A kórházba három könyvet vittem magammal, ebből kettőt ki is olvastam. Az első a Helen Keller könyve volt, mert arra gondoltam, hogy ha majd elfog az önsajnálat meg a depresszió, csak ki kell nyitnom, hogy rájöjjek: semmi panaszom nem lehet. A francia kiadást olvastam, mert jobban szeretek könyvet lapozgatni, noha láttam, hogy magyarul is fent van a neten. Reméltem végre, hogy megtudom: hogyan tanulnak meg a süketnémák olvasni, mert a mai napig nem nagyon értem. Ráadásul ez a nő nemcsak süketnéma, hanem vak is volt, ezt meg aztán végképp nem tudom elképzelni.
Egyszerűen továbbra sem tudom, hogyan történt, pedig részletesen leírja. Hatéves koráig azt sem tudta, hogy minden dolognak a világon neve van – és ebből az állapotból eljutott odáig, hogy huszonkét évesen megírta ezt az értelmes, összefüggő, érdekfeszítő és intelligens könyvet, gondolom a megfelelő helyesírással és nyelvtannal (de hogy??). A felvetődő kérdésre, hogy a gondolkodás vagy a nyev van-e előbb, az ő példájából kiindulva azt a következtetést vonhatja le az ember, hogy a nyelv az elsődleges, és hogy nyelv nélkül nincsenek érzelmek sem; egy helyen elmesélte, hogy a testvére iránt is csak onnantól kezdett szeretetet érezni, hogy megtanult kommunikálni.
Ez nem is egy fantasztikus nő története, ez a könyv két fantasztikus nő története, az övé és a nevelőnőjévé, így végső soron egy szerencsés találkozásé. A nevelőnője tanította meg neki, hogyan kommunikálhat a világgal, ő tanította meg olvasni, és évekig ő „tolmácsolt” neki az iskolában, egyetemen. Nagyrészt a nevelőnője volt a kapocs a világ és HK között – meg a könyvek. Értelmezésem szerint ez a nő a tudása legnagyobb részét könyvekből szerezte, hát nem fantasztikus? Szédületes, hogy arra a tudásra és ismeretanyagra, amit egy gyerek a környezetéből automatikusan felszív – azáltal, hogy lát maga körül ezt-azt, és hallja maga körül az embereket beszélni – ő a könyvekből tett szert, vagy azon a nagyon vékony csatornán jutott el hozzá, ami azokkal az emberekkel kötötte össze, akik tudtak vele jelbeszéddel kommunikálni (erről vannak videók is a neten, döbbenetes).
Fura volt viszont a lát, néz, hall stb. igékre, továbbá bizonyos melléknevekre (színek!) bukkanni a könyvben... a francia kiadás szerint el akarta kerülni a hosszas körülírásokat.
Amikor hazajöttem, még Bonival is elolvastattam egy rövid fejezetet (IV.), és megmutattam neki a XX. fejezet végét, ahol HK arról ír, hogy miért fontos ismerni a történelmünket (a magyar fordítás régies és pátoszos, nem is másolom ide). Alig várom, hogy megnézzük a filmet, amit még az életében készítettek róla; idősen halt meg, nyolcvannyolc évet élt.
Nahát én is elolvasom ezután. Én csak magát a sztorit olvasta, újságcikk hosszban pár éve. De jó hogy megtudom innen hogy van róla film is, talán megpróbálom megnézetni a gyerekkel 100-200 TikTok video között. Számomra sem érthető (magyarázat után sem, mint ahogy te is írod), hogy ez hogy volt lehetséges - mármint hogy megtanult kommunikálni, írni, olvasni.
VálaszTörlésA nyelv --> gondolkodás kérdése szerintem egyértelmű, van olyan nézet, hogy nem? Visznt az érzelmekkel kapcsolatban érdekes, mert azt gondolnám (saját tapasztalatból), hogy egy csomó érzelmet az újszülött is tud érezni (pl mérges, éhes, stb) mondjuk megnevezni nem tudja.
A történelmes részre kiváncsi vagyok, a gyerek épp tegnap közölte, hogy még a történelem is rettenetes (más szavakkal jellemezte), pedig én "megígértem" hogy az jó tantárgy lesz (hamár az összes többiről bebizonyosodott, hogy nem jó).
Igen, sztem van egy olyan elmélet is, hogy a nyelv és a gondolat elválaszthatatlanok, egymást erősítik, nincs meg az egyik a másik nélkül, és nem lehet tudni, melyik volt előbb (ez a tyúk-és-a-tojás elmélet :))
TörlésHelen Keller pedig: "Fokról-fokra haladunk az először kiejtett szóról tovább meg tovább, amíg a szótól eljutunk a gondolatig".
Az érzésekkel kapcsolatban árnyalja a képet, majd olvasd el!
Boni mindent szeret, KIVÉVE a történelmet, hiába mondom neki, hogy az végül is egy hosszú mese :)))
Egy kicsi de fontos dolog: siketvak volt, nem süketnéma. Egyébként nem volt néma, ahogy a siketek nagy része nem az, én sem, sőt, majdnem teljesen jól beszélek, bár már nem hallok de nagyon kicsi gyerekként hallottam, ahogy HK is.
VálaszTörlésA süketnéma egy kifejezetten pejoratív szó, amire sokan nagyon nagyon érzékenyek. (Én nem, de edukálok a témában mindig :-) ) Üdv, Móni
De jó, Móni, hogy írtál! Nincs véletlenül blogod, szívesen olvasnék a tapasztalaidról.
TörlésMóni, köszi a pontosítást. Ismerem ezt a „siket” szót, de bevallom, nem szeretem használni, mert nem tetszik a hangzása. De ezentúl majd figyelek!
TörlésIgazából csak megszokás kérdése, de főleg a süketnéma az, ami kerülendő. A sükettel alapvetően az a baj, hogy negatív konnotációja van: süketel, süket a problémára, ráadásul sokszor jelent butát, hülyét stb. Én pl. mérnök vagyok, így engem is zavar, hogy sok ember azt hiszi, a hallássérültek buták is, de legalábbis mindenképp iskolázatlanok. A süket szó elleni küzdelemben ez is benne van. A _siket_ szó használata egyfajta megértése ennek a problémának. (Amúgy nekem se tetszik a hangzása.)
TörlésZenjebil: kedves vagy, hallás témában nincs blogom :-)
Móni
Őszintén megmondom (de nem lesz PC amit írok!), hogy szerintem azért nézik gyakran szellemi fogyatékosnak a siketeket, mert megtanulnak beszélni. Remélem, nem sértettelek meg, csak hangosan gondolkodom.
TörlésEgyszer pl. a férjemet is szelid őrültnek nézték (sztem) a piacon Magyarországon, mert nagy örömmel, de halatmas akcentussal mutogatott az eladónak, hogy „Ááááámá, áááámá” az almára... szóval csak annyi a párhuzam, hogy aki nem a standard kiejtéssel beszél, az „fura” mások szemében.
Nem, dehogy, nem sértődök meg azon, hogy leírod, amit gondolsz, sőt, amit mondasz, elég általános vélemény. Viszont jó, hogy teret engedsz a válaszomnak :-)
TörlésEngem akkor néznek szellemi fogyatékosnak, ha tudják, mert megmondtam, hogy amúgy nem hallok, csak szájról olvasok. 4 diplomám 3 nyelvvizsgám van és pár hónap múlva doktorálok mérnöki tudományból. Nem, nem az a probléma, hogy tudok beszélni. A probléma az, hogy az emberek előítéletesek és nagyon kevés ismeretük van arról, hogy milyen siketként élni. (btw. én sem élek már Magyarországon :-) ) A helyi nyelvet nyilván sok hibával és erős akcentussal beszélem, és nem nagyon értem, mivel nem tudok ezen a nyelven szájról olvasni... de még soha senki nem nézett hülyének. Ez egy sokkal inklúzívabb társadalom. Móni
Jaj de jó, hogy megjelentél itt Móni. Van egy kérdésem, aminek sosem néztem utána, lustaságból. A különböző nyelvek jelbeszéde azonos, vagy hasonló? Mielőtt megtanultad az első idegen nyelvedet tudtál (vagy tudtál volna) jelbeszéddel kommunikálni azon a nyelven? Vagy totális hülyeséget gondolok?
TörlésTamkó: A Z-hez hasonló emlékeidhez nagyon hasonlókon mentek keresztül a szüleim, és ez annyira megalázó!
TörlésEgyszer láttam az angol tv-ben egy lányt, aki (azt hiszem) terhesség közben elkapott CMV virus miatt lett siket, és ő nagyon jól beszélt - észre se vettem volna, ha nem mondja, hogy ő nem hall.
Fella: szerintem többféle jelbeszéd van, mert én nagyon sokat hallom azt külön, hogy 'British' Sign Language, de ne haragudj, hogy beleokoskodok, ez minden, amit tudok...!
Fella: nem kötekedésből, hanem tényleg csak a világ jobbítása céljával: azt a szót sem nagyon szokás használni, hogy jelbeszéd, ennek a pontos neve, jelnyelv, az ige/fn pedig a jelel/és (semmiképp sem mutogat/ás:)
TörlésA jelnyelv alapvetően nem nemzetközi, nagyjából minden országnak megvannak a saját jelei, és ezek néha átfednek itt ott, de jelentősebben el is térnek. Az adott ország jelnyelve tekintetbe veszi a nyelvtani szabályokat, bár elég sajátságos módon. (Pl. a magyar a ragozott szavakat)
Ami viszont fontos itt, és jó hogy szóbakerült: a siketek és főleg a nagyothallók csak egy kis része jelel. Általában azok, akik a siket közösségben nőttek fel, és otthon is egymásközt így kommunikálnak. Én pl. egyáltalán nem tudok jelelni, és a beszédemen semmit sem hallasz. Nem mindig van így, van, aki a hallása elvesztésével a beszédének a hibátlanságát is elveszti, és nyilvánvalóan nagyon rosszul beszél, aki soha nem hallott egyetlen hangot sem, de fontos, hogy orvosi értelemben nem az a siket, aki egyetlen hangot sem hall, hanem a beszéd frekvencián lévő 90 dB halláskiesésnél rosszabb hallás. Ezek az emberek többnyire jól boldogulnak a halló társadalomban. (Vagyishát..., na :-)) Móni
"Anyám is nagyon sok dolgot meg tudott értetni velem. Mindig megértettem, ha valamit le kellett hoznom az emeletről, s azonnal rohantam föl, vagy ahová kívánta." vajon hogyan? ez teljesen hihetetlen...
VálaszTörlésTalán már az anyja is jeleket rajzolt a kezére? Vagy pl. ha a szemüveg kellett, elmutogatta neki az arcán? De az újságot már hogyan lehet elmutogatni?
TörlésNem akarom azt hinni, hogy HK túlzott :(((
nem, biztos így volt, csak mi ehhez túl látók és hallók vagyunk... később szerepel, hogy a szaglása, tapintása, egyéb érzékei mennyire élesek voltak, és az empátiája is annyira fejlett volt, hogy még a mellett álló ember hangulatát is megérezte, szóval én teljességgel elhiszem, hogy így történt, csak olyan jó lenne, ha kiderülne, pontosan hogy!
TörlésVera: a siketvakok taktilis jelzésekkel kommunikálnak, ráadásul elég hatékonyan. Ha valaki szeretne erről többet tudni, érdemes ilyen emberek tartalmait követni, mert vannak pl insta/Fb-n is. A legtöbben usher szindrómások, akik nem így születtek, hanem később vesztették el a hallásukat és a látásukat is. pl Rebecca Alexander vagy Haben Girma. Móni
Törlésköszi, Móni!
TörlésA moly.hu-n ajánlja valaki A csodatevő c. filmet (The Miracle Worker), ami Miss Sullivanről és a tenyérbe írós módszerről szól!
VálaszTörlésNa hát elolvastam a könyvet (munka helyett), nagyon érdekes volt. Továbbra is érthetetlen számomra a beszéd megtanulása. Úgy képzelem, hogy mivel angol anyanyelvűek voltak, a tenyérbe való lebetűzés betűket és nem hangokat jelentett, ugye? Tehát ő mikor saját magában elképzelte a dolgok nevét, akkor nem a helyes kiejtés szerint képzelte el, hanem az íráskép alapján. Hogy lett ebből helyes kiejtés? Számomra csoda. Arra is ráébreszt ez a történet, hogy mennyire elfecséreljük a képességeinket. És egy érdekes mondat megmaradt bennem, mikor a tanitója írja, hogy azért (is) haladt Helen annyira gyorsan a tanulással, mert semmi nem vonta el a figyelmét. Ma már extrém a figyelmünk elvonása, én nem is tudom mi lesz a main gyerekekkel (nem a kisebbségre gondolok amibe Boni is tartozik) hanem a TikTok generációra...
VálaszTörlésDe jó, hogy elolvastad!!
TörlésIgen, sztem is a betűket írta a tenyerébe (lebetűzte a szavakat). De nem tudom, ezek után a kiejtést hogyan tanulta meg (vannak videók a neten - nem volt túl érthető a kiejtése, na de akkor is). Felmerült számomra a kérdés, hogy ha Kínában születik, akkor mit csinál? A kínait is meg lehet így tanulni? Ott tudtommal nincs ábécé.
Erre a bizonyos mondatra én is felfigyeltem, Ella! Igazad van. De szerintem neki kiemelkedő képességei voltak, ne felejtsük el, főleg humán területen (három-négy nyelven olvasni 22 évesen!!). Őrület.
Igen, ha nem lesz beteg kiskorában, valószínű akkor is nagyon művelt és olvasott lesz, író, kutató, stb, úgy tűnik pénze is volt a családjának és nem féltek taníttatni lány létére.
VálaszTörlésÉrdekes a kínai kérdés, nem jutott eszembe. Fogalmam sincs. Egyébként sem pontosan értem a kínai írást, hogy hogyan is működik. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy hiába áll korlátlan információ a rendelkezésemre (internet, Chat GPT) mégsem nézek utána egy csomó mindennek. Vagy sok olyasmi van egyébként, aminek utánanézek de elfelejtem, mert csak felületesen olvastam a telefonomon. Ennyit a digitális tanulásról...
Ella, képzeld, most néztük végig a filmet! Eléggé eltér a könyvtől, de sztem érdemes megnézni. A kislány baromi jól játszik. Érdekes ez a kézzel mutogatás; nem a tenyerébe írtak, hanem minden betűnek volt egy jele. Ez a könyvben nem így volt, ha jól emlékszem. Kezd körvonalazódni, hogyan állhatott össze neki, hogy egy-egy karaktersor kiad egy szót (de a nyelvtant továbbra sem értem :))
Törlés