Konyhafilozófia

Van egy szelete az életnek, amelyben Z-vel homlokegyenesen ellentétes álláspontot képviselünk; én képtelen vagyok megérteni és elfogadni az ő logikáját, ő pedig nem viseli el (sőt, ellenzi) az én eljárásomat. Csak bámulok, hogy mennyire furán gondolkodik és cselekszik, ő meg felhúzza magát azon, hogy se az elméletet, se a gyakorlatot illetően nem tudom követni vagy helyeselni azt, amit csinál.

A tányérokat középről kezdni el sorbarakni!

Értitek? Középről! Ahelyett, hogy a széléről haladna befelé mint minden rendes ember! 

Még rosszabb: a kis- és nagytányérokat külön-külön rakja.

Az evőeszközöket pedig – te jó ég! – funkció és méret szerint csoportosítja.

Ért-he-tet-len. Soha nem fogunk közös nevezőre jutni a mosogatógép bepakolásának ideális módozatáról.

Pidzsin

– Várj, felveszem a lunettes-emet! (Várj, felveszem a szemüvegemet!)

– Mama, on a plein d'idő encore! (Mama, még tök sok idő van!)

– Valaki d'autre le sait. (Valaki más tudja.)

– Aki veszít, az prend la balle! (Aki veszít, az veszi föl a labdát!)

– Ki kell afficher! (Ki kell ragasztani a falra!)

– Il ne s'attend qu'à leesni! (Csak arra vár, hogy leessen!)

– Plus on radíroz, plus c'est pire! (Minél jobban radírozzuk, annál rosszabb!)

– A három étolies-os, ça a coûté 10 euros! (A három csillagos 10 euróba került)

– Tu m'as fait várakozni! (Megvárakoztattál!)

Je suis... Jean-Marie Le Pen?!

Ma délután a következő kérdéssel fordultam a férjemhez: tegyük fel, hogy a rendőrség fogva tart egy terroristát, aki állítása szerint bombát rejtett el egy forgalmas helyszínen. A bomba pár óra múlva fel fog robbanni, és ártatlan emberek százait fogja megölni. A terrorista nem árulja el, hová rejtette a bombát.

Folyamodnál-e kínzáshoz, hogy kiszedd a terroristából a bomba rejtekhelyét?

Z. elgondolkodott. Végül azt válaszolta: 

– Hát... húúú... jaj... nem is tudom.... talán... igen.

Haha! kacagtam ördögien. Akkor egy állásponton vagy Jean-Marie Le Pennel!

A történet hátterében az állt, hogy épp jöttem haza az uszodából, amikor hallottam a rádióban, hogy meghalt Jean-Marie Le Pen*, a hírhedt szélsőjobbos, nyíltan antiszemita politikus. Bejátszottak egy felvételt, amelyen Le Pen a fenti fiktív morális dilemmát vázolta, és ugyanezt válaszolta: ebben az esetben ő személy szerint kínzásnak vetné alá a terroristát, és megmentené az ártatlanok életét.

A műsor egyébként arról szólt, hogy vajon Le Pen kínzott-e meg embereket az algériai háborúban (1954–62). Nincsenek rá tárgyi bizonyítékok, szóval nem lehet tudni, de a szakértő pasi azt nyilatkozta, hogy Le Pen a fenti kijelentése miatt a nemzetközi jog szerint kínvallatónak (tortionnaire) tekinthető. Mert jóváhagyja a kínzást. Majd megkeresen ezt a konkrét műsort, és meghallgatom újra, nagyon érdekes volt.

Alig vártam, hogy hazaérjek, és Z-nek szegezzem a kérdést. Én ugyanis rögtön és kapásból azt válaszoltam magamban, amikor a műsort hallgattam (pedig tudtam, hogy Le Pen beszél!), hogy naná, hogy a kínzást kell választani!! Sőt, továbbmegyek: értem, hogy hol van itt a morális dilemma, mégsem tudom elfogadni (sőt, elhinni), hogy lehet a másik opciót is választani. Értem, hogy a kínzás elvben tilos, na de amikor emberek élete függ tőle? 

Vajon akik úgy érvelnek (mint a pasi a műsorban), hogy az emberi jog és a testi sértetlenség mindennek felett áll, akkor sem választanák a kínzást, ha a bombát mondjuk egy óvodában rejtette volna el a terrorista? Nehéz elhinni.

Egyébként mostanában sok szó esik a szólásszabadságról, mert épp ma van tíz éve, hogy terroristák támadták meg a Charlie Hebdo szerkesztőségét, és megöltek tizenkét embert (egy tizenharmadik évekkel később halt meg). Jól emlékszem a napra, Boni pár hónapos volt, napokig minden csak erről szólt. Egyébként azokat a terroristákat pár nap múlva egyszerűen lepuffantották a rendőrök, jogosan és érthetően, azt hiszem, önvédelemből – itt én látok párhuzamot a fenti fiktív forgatókönyvvel. Szóval, a szólásszabadság jegyében, de a baloldal liberális PC-ideológiájával szembe menve én is kijelentem, hogy:

– egy terrorista megkínzása és ártatlan emberek erőszakos halála között hezitálás nélkül az elsőt választanám, és

 

– egyáltalán nem szeretem a provokációnak és direkt sértőnek ható karikatúrákat (bár ebben a pontban elnézőbb és bizonytalanabb vagyok).

* Kommentek az Instán a halálhíre alá: un détail de l'histoire, il a passé l'arme à GAUCHE!

Étel-, állat-, gyerek- és természetfotók 2024-ben

Japán étteremben. Olyan szépek a színek, nem? Ez volt az év leghidegebb napja, kint baromi hideg, bent jó meleg volt, finom jázminteát ittunk a sushihoz, szuper volt (január)

Síszünetben fotóztam ezt a kutyust, akit ebbe a szeles sarokba kötöttek ki. Remegett szegény! És olyan hűségesen várta a gazdáját (február)

Egész tavasszal hűvös és esős volt az idő. Emlékeim szerint Boni még júniusban is hordta ugyanezt a dzsekit, bakancsot és sapit (március)

 

Egy gyík. Hosszú percekig néztük, ahogy napozik a farönkön. Olyan igazi, az adott pillanatot megélő percek voltak (április)

 

 

A májusról egyszerűen nincs jobb képem. Ezt egy barátnőmnek fotóztam a villamoson, a felirat miatt (május) 

Szép ház, szép fények a városunkban (június)

Jaj, istenem, ez egyszerűen elképesztő volt: a Los Angelesből felszálló gépünk a lemenő nappal szemben repült, így kétszer olyan gyorsan besötétedett. De azalatt a negyed óra alatt fantasztikus dolgokat láttunk, gyönyörű fényben, ez itt lent a Sziklás-hegység (július)

Lángos, úszás után. Iszonyú jól esett, de évente egyszer-kétszer elég! Mármint a lángosból! (augusztus)

Annyira bírom, hogy amikor útbaesik egy mászóka valahol, Boni még mindig izgatottan megkérdezi, hogy ugye felmászhat rá? (szeptember)

Egyik barátnőmmel gyakran csak kajafotókkal levelezünk, ihletet adva egymásnak. A fenti saláta összetevői: kinoa, disznóbab, csicseriborsó, hagyma, dió, szőlő és vinaigrette szósz (október)

Futás előtt. Annyira szeretek télen (is) futni! (november)

Ennek a legutolsó (decemberi) fotónak tök jó a története. Egyszer egy magyar barátnőmmel bementünk egy könyvesboltba Budapesten. Meglátott egy könyvet ettől a francia nőtől, és felkiáltott, hogy úristen, mennyire szereti ezt az írónőt! Hogy a könyvei fantasztikusak! (ő angolul olvassa őket) Képzeljétek, én, aki azért valamennyire képben vagyok a francia könyvkiadás és szépirodalom kapcsán, rendszeresen hallgatom a France Culture és a France Inter vonatkozó műsorait, elolvasom a Le Monde irodalmi mellékletét, gyakran járok könyvesboltokba, könyvtárba stb. még SOHA nem hallottam erről az írónőről.

Visszautaztunk Fro-ba, és ha hiszitek ha nem, már másnap belefutottam a könyvesboltban a nevébe. Egy egész asztal volt megpakolva a könyveivel, fölötte poszter hirdette az új regényét. Hogyan élhettem évekig itt úgy, hogy sejtelmem sem volt ennek a hírességnek a létezéséről? Micsoda párhuzamos világban éltem?! Kicsit úgy érzem magam , mint amikor Boninak elkezdődött a collège, és rájöttem, hogy semmit sem (vagy nagyon keveset) tudtam eddig a franciákról. 

Szóval azóta az egyik barátnőmmel (akitől infókat kértem a nőről) rendszeresen küldözgetjük egymásnak a reklámokat, amelyek gyakran szembejönnek velem, most, hogy már van szemem látni. Ezt it fent a pályaudvaron fotóztam egy decemberi reggelen.

Jó kívánságok, újévi fogadalmak, elhatározások és tervek

Arról beszélgettünk nemrég, hogy a fenti fogalmak nagyon eltérő valóságot jelölnek attól függően, hogy mennyi befolyásunk van a vágyott dologra nézve. Szoktam boldog új évet kívánni, de nem mindig teszek újévi fogadalmat, és a terveim sem nagyon körvonalazódnak már január elsején. De mivel 2025-ben leszek ötven éves* (már január elsején annak éreztem magamat!) idén több fogadalmam és tervem (sőt, projektem!) van.

Kívánni természetesen egészséget kívánok magunknak és mindenkinek körülöttünk. Az egészségesek maradjanak azok, a betegek gyógyuljanak meg. Szűnjenek meg a háborúk, ne dobjanak atombombát sehova. 

Amire viszont van ráhatásom (és amit nem csak január elsején fogadok meg): türelmesebb leszek a férjemmel, toleránsabb a szüleimmel. Nem hanyagolom el az adminisztratív ügyeimet. Nem dúdolok főzés közben, mert ezzel mindenkit az őrületbe kergetek (magamat is beleértve).

Komolyabb tervem négyféle van. El akarom adni végre a használt ruhákat a Vinteden. Rendet akarok teremteni a könyveim között. Azt hiszem, hogy ehhez még attól sem fogok visszariadni, hogy szabadságot vegyek ki, mert a feladat nagy. Írni akarok Boninak egy könyvet a magyar nyelvtanról, ezt majd részletezem, hatalmas falat, és a nyári szünetig kész akarok lenni vele.

Három barátnőmmel kellene idén találkoznom, három különböző városban. Meglátjuk, sikerül-e leszervezni, egyrészt mert mindenki elfoglalt (de már régóta beszélünk róla), másrészt pedig mert Boni nehezen enged el (én is nehezen hagyom itt!).

Vissza szeretnék fogyni a rendes testsúlyomra, jaj, ezt majdnem ki is hagytam a felsorolásból (fogadalom), kérek majd egy teljes vérképvizsgálatot az orvostól az 50. szülinapom örömére (terv), a lenti könyveket mindenképpen szeretném el- vagy újraolvasni (terv) és nagyon remélem, 2025-ben sem kell vennünk mobiltelefont Boninak (jó kívánság). Belegondolni sem akarok, hova vezetne egy indulatos, konok, lusta, okos, kreatív és szorongó gyerek kombinálása egy iPhone-nal.

 

* Az emúlt hetekben azt hittem, hogy megszoktam a számot és rendben vagyok a gondolattal. Erre most így leírva tökre sokkol!! (Ellenben, Lappával egyetértve, a 2025-ös számot tökre szeretem)

 

Képes-számos évértékelő

 

BOLDOG ÉS SIKERES ÚJ ÉVET 

MINDENKINEK!!