LB, azaz Legjobb Barátnő

Annyira jó, amikor vannak az embernek legjobb barátnői. Nekem minden életkorban volt(ak), az a típusú gyerek, majd kamasz voltam, akinek mindig volt egy (néha több) legjobb barátnője az osztályban. Mára már letisztultak ezek a viszonyok és vagy megszűntek, vagy most már szerintem egy életre megmaradnak. Azt hiszem, amikor idős fejjel visszatekintek majd az életemre, a sikerek közé könyvelhetem el ezeket az életre szóló kapcsolatokat, és úgy fogom gondolni, hogy már ezért is megérte.

A legeslegjobb barátnőmet már felnőtt fejjel ismertem meg. Bár ő ilyen kizáró és leredukáló jelzőkkel nem operálna, én mégis úgy gondolom, hogy az összes jó barátnőm közül ő az, akivel a legszorosabb, már-már testvéries a viszonyom. Ilyen barátság nem köttetik gyakran az életben – akartam írni most hirtelen, de elbizonytalanodtam. A barátságunk tényleg szoros és hétpróbás, de nem is ez a kivételes ebben. A kivétel asszem pont LB maga.

Mert LB nemcsak tökéletes barátnő, hanem tökéletes ember is, már ha van ilyen. LB maga a tömény jóság, a szellem és a tolerancia. Ő egy munkahelyen mindenkivel megtalálja a hangot és felkarolja a kirekesztetteket. Bárkivel el tud beszélgetni őszintén, úgy, hogy tapintatos is marad közben. Nemcsak én vagyok oda érte: mindenhol az általános rokonszenv kereszttüzében áll. D. meg is kérdezte egyszer tőlem, miután találkoztak, hogy vajon LB férje tudja, hogy mekkora szerencséje van?

Szóval méltán népszerű lányról van szó, aki törődik másokkal és megbízható. Egyszer este 10-kor sírva hívtam fel altatás és esti mese közben (mármint nem én néztem mesét: ő olvasott a kisfiának), hogy nem sikerült a lombik és ott akarom hagyni Z-t. LB. rögtön lepasszolta a gyereket a férjének és órákig tartotta bennem a lelket, egészen addig, ameddig az össze vezetékes- és mobil telefon le nem merült a lakásban. Én mostanában jöttem rá, hogy a barátságok nemcsak abból állnak, hogy mindenről tudunk beszélni és jókat nevetünk. Egy barát lehetővé teszi azt is, hogy a rossz periódusokat átvészelje az ember (eddig, mondjuk úgy, nem voltak rossz periódusaim).

LB-t nem egy unalmas, erkölcsi felsőbbrendűségét fitogtató szentfazéknak kell ám elképzelni: bölcsessége első osztályú humorral párosul. Folyamatosan vidámságot és jó kedvet áraszt a környezetére. Emlékszem, amikor még mindketten Luxemburg és Párizs között ingáztunk, meg sem kottyant az út, mert tudtam, hogy szórakoztató 4 órának nézek elébe (és félúton mindig helyet kellett cserélnünk, mert annyira elmacskásodott a nyakunk a nagy beszélgetésekben és nevetésekben).

LB-nek mindenről árnyalt és intelligens véleménye van, de előfordul, hogy ez nem egyezik az enyémmel. Például ő egyetértett a múltkori sztrájkkal, én nem. Ő nem szeretne egy olyan társadalomban élni, ahol a homoszexuálisok összeházasodhatnak, én igen. Ő hívő, én nem. Ő fideszes, én nem. Igen, az otthoni napi politikai kérdésekben totálisan eltérő az álláspontunk, de ennek ellenére egyike azoknak az embereknek, akikkel úgy utaznék át egy sivatagon, hogy náluk van a kulacs. Persze Orbán Viktor nem tartozik a kedvenc beszélgetési matériánk közé (úgy általában, kedvenc gondolataim közé sem tartozik), a talaj azért még így is ingoványos, de arról, hogy LB jóhiszemű, nem rasszista, se nem homofób, tetteiért és gondolataiért felelősséget vállaló ember, meg vagyok győződve.