Jelen soraimat Párizsból írom. Amikor a vonaton azon gondolkodtam, hogyan jussak el címre, ahová mennem kellett, rájöttem, hogy egy kétperces kitérővel pont a Bataclan előtt mehetek el. Évekig zárva volt, azóta újranyitották, ma reggel épp koncertre készültek. Még látszottak a tegnapi megemlékezés nyomai (korlátok, virágok stb). Kicsit katasztrófaturistának éreztem magam, de aztán arra gondoltam, azért vannak kiírva az áldozatok nevei (92 személy!) hogy elolvassák őket, nem?
Délután már megyek is haza, remélem meg be tudok ülni egy (japán? vietnámi? thai?) étterembe ebédelni. A podcast témája, amit idefelé hallgattam: lehetünk-e boldogok egy igazságtalan és kegyetlen világban?
Beleborzongtam ebbe a plakátba.
VálaszTörlésÉn akkor voltam másfél hónapja gyakornok, és - a lelki megrázkódtatáson kívül - arra emlékszem, hogy akkor emelték a Bizottságnál (is) a terrorkészültségi szintet.