2025. szeptember 4., csütörtök

A szódás meg a kovács

Gyakran hallom, hogy egy-egy magyarországi tartózkodás után mennyire jobban beszélnek magyarul ezek a külföldön iskolázott, kétnyelvű gyerekek. Valami miatt én ezt soha nem tapasztaltam meg, ellenben most felfigyeltem valamire: Boni átvette a papám szóhasználatát! Nagyon vicces, olyanokat mond, hogy marhaság, gubanc van, az anyja szentségit!, bolond idő van, a rend kedvéért, vacak – tisztára, mintha a papámat hallanám. Ütök, mint a bolondóra – mondja sakkozás közben, sőt: úgy elverlek, mint szódás a lovát. Ez utóbbi kifejezés annyira megtetszett neki, hogy derűre-borúra használja, akár rosszul is, például: úgy szeretlek, mit szódás a lovát!

Mostanában Karinthyt olvasok fel neki esténként (ő kérte!), ebből az ejnye és a sajtkukac szavak tetszenek neki, alig várja az alkalmat, hogy kimondhassa. Ez kis ízelítő azokból a kifejezésekből, amiket nem ismert: pásztor, szirom, hóhér, saslengés a nyújtón, tarkó, varkocsba fog, áldozat, kereket old, gróf, cilinder. Ritkán kérdez rá szavakra, nem zavarja, ha nem érti, vagy pedig, ezt magamról tudom, nem akar mese közben hosszú és bonyolult magyarázatokba bonyolódni. Nagyon hamar elfelejt egy-egy magyar szót, ha nem használja vagy nem hallja újra és újra.

A kiejtése továbbra is nagyon franciás, főleg az r-ek, már ő is röhög saját magán. De röhög az apján is, amikor az itt-ott megpróbált magyarul beszélni (csak családon belül tolmácsol neki, idegeneknek nem). Nem is az r-ek a zavaróak, hanem a rövid o hangjai: annyira nyíltak, hogy szinte a-nak hallani őket. Többször is volt olyan, hogy kontextus nélkül nem tudtam kideríteni, miről beszél: Mama, ez a rész itt macsar? Az orosz bambák (mocsár, bombák). Sőt, egyszer arról beszéltünk, milyen kétbetűs magyar szavak léteznek, és ő ezt mondta: ak. Már majdnem szóltam neki, hogy ilyen szó nincs, mikor rájöttem, mire gondolt: ok. Vagy a múltkor kérdezte, hogy hal? Pár másodpercbe is beletelt, míg leesett, hogy azt kérdezi: hol?

Ha velem beszél, továbbra is zavartalanul keveri a két nyelvet, tudja, hogy úgyis megértem: ezt be kell noter a kis carnet-ba (írni, füzetbe). Franciául és franciákkal ilyet soha nem csinál, viszont magyarul a szemem előtt és a fülem hallatára rontott egyszer, amikor megkérdezte a papámtól: Papi, ezt a párnát utilizálhatom? (használhatom). Azon nyomban rájött, hogy ezt magyarul nem így mondták, ilyet csak velem csinálhat,  teljesen zavarba jött. Mire kijavította volna magát, a papám (aki megértette a kérdést) már válaszolt is neki. Boni utána napokig felemlegette a tévedését.

Ami a nyelvtant illeti, meg szokott lepődni amikor több alany után mégis egyes számban áll az állítmány: a két férfiú megbeszélte a teendőket. Ilyenkor kijavít, hogy megbeszélték, mert franciául többes szám állna. Mofológia: kihallja a régies mondotta, nékem, künn szavakat a szövegből, rákérdez, hogy miért.

Cuki stilisztikai tévedései is vannak: Tudod min merengtem tegnap, mama? – fordult egyszer hozzám. Vagy: Búsulok! Néha azt mondja: Bánom! Vagy: Engedd meg mama, legyen szíved! Ezen pedig jót nevettem: Ez a szúnyogcsípés, itt, teljesen cserben hagyott. Tegnap viszketett, ma már nem viszket!

Ezeket a szavakat és mondatokat a telómba szoktam beleírni szinte azonnal, mert különben elfelejtem őket, így legalább van egy jó kis korpuszom Boni kifejezéseiből. Amikor az előbb átnéztem a jegyzeteket, megakadt a szemem azon, hogy Kovács. Kicsit kellett gondolkodnom, hogy mit is akartam leírni, de aztán beugrott ez a beszélgetésünk:

– Kovács Imre! Kovács Imre! Kovácsimre, kovácsimre, ková-csimre, ková-csimre... trallala... – énekelgetett Boni csak úgy a nagyvilágba. – Mama, nekem annyira, de annyira tetszik az a név, hogy Kovács Imre!
– Igen?
– Mama, nem hívhatnál ezek után úgy, hogy Imre?!
– Jaj, nem!!
– Akkor úgy, hogy KOVÁCS...?

