2021. október 26., kedd

Nyolcéves kisfiúk csoportdinamikája

Elnézően röhögök azon a Tamkón, aki múlt héten ilyenkor játéksort állított össze és kincskereső feladatokat dolgozott ki öt nyolcéves gyereknek. Legalább annyira nem álltam a realitások talaján mint az a nő, aki azt képzeli, hogy a férfiak az eszéért szeretnek belé. Nem is tudom, hogyan gondoltuk, amikor a férjemmel naívan még azon is eltanakodtunk, hogy milyen betűtípust használjunk a kincskereső játékhoz, és már csak mosolygok Z-n, amikor arra gondolok, hogy a kinyomtatott feladatokat egy ismerős apukának is megmutatta, és megkérdezte, hogy szerinte a fiaink el fogják-e tudni olvasni.

Miután az első kisfiú megérkezett, az első kitervelt játékot (Grabolo - vicces, gyorsasági kártyajáték) még tök jól végig tudtuk játszani. De miután bezártuk az ajtót az utolsó szülő mögött, és visszamentem a nappaliba, az öt ördögfiókát már elvesztettük úgymond - fülig érő szájjal, őrültek módjára dobálták egymást azzal a három labdával, amit a következő (nyugodt) játékhoz készítettem ki, és amit zenepedagógus barátnőm javaslatára (ő ezzel a játékkal tanítja meg a gyerekeknek a kánon fogalmát) az ajándékátadás után terveztem velük játszani.

Ők egyébként baromi jól érezték magukat végig. Nem zavartatták magukat, hogy két felnőtt kétségbeesetten kísérelt meg rendet teremteni köztük, hogy a lehetőségekhez mérten megpróbáltuk végigcsinálni a kincskeresést. Ami egyébkén a két higgadtabb kisfiú segítségével úgy-ahogy sikerült is, de a másik három (köztük az én intellektuellnek hitt fiam!) magasról tojt az okosan összeállított kérdéssorra, és csak azt figyelte, mikor lehet egy jót bunyózni. Csak egy példa: az egyik feladatnál egy számot kellett kitalálni, amihez meg kellett számolniuk a zongora összes billentyűjét (és kivonni belőle 12-t). Ez a három csibész szépen megvárta, hogy a billentyűket számoló kisfiú már majdnem a végére érjen, és akkor pufffff!!! megdobálták párnával, úgyhogy