Bárkivel megtörténhet

Mostanában jól jön egy kis noszogatás, különben csak ülök itt elkényelmesedve a net előtt (már amikor), anélkül, hogy bejegyzések születnének. Pedig fejben mindig olyan szép kis posztokat írok, de mivel előre tudom, hogy úgysem sikerül megszakítás nélkül leírni őket, ezért bele sem kezdek. Már annak is örülök, hogy egy-egy kommentre futja másoknál.

Pedig el akartam mesélni, milyen filmet láttunk karácsonykor, amely az első Bonhomme születése és az ideköltözésem óta. Nem éppem egy lightos karácsonyi filmet választottunk, a film ugyanis a Franciaország elmúlt 50 évének legnagyobb bírói hibájáról szól. A történetre még én magam is emlékszem: a 2000-es évek elején 13 teljesen ártatlan embert gyanúsítottak meg pedofíliával. Mindannyian hosszú éveket töltöttek börtönben előzetes letartóztatásban (az egyikük közben meg is halt), míg sikerült tisztára mosni magukat. Az ügy legfelháborítóbb szereplője a vizsgálóbíró volt, egy fiatal pökhendi pasi: a 13 személy az ő flegmasága és hozzá nem értése miatt élte meg a poklok poklát. Állítólag az első perctől fogva és a tárgyi bizonyítékok teljes hiányában bűnösként kezelte őket, állítását szinte kizárólag gyerekek tanúvallomásaira alapozva.

De nyilván nemcsak a pasin múlt minden: az egész igazságszolgáltatás elégtelenre vizsgázott, hiszen senki vagy semmi nem tudta helyrehozni vagy megakadályozni a vizsgálóbíró tévedéseit. A film egyetlen férfi történetére fókuszált, és a filmet nézve megint az fogalmazódott meg bennem, hogy a fikció mennyire eltörpül a valóság mellett. A pasiért egy novemberi hajnalon jöttek a rendőrök, és attól a naptól kezdve az élete gyökeresen megváltozott. Négy évig nem láthatta a gyerekeit, a felesége közben elvált tőle, vállalkozását el kellett adnia, hogy kifizethesse az ügyvédjét, az anyja belehalt a bánatba (ezt pont egy kihallgatás előtt tudta meg a börtönben), többször próbált öngyilkos lenni, éhségsztrájkba kezdett, ami alatt 50 kilót fogyott és majdnem lebénult. Majd mindezek után bebizonyosodott, amit egy lelkiismeretes bíró pár nap alatt kiderített volna: semmi köze nem volt a szexuális zaklatókhoz.

Azt hiszem Chirac bocsánatot kért az ártatlanul meghurcoltaktól és az interneten olvasott cikkek szerint pl. ez a pasi 250 ezer euró kártérítést kapott - de mi ez ahhoz képest, amit át kellett élniük? És nem egy baleset vagy betegség, hanem a legitim állami igazságszolgáltatás miatt járták meg a rémségek és a rettenet minden egyes fokát. A legfelháborítóbb pedig szinte az, hogy a vizsgálóbírót nem tiltották el örökre a munkájától, hanem csak áthelyezték. És még bocsánatot sem kért a 13 embertől.

(Franciásoknak: erről a filmről van szó. Nagyon ajánlom, bár a felénél megbántam, hogy elkezdtük. Itt pedig meg lehet hallgatni azt az interjút, ami a valódi személlyel készült a film kapcsán)

Azóta áttértünk a klasszikus francia vígjátékokra, megnéztük pl. hatvanadszor a Magas szőke férfi felemás cipőben-t, hogy már a poénok előtt nevessünk (Martine: vigyorogjunk, hihi) egy jót.

Ridegtartás

Nálunk mindenkinek megvannak a külön kis rigolyái. Én pl. nem szeretem, ha Z. felviszi Bonhomme-ot az emeletre (amit amúgy nem használunk), és megkértem, hogy ha cumisüveget melegít (amikor nem vagyok itthon), ne a babával a kezében tegye - még a végén ráborul a forró víz.

Z. viszont ferde szemmel néz a babahordozóra, szerinte abban nem tud jól lélegezni a gyerek, azon kívül, hogy még a lábait is elfekszi. Emellett pedig azt sem szereti, ha Bonhomme-mal az ölemben alszom délután.

Nemcsak Z., hanem az összes vendég és családtag is teljesen ki van akadva viszont azon, hogy sétáltatás után, ha nem ébredt még fel, én bizony kint hagyom a kertben, a friss levegőn Bonhomme-ot. A szomszéd egyszer szerintem fel fog jelenteni!

Ki hozza az ajándékokat december 24-én? Vagy 25-én jön?

Ilyen és további hasonló kérdések

Idén még nem téma, de egyszer úgyis el kell majd gondolkodnunk azon, hogy milyen stratégiát képviseljünk Télapó- és karácsony ügyben Bonhomme előtt. A nagy kérdés: beadjuk-e neki a mesét vagy sem. Nem vagyunk egy véleményen Z-vel, mert ő nem szeretne hazudni a gyereknek. Az én szüleim is ezt az álláspontot képviselték anno, ezért (vagy más miatt?) nálunk a karácsony soha nem volt varázslatos tündérmese. Együtt díszítettük a fát, és tudtuk, hogy a szüleink veszik az ajándékokat.

Én viszont felnőttfejjel elirigyeltem Petra barátnőm filmbe illő karácsonyait, akinél decemberben minden csupa csodálatos várakozás, mese. Náluk mondjuk nem a Télapó jön, hanem az angyalkák meg a kisjézus – ezt viszont én nyilván nem venném át. De vajon egy mezei Télapóval el lehet-e ugyanazt a hatást érni? Vagy nem ettől függ a hangulat? Egyáltalán, ez hazugság lenne-e?

Aztán azt is el kellene döntenünk, magyar vagy francia karácsonyt tartsunk-e. Itt már jóval 24-e  előtt megveszik és feldíszítik a fát (26-án meg már dobják is ki őket), nekem ez a szokás nem annyira tetszik. És mit együnk szentestén? Valami olyasmit kellene kitalálni, amire később szívesen emlékezne vissza, mint karácsonyi menüre. De francia vagy magyar konyha legyen?

Én még azt sem nagyon döntöttem el magamban, hogy hogyan hívjon engem, mamának (ez hasonlít a franciához) vagy anyának? Esetleg anyunak? Amíg itt volt a mamám, néha nagyinak hívtam őt Bonhomme előtt, de nagyon idegenkedtem ettől a szótól, évtizedeket öregített a mamámon! Azért is jó dolog ez a gyerekezés, mert hagyományokat és szokásokat kell teremtenünk neki, szelektálnunk kell, hogy mit adunk tovább és mit nem. Mi jön az egyik országból és mi a másikból, mit veszünk át az én családomból és mit Z. családjából.

Európa

Elmondom, mivel töltöm a minimálisra zsugorodott, drága szabadidőm kb. felét. Telefonálok, emailezek és faxolok mindenféle hivataloknak, intézményeknek és hatóságoknak. Ezt a posztot pedig megpróbálom úgy megírni, hogy ne használjam a kafkai jelzőt. (Kihívás!)

Mivel Magyarország az EU tagja, nekem semmiféle papírra nincs szükségem ahhoz, hogy itt éljek. Az útlevelemmel bárhol igazolhatom magam, a jog szerint inaktív tagja vagyok a francia társadalomnak. Tök jó, csak éppen így semmivel nem tudom igazolni a lakcímemet, bemondásra nem hiszik el sehol. Ezért az elektromosság-számlát átirattuk a nevemre, mert ez viszont hivatalosnak számít (abba ne menjünk bele, hogy ez egy telefonhívásba került és senki nem ellenőrizte, hogy valóban itt lakom...). Ezzel megoldódni látszik a dolog, kivéve egy helyen: a belga bankomnak ez a papír sem jó, ők az önkormányzattól kérnek igazolást. A francia önkormányzat viszont ilyet nem állít ki. Úgyhogy most több telefonhívás és e-mailváltás után is ott tartunk, hogy nekem kell könyörögnöm egy banknak, hogy lehessen náluk számlám, hát nem nonszensz?

Nem jobb a gyerek magyar anyakönyveztetésének ügye sem. A magyar konzulátus nem akarja elfogadni Bonhomme születési anyakönyvi kivonatát, apasági nyilatkozatot kérnek Z-től. Mintha nem állna rajta fehéren-feketén, ki az apja! Én ebben semmi logikát nem látok, ha valaki tudja, magyarázza meg nekem, a nőnek nem sikerült a vonal végén. Azzal próbált érvelni, hogy vissza lehet élni a dologgal. De könyörgöm, hogyan?? Letagadni sem lehetne, ki az apa, még ha szeretnénk, akkor sem. Az apasági nyilatkozatot viszont nem lehet csak úgy kitölteni és elküldeni: személyesen kellene elmennünk mindkettőnknek, Párizs másik végébe, egy háromóránként szopó csecsemővel, bronchitis-járvány idején. @""#^9~§@%+µµµ§§!!!!

Lehet, hogy kevésbé lennék felháborodva, ha főállásban nem olyan szövegeket kellene fordítanom nap mint nap, hogy az EU tagállamaiban mennyire szuperul és szabadon lehet költözködni, lakni és munkát vállalni.

Itt az idő, hogy összeházasodjunk.

Nem tudok

Nem tudok a boldogságról írni. Sokkal könnyebb volt a nehézségeket és a várakozást megfogalmazni. A napok egyformán telnek, de minden nehézséget feledtet Bonhomme, aki egyre cukibb (bár nem gondoltam volna, hogy lehet még fokozni). Már gőgicsél és akár két órát is ébren tud maradni egyhuzamban. Éjszaka viszont gyakran sír, és csak ölben szeret lenni, de kit érdekel, annyira édes. Lehet hogy most rontjuk el, de mi bizony mindig felvesszük, ha azt szeretné.

Jó lenne ezekből a pillanatokból egy adagot félre tenni, majd elővenni és újraélni 5-10-15 év múlva.