Még most is nevetnem kell, amikor visszagondolok arra, hogy Boni még Budapesten egyszer rosszkedvében megkérdezte, hogy akkor most akkor haza kell villamosoznunk ebbe a pocsék lakásba? A budapesti lakásra gondolt, amit én a saját ízlésemnek megfelelően újíttattam fel és rendeztem be még a születése előtt, és amit Z-vel azóta is tökre szeretünk. Igazából már rég el kellett volna adni, de nem tudunk megválni tőle: csendes, de a város közepén van, tágas, világos, kényelmes. Nem tökéletes, az biztos, na de nem is pocsék!
Érdekes a szóhasználat, nem tudom, hol szedte fel (nem tőlem, az tuti). Mindenesetre egy hétig sok mindent lepocsékozott, azóta is ezzel ugratom. Szegénykém nagyon gyakran indokolatlanul rossz kedvű. Az az érzésem, egy hétig folyton azt elemeztük és fejtegettük, hogy éppen mitől van rossz kedve. Nekem ebben nagy szakértelmem van, én is pont ilyen voltam egész gyerek- és kamaszkoromban, sőt, még felnőttként is sokáig. Rettenetes volt. Remélem, Boni nem lesz ilyen. Próbálok neki ötleteket adni, hogyan űzze el a rossz kedvét, szomorúságát, lehangoltságát. Ilyesmiket mondok neki, hogy tűzzön ki maga elé konkrét célokat (könyv elolvasása, zongoradarab megtanulása, sakkparti lejátszása), figyeljen oda az étkezésre, a sportra, vegye körül magát jó fej emberekkel (és kerülje a panaszkodókat, önsajálókat), és hogy gondoljon arra: biztosan vége lesz a rossz kedvnek egyszer. Végső soron szerintem vannak emberek, lehet, hogy ő is ilyen (és én is ilyen voltam), akiknek a jó kedvért küzdeniük kell.
Visszakanyarodva a pocsék lakásra, ami egy elismerten pocsék kerületben (8.) található. Azt hiszem, itt megvalósult a franciák álma, a társadalmi sokszínűség. Ugyanabban az utcában lehet találkozni műkörmös-műszempillás cigány kamaszokkal, akik a kis purdéikat terelgetik, illetve színházba (?) készülő, kiöltözött öreg nénikkel. A házunkba beköltözött egy fiatal meleg pár, akik gyönyörűen újítják fel a lakást (és szerintem tisztára hülyének néznek, hogy én műanyagra fomom cserélni az ablakaimat), illetve még ott lakik, évtizedek óta a Laci, aki ujjatlan póloban szokott a belső udvaron szotyolázni a Gazsival. Sok a turista, az egyetemista. Esténként az előttünk lévő téren hajléktalanok bandáznak, a szomszádos utcákban viszont közösségi kertek működnek. A túrós táska az egyik helyen 850 ft, a másikban 350 ft. Van ott művésznyomda, halal húsbolt, afrikai étterem. Félórán belül lehet venni kottákat, kenyérpirítót és kovászos rozskenyeret, úgy hogy még tömegközlekedni sem kell hozzá. Sok az újépítésű ház, vannak gyönyörűen felújított, százéves épületek, és sajnos rengeteg málló vakolat is (egy városnézű túrán egyszer frappánsan így hirdették a kerületben tett sétákat: Málló pompa). A képen a Mátyás tér egyik sarka.
Gyönyörű ez az épület. Engem, mióta kiköltöztem egy külső kerületbe és munkahely miatt is csak ritkán járok be, de akkor is csak a IX. kerületbe a dunaparti irodaházak egyikébe, az igazi belvárosba (V. kerületben dolgoztam 17 éven át kb 1 km-es körzetben, 5 különböző épületben), meg nagyon ritkán - kezd ez a mondat olyanná válni mint amiket Z.-vel kapcsolatban említettél, vissza is kellett mennem kicserélni az elején a személyes névmást - nagyon zavar az utcán a kosz (állati és főleg emberi ürülék). Nem tudom eldönteni, hogy régen is hasonló volt csak elszoktam tőle, vagy valamivel tisztábbak voltak az utcák. Lehetséges, hogy vesszőparipám, az eső, vagyis annak hiánya, okozza. Neked mi a véleményed ebből a szempontból? (FElla).
VálaszTörlésHaha, igen, ismerősek az ilyen mondatok :)))
TörlésDe, abszolút: koszosak az utcák, rossz a levegő, büdös van. Mint sok nagyvárosban. Nem tudom, hogy ez rosszabb-e mint régebben, nem emlékszem.. azt vettem viszont észre (több városban is), hogy a kutyakakit sokkal gyakrabban összeszedik az emberek, mint régen.
Nahát, pont ezen a vidéken van a (bérbe adott) lakásunk. Nagyon izgalmas fazonok jelentkeztek bérlőnek tavaly! 😁
VálaszTörlésa Mátyás tér szemközti sarkáról raktam be egy képet a blogomba a minap :D
VálaszTörlésóriási Budapest rajongó vagyok és különösen a "legsötétebb Józsefváros, te csuda vidék" (ez valami kuplé volt) rajongója, de persze kibicként, úgy nyilván könnyű. rengeteget sétálok ott és igen, abszolút ez a multikulti hangulat van, a Népszínház utca talán a legjobb példa erre, bár a Mátyás tér is kiváló. :) a túrós táska pedig határozottan ebben a pékségben a legjobb a városban, ami a fotódon szerepel! :D
én amúgy harmincöt éve élek Budapesten és az ismerkedés és szívbéli utálat első egy-két éve után a nem múló szerelem következett, nagy szeretettel és toleranciával nézem a várost, ami nagyon sokat változott ebben a harmincöt évben, rengeteget. nem hátrányára, még mielőtt. :) mondok egy egyszerű és mindset szempontjából rengeteget jelentő változást: a nagyobb tereken át lehet menni a földfelszínen az út túloldára, nem kell aluljáró hozzá. természetesen ezer dolgot meg lehetne és kellene is még javítani, nagyon sok a baj, nagyon sok a kosz, meg a szmog, meg a minden. de Budapest, az egy csodás hely és mindig elönti a szívem a boldogság, mikor mások is szeretik és ilyen kedveseket írnak róla, mint te Tamko. :)
Biolujza: nahát!! Megírod, hogy melyik utcában, ha nem titok? Laktatok ott?
VálaszTörlésLappa: képzeld, ki van írva rá, hogy "Budapest legjobb túrás táskája", de mindenféle hivatkozás nélkül egy esetleges fővárosi versenyen nyert első helyezésre, vagy akár egy ismert gasztrokritikus véleményére. Szóval ŐK MAGUK kijelentették SAJÁT magukról, hogy ott kapni a legjobb túrás táskát, nekem ez kicsit meredek.
Amúgy tényleg finom, bár nyilván nem kóstoltam Budapest összes túrós táskáját :))))
Pont a Népszínház utcában. Nem laktunk ott sosem (még), de amióta megvan, vagyis tíz éve az a hír járja, hogy "mostmár igazán" rendbe teszik a környéket! :)
TörlésKözel vagyunk egymáshoz!! :))
Törlés