiköszörülni a csorbát, visszaszerezni a pénzt és/vagy bebútorozni a pesti lakást. Vagy elfogadni az elfogadhatatlant: hogy nem lehet tenni semmit.

6) Londonba elmenni

Ez is egy folyamatosan aktuális projekt. Régebben nem volt pénzem rá, aztán amikor lett, hirtelen minden sokkal érdekesebbnek tűnt Londonnál (valszeg túl közel van). Aztán meg a lelki diszpozíció hiányzott: októbertől májusig mindig azt mondogattuk, hogy rossz az idő, júniustól szeptemberig pedig hogy túl sok a turista, és hogy különben is, egy hétvégére nem érdemes. Viszont egyszer át kellett szállnom Londonban: a King's Cross-ról a Paddingtonig mentem a föld alatt, és azóta nagyon frusztrált vagyok. Vajon milyen lehet a föld fölött?!

7) Digitális képeket kinyomtatni és albumot készíteni

Jaj, ez egy mumus. 2006-ig van albumom, utána már minden csak a számítógépen meg a Picasán. Az albumokat szeretem nézegetni, a számítógépet viszont emiatt külön nem szoktam kinyitni. Meg különben is, a fényképalbumra alapos filozófiai okom van: szeretem, ha sorakoznak a polcon a konkrét, megfogható tárgyak. Én még nem a virtuális világ gyermeke vagyok. Erről jut eszembe: az e-mailváltásaim egy részét pedig ki kellene nyomtatnom...