Bicikli

Ma reggel egy újabb biciklibalesetnek voltam szemtanúja, pár hónapon belül ez a harmadik. Nagyon megviselt megint, pedig szerencsére (azt hiszem) törésen kívül nem történt komolyabb baj. Ismét a Boni sulijába tartó, eszeveszetten hajtó gyerekek ütköztek. Ma reggel a sarkon történt a baleset, két srác úgy egymásnak ment, hogy az egyikükük egy hatalmasat esett előre, még jó, hogy nem az útra, ahol az autók mentek. Azt hittem, szívbajt kapok, pár méterre voltam tőlük, mindent láttam.

És ez a harmadik eset, hogy fogalmam sincs, mi a teendő. Komolyan. Le voltam bénulva. De így utólag sem világos, hogy mit kell tenni, hiszen a mentőt ők maguk is tudják hívni, és amilyen érzékeny kamaszokról van szó (mindhárom eset mind a hat résztvevője esetében), úgy éreztem, hogy lelki támogatásra sincs szükségük. Az egyik esetben azt tanácsoltam az érintett gyereknek, hogy ne mozduljon, de egyrészt mindenképpen fel akart állni, másrészt időre mentünk Bonival, nem nagyon tudtam volna ott maradni vele (és ott volt a tesója).

Ma reggel egy nálam sokkal talpraesettebb és energikusabb nő szerencsére pont ott volt, és „intézkedett”, álljon ez bármiből is (lehet, hogy csak fontoskodott?). De ez így nem mehet tovább, fel kellene frissítenem az egészségügyi ismereteimet, betanulni valami protokollt, hogy egy picit hasznos tudjak lenni ilyen helyzetekben.