15 megjegyzés:

  1. Haha, ez annyira jó! Csodálom, hogy mennyire ügyesen csinálod ezt, bár a szüleim is megtanítottak engem, de mi nem olvastunk olyan sokat.

    Képzeld, én az elmúlt félévben a Harry Pottert hallgattam végig hangkönyvként, az anyanyelvemen. Nagyon szórakoztató volt, és olyan nagyon hasznos szavakat tanultam meg belőle, hogy pl. 'sárvérűek'! Viszont sajnálom, hogy nem mindig írogattam ki az idegen szavakat, mert a kontextusból megértettem őket és utána rögtön el is felejtettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mit értesz azalatt, hogy anyanyelv? Az édesanyád nyelvét vagy azt, amelyiken a legjobban beszélsz?

      Te egy hatalmas HP-rajongó vagy, kezet foghatnál Bonival :)))

      Törlés
    2. A szüleim nyelvét :)

      Igen, ez most nagyon jó volt újra, főleg mert egy könnyed elfoglaltság volt egy nagyon stresszes időszakban!! :)

      Törlés
  2. Kovács Imre volt a gimis ofőm neve :)))))

    VálaszTörlés
  3. Szeretem olvasni ezeket a nyelvi posztokat, már csak azért is, mert Boni az egyetlen referenciám abban, hogy vajon Loki hogyan, mikor és mennyire fogja beszélni a magyart. Svédországban egyébként jogszabály van arra, hogy a gyerekek az iskolában tanulhatják az anyanyelvüket. Ilyen van Franciaországban?

    Szerintem egyébként te azért nem tapasztalod, hogy Boni magyartudása nagyot fejlődik, amíg Magyarországon vagytok, mert egész évben magas szinten műveled a nyelvoktatását. Szerintem Boni szókincse nagyobb, mint sok vele egykorú magyar gyereké. Ez a varkocsról jutott eszembe, aminek a jelentését én sem ismertem :)

    Egyébként azt tudod, hogy miért van akcentusa Boninak magyarul, vagy mitől függ ez, hogy egy kétnyelvű embernek nincs vagy van akcentusa a beszélt nyelveken?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen szabály nincs, de érdekes! Hogy néz ez ki a gyakorlatban? Lokinak kerítenek majd egy magyartanárt? Nahát!

      Jack is kétnyelvű, ugye? Neki mik a tapasztalatai?

      Szerintem kizárt, hogy Boninak nagyobb lenne a szókincse, mint egy Magyarországon nevelkedő gyerekéé. Inkább pont, hogy kisebb, ahogy én meg tudom ítélni. Az akcentus szerintem egyrészt a franciára vezethető vissza (mintha a német-magyar gyerekeknek nem lenne olyan erős az akcentusuk!) másrészt h év közben csak tőlem hallja a magyart, az idő mondjuk 15-20%-ban, annak a nagy része is csak amolyan pongyola nyelvhasználat (“Bonikám, uborkát kérsz a kenyérhez vagy répát?”). De tényleg érdekes, én is csodálkoztam, hogy mindig is volt francia akcentusa magyarul, egész kicsi kora óta. De talán nem törvényszerű, nem tudom!

      Törlés
    2. A gyakorlatban hogy oldjak meg, hogy barmilyen anyanyelvu gyereknek biztositva legyen az anyanyelvenek tanulasa?

      Törlés
    3. A részleteket én sem tudtam, de most utánanéztem. Akkor köteles a város biztosítani az oktatást, ha van megfelelő tanár hozzá és legalább 5 diák, aki szeretne tanulni. A gyereknek otthon aktívan kell használni a nyelvet és alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie.
      Az öt hivatalos kisebbségi nyelvre szigorúbb szabályok vonatkoznak, vagyis azok könnyebben elérhetők. Ilyen a finn is.

      Jack gyerekkorában finnebb volt, mint svéd, mert finn oviba járt, úgyhogy neki az volt az a nyelv, amin elkezdett beszélni. Járt ilyen anyanyelvi nyelvoktatásra is a suliban. Az ő esetében az a különbség velünk összehasonlítva, hogy az anyjának sincs kapcsolata Finnországgal. Nincsenek finn rokonok, nem mentek soha Finnországba, így nehezebb volt megőrizni és fejleszteni a nyelvtudást. Valamikor át is váltottak svédre, és most már mindig csak svédül beszélnek. Beszélni közepes szinten tud, érteni jól érti írásban és szóban is, de nem szokta használni a nyelvet

      Törlés
    4. Akkor azért van egy jó alapja a finnugor nyelvekhez, ugye? Meg akarja tanulni a magyart? (bocs, hogy ennyit kérdezek, írhatnál egy posztot :)))

      Törlés
    5. Nem szeretné sajnos megtanulni a magyart. Abban abszolút támogató, hogy magyarul beszéljek Lokival, de őt a legminimálisabban érdekli csak a nyelv. Annyi, hogy jó a nyelvérzéke, ezért viszonylag könnyen megjegyez szavakat, és van benne nyelvi kíváncsiság, szóval gyakran megkérdezi egy-egy szó jelentését, de ebben kimerül a nyelv"tanulása" és amúgy nem érdekli. Én már annak is örülök, amikor megkérdez egy-egy szót, vagy a szüleimnek egyszer csak azt mondja, hogy "sziasztok" vagy "köszönöm", szóval tök jó lehet, hogy a te férjed beszél magyarul :)

      Törlés
    6. Aaaa, itt valami félreértés törtènt, az enyém sem beszél magyarul sajnos! Csak így szavak szintjén, ahogy te is írod. Kb 400 szót ismerhet, de egy beszélgetést már nem tud követni, nem érti.

      Törlés
  4. Szenzációs, ahogy Boni a két nyelven eligazodik, és szerintem is kiemelkedő a szókincse. Persze ez annak is köszönhető, hogy tudatosan és magas szinten "nyelvműveled" őt. De nyilván teljesen egyéni adottság, hogy a kétnyelvű környezetben nevelkedő gyerek hogyan tudja elsajátítani a két nyelvet, Boni ebben nagyon tehetséges.

    VálaszTörlés
  5. Minden elismerésem, kivételes szorgalommal/szeretettel fejleszted Boni tudását. Nem csak a magyar szókincsét persze, hanem a kultúra, az olvasás, tájékozottság és műveltség terén is. Le a kalappal👌. Nyilván két ember kell mindehhez. Boni meg mint egy különleges, egyáltalán nem átlagos fiú, remek partner. Egyébként meg mindig örömmel és nagy érdeklődéssel olvasom ezeket a posztjaidat -is-, hasonlóan érintettek vagyunk. A mi négyévesünk mindhárom nyelven mindent megért(anyanyelv, apanyelv meg az angol). Itthon azért kell kis idő, míg magyarul többet beszéljen, a 3 unokatestvére nagy szerepet játszik ebben. Azt látom, ha bizonyos szavak megtesznek neki, előszeretettel használja. (pl tanga bugyi😱)
    Szóval csak gratulálni szeretnék, kedves Tamkó anyuka🤗

    VálaszTörlés
  6. Az akcentushoz: magyar-német szülőkkel és részben mindkét környezetben élve, kétnyelvűen nevelkedett 3 fiú anyukájaként az a tapasztalatom, hogy az r-ek alapvetően a német nyelvből lesznek átvéve, kisebb korukban még "habsburgosabban" beszéltek, de mostanra tudatosan gyakorolták a magyar r hang kiejtését. Azt hiszem még bezzeg-nél olvastam: a traktor elejéről a "tr" mintha géppuska hangja lenne, egymás után sokszor ismételve megpörgeti a nyelvet, nekünk is ez a gyakorlat jött be. Sokat olvasok nekik magyarul, tippelek, hogy melyik szót nem ismerik, azt megmagyarázom, de szerintem több is lenne, csak nem szólnak a gördülékeny történet miatt.
    Nyelvtan: a számnévvel jelölt tárgyak (pl 3 bögre) egyes számú alakja számukra nagyon idegen, de cukin egymást javítják, ha "3 bögréket tettem az asztalra" módon használja valamelyikük.
    Régies szavak: amikor a János Vitézt olvastam nekik, bevallom én olvasás közben rugalmasan "javítottam" a nagyon régiesen formált múltidőket - egyébként a rímnek nem ártott.
    A gyerekek önállóan, busszal járnak a szomszédos város gimnáziumába és van telefonjuk, korlátozott használattal. Pozitív hozadéka, hogy a magyarországi nagyszülőkkel csetelnek és gyakorolják az írást is, egyébként külön feladatot nem szoktam adni nekik. Mindegyikük tud magyarul folyékonyan olvasni, remélem előbb-utóbb több lesz az olvasással töltött idejük és minél többet látják a leírt szavakat, annál könnyebb utána helyesen írni is...
    Gratulálok az általad írt nyári tankönyvhöz, csodálatos, hogy Boni partner ebben és ilyen jó alapokat kap.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt igazán jó példa ez a számneves szerkezet, de hirtelen nem találtam mást. Igazából arra gondoltam, amikor nyelvtanilag is két alany van, pl: „édesapám és Zichy tábornok felszólította a törököt”. Ez nagyon zavarja a fülét (de ahogy mondod, a három bögre is :)))

      Törlés