Török reggeli

Annyira bámulom azokat az embereket, akik az aktatologatást és -kukackodást, a munkahelyi bolhacirkuszt és az értekezleteken folytatott fontoskodást féredobva, pontosabban abból mintegy kilépve, új életet kezdenek, hogy a hobbijukból éljenek meg. Elképeszt, hogy valakiben ekkora adag bátorság, önbizalom, munkabírás és elkötelezettség gyűlhet össze. Csodálom azokat, akik meg merik lépni, de legfőképpen persze azokat, akiknek sikerül is a váltás.

Ez utóbbiak közé tartozik Mautner Zsófi, aki kényelmes brüsszeli büróját hagyta maga mögött a magyar gasztrovilágért. A Sok kicsi nevű jótékonysági akción minden évben Zsófi felajánlására voksolok, mert egyrészt valahogy mindig ez a legizgalmasabb, másrészt pedig ezzel is adózom a hihetetlen professzionalizmusa előtt. És legutóbb akkora szerencsém volt, hogy kihúztak és megnyertem a 10 személyes török reggelit, amire ezen a hétvégén kerítettünk sort.

Egyébként majdnem nem mentem el. Szinte biztos voltam benne, hogy csütörtökön a doki azt fogja mondani, hogy a barnás cucc miatt VAN egy pici veszélye a repülőútnak, és ebben az esetben persze otthon maradtam volna. Z. fanyalogva be is vállalta, hogy képviselel engem a török reggelin, plusz még a mamám szülinapján, illetve LB-ék látogatásán is (mert három legyet ütöttünk ám egyszerre ezzel a hazaúttal).

Na, de vissza a török reggelihez. A helyszín egy szuperul felújított és gyönyőrűen berendezett lakásétterem volt a Liszt Ferenc téren. A fennmaradó 8 helyre csupa jófej rokont és barátot hívtam meg, emiatt a rendelkezésre álló három óra 15 percnek tűnt, de ez volt az egyetlen negatívum a dologban, mert különben tényleg minden szuperul sikerült. Zsófi olyan, mint amilyennek elképzeltem: kedves, talpraesett, profi. A reggeli pedig! Megoszlottak a vélemények, hogy melyik fogás volt a legfinomabb, mert mindegyik nagyon egzotikus és isteni volt. Voltak, akik a joghurtos padlizsánra esküdtek, mások a börekre, Z. szerint az omlett vitte a pálmát. Volt egy ragasztó állagú krém, amely édes volt, és amelyet LB török Nutellának definiált, nos, szerintem az se volt kutya. A pita egyébként sótlan, ezzel szerencsém volt. Összességében pedig: szuper hétvége volt, amire ez az összejövetel tette fel a koronát!