Az optimizmusom, az fog a sírba vinni

Telefonbeszélgetés ma este:

...
LB: És hogy vagy, hogy viseled idáig a terhességet?
Én: Tök jól, semmi de semmi tünetem nincs eddig képzeld. Nem érzek semmit. Mintha mi sem történt volna.
LB: Na, akkor mázlista vagy, asszem ilyenkor én már émelyegtem és halálosan fáradt voltam.
Én: Ááááá, hát én nem. Tényleg mázli. Viszont a sótlan diéta a sírba visz.
LB: Jaj, szegénykém, nem szoktál még hozzá...
Én: Igen, és az a fura, hogy mivel tudom, hogy sótlanul kell mindent megennem, minden ételtől már előre undorodom. Főzni sincs semmi kedvem. A hűtőbe sem tudok benézni...
LB: ...igen?...
Én: egyedül a citromot, az endíviát és a tejet tudom undor nélkül elfogyasztani képzeld! De azt minden mennyiségben! Hihetetlen, nem? Hogy mire képes a só!
LB: ... figyi...
Én: Aztán meg szerintem amiatt, hogy nem iszom kávét, a vérnyomásom a béka feneke alatt van. Ezért nincs erőm semmihez, mintha elszívták volna az összes energiámat...
LB: ...na de...
Én: ...mennyire hozzá lehettem szokva a kávéhoz! Egész hétvégén aludtam, most mondd meg!
LB: De Tamko, ezek a TERHESSÉGI TÜNETEK!!!