18:30-kor kikapcsoltam a számítógépet. Beraktam a táskámba a kulacsomat. Kikiészítettem a telómat és a fülhallgatót, hogy csak be kelljen rakni a kabátom zsebébe. Eltettem a töltőket. Kihúztam a hősugárzót. Kihúztam a számítógépből és beraktam a táskámba a Kindle-emet (még jó, hogy eszembe jutott, rémüldöztem, hogyan olvastam volna Boninak esti mesét különben?! Most a Hobbitot olvasom föl neki, ami csak ebben a formában van meg).
Felvettem a kabátomat. A hátamra a hátizsákot. A zsebembe tettem a telót és a fülhallgatót, ugyanazzal a mozdulattal lekapcsoltam a lámpát, és közben azon gondolkodtam, hogy a barátnőmet hívjam-e fel vagy a papámat, miközben átvágok a villamoshoz vezető parkon.
Végül Boni hívott, pont amikor kiléptem az épületből (Mama, végre megkomponáltam a nocturne-ömet, meghallgatod?), azután felhívtam a papámat, majd mielőtt elértem volna a villamost (30 perc menetidő) felhívott Boni osztálytársának anyukája, hogy elújságolja, mi volt az osztályértekezleten.
A pályaudvaron valahogy mindig úgy jön ki, hogy rohannom kell a vonathoz. Most is rohantam, lépcsőn le, lépcsőn föl, könnyedén repültem. A vonaton (50 perc menetidő) olvastam az aktuális vonatos könyvemet. A Kindle-t csak azért vittem be, mert le akartam tölteni rá valamit. Az állomáshoz közeledve becsuktam a könyvet, beraktam a táskámba, bezipzároztam a táskát,
és akkor vettem észre, hogy
...olyan
...furcsán
...könnyű
...a hátizsákom,
mintha hiányozna belőle valami!!!
Az érzés, ami átjárt, kimeríti a jeges rémület fogalmát.
A számítógépemet ottfelejtettem az irodában...!!
hányszor, de hányszor jártam már így, mehettem vissza/haza, mikor hova :)))
VálaszTörlés(nem kötözködés, csak talán ez valami országkülönbözőség: azt tudod, hogy a számítógépnek errefelé a már ritkásan látott asztali gépeket hívják, amazt meg laptopnak/notebooknak? ilyetén a történet elején azért nem gyanakodtam a végére, hiszen asztali gépet kapcsoltál ki a fejemben :D)
Ááááá, jó, hogy írod, nem tudtam! Valszeg én mindkettőre a számítógép szót használom magyarul. Köszi a pontosítást :)))
TörlésViszont én azt hittem, hogy az ember ilyenkor egy ÉLETRE megtanulja a leckét :))
ó, Tamko, az én leckemegtanulásaim, az egy külön történet. :) alapvetően szétszórt ember vagyok sajnos, erre hormonálisan kaptam még egy adagot belőle, a szétszórtságomat erőltetett összeszedettséggel, koncentrálással és rendrakással próbálom leplezni/javítani, a végeredmény az, hogy bizonyos dolgokat megtanulok ugyan egy életre és talán ugyanabban a formában nem követem el még egyszer, de egy másikban simán, szóval ha nem a munkahelyen felejtem, akkor otthon vagy a másik otthon vagy a harmadik otthon, a bénázások tárháza sajnos végtelen és sajnos a szétszórt ember egyet nem tud megtanulni egy életre: jobban figyelni. :))
Törlés(számítógép: aztán még az is lehet, hogy ez csak az én mikrokörnyezetem, tegnap már teljesen el is bizonytalanodtam ezt illetően. :)))
Abszolúte asztali gépre asszociáltam én is, felénk is laptop vagy notebook :)
Törlésjajjj :D
VálaszTörlésviszont akkor már tudom, hogy nem találkozunk idén, úgyhogy innen is kellemes ünnepeket!
Köszi szépen, nektek is! Sok sikert a házikóhoz!!!
TörlésKöszi!!
Törlés(Tök más; ma megcsináltam én is az ügyfélkapus dolgot - közben nyitva volt a gépen a kapcsolódó posztod a kommentekkel! :))
:-DDD
TörlésA számítógép nekem is az asztalit jelenti :) Na de elárulod, mit tettél: elengedted, vagy visszamentél érte??
VálaszTörlésKöszönöm a megerősítést, akkor megjegyzem ezt a számítógép-laptop dichotómiát!!
VálaszTörlésVisszamentem érte :(((( de nem aznap este.
Nekem az egyik ilyen ikonikus ottfelejtésem egy péntek este 10 körül hazaérve bevásárlás után megpakolt szatyrokkal, mikor még nem volt autóm és másfél óra volt az út csak oda a munkahelyére, a lakáskulcsomat hagytam az irodában. Még 3 órát kellett utaznom a szatyraimmal együtt. Kb 25 éve volt. Ma már szép emlék
VálaszTörlésJaj, te szegény!!! Ezt még olvasni is rossz.
TörlésAmúgy én is azzal vigasztaltam magam aznap este, hogy pár hét, és csak röhögni fogok az egészen... :)) főleg azon, hogy milyen könnyedén futkároztam a pályaudvaron, és mennyire örültem, h elértem a vonatot :))