A kedélyek nem nyugodtak le, hálás is vagyok a kollégáimnak, hogy a peteérés, majd menses utáni nehéz időszakban eltereli valami a figyelmemet. Ráadásul megtapasztaltam a csoporthohézió és a csoportnyomás jelenségét is. A héten a forradalom a második, szervezkedéses szakaszába lépett. A folyosói válságkezelői egységek helyébe a kommunikációs éránkhoz méltóbb modern módszer lépett, amelynek neve: kör e-mail. Viszont 120-an vagyunk, gondoljatok bele! Pár napja minden 10–15 percben jön egy-egy felháborodott hooooosszú e-mail: az emberek egymást licitálják felül, röpködnek a drámai megnyilvánulások, a hajmeresztő metaforák, a sántító hasonlatok. Egyetlen olyan e-mail volt az ötszáz között, amelynek tartalmával és hangnemével egyet tudtam érteni.
Az a fura, hogy hirtelen mindenki elfelejtette a belső konfliktusokat, márpedig eddig mindig ezzel volt hangos a kávézó (ez is idegesített). Most a csoport életét munkatársaim succes story-ként aposztrofálják, a főnökök hirtelen a világ legjobb menedzsereivé váltak. Apropó főnökök: mint kiderült, az átszervezés oka a középvezetők leépítése volt (senkit nem küldenek el). A mi helyzetünk gyakorlatilag változatlan marad, de a jelenlegi (svéd) főnökeink nagyon rosszul járnak. Ők most megpróbálják (valamennyire érthető módon) az általános felháborodást a maguk javára fordítani, remélve, hogy a főigazgató meghátrál.
Mióta tart ez a bolhacirkusz, egyre jobban meg vagyok győződve arról, hogy az átszervezés nemcsak hogy nem rossz ötlet, de lehet, hogy jó is. Egyre kevésbé tudok azonosulni a vészjósló hangokkal. Olyan helyzetbe kerültem, mint aki egy hard core Fidesz-értekezleten nem ért egyet Orbán Viktorral, képzelhetitek! Lehetetlen vállalkozás ellenkező véleményt hangoztatni, az általános felfogás szerint ugyanis aki nem velünk, az ellenünk van.
Mentális higiéniám megőrzése érdekében (szükség lesz rá, újabb inszemináció vár ránk) tanácskoztam a Legjobb Barátnőmmel (LB), aki szintén a cégnél dolgozik, mindig szuper életvezetési tanácsokat szokott adni és nem utolsó sorban az ő egységét félévente átszervezik. Azt javasolta, ne ellenkezzek senkivel, mindenkit halgassak végig és adjak kitérő válaszokat, ha kérdeznek. De szerinte úgysem fognak, mert mindenki a saját hangját szereti hallgani általában – és ez mennyire be is igazolódott!.
Húgom kérdezte, hogy a változással szembeni kötelező elégedetlenségen, a csoportnyomáson és a rutinhisztin kívül miért lehetnek vajon ennyire felháborodva az emberek. Az e-mail áradatból kiderült számomra, hogy többen saját magukat (illetve a csoportot) valamiféle elitalakulatnak képzelik, mintha mi jobban végeznénk a ránk bízott sokkal izgibb feladatokat. Na, nekik derogál visszamenni egy olyan csoportba, ahonnan eljöttek.
A főigazgató sem százas viszont. Tegnap kellett volna elküldenie a várva-várt hivatalos infót mindenkinek, csak ma tette, ciki. A 3000 embernek szóló levél csatolmányában hibát ejtett, pár perc múlva küldte a korrigendumot, tök gáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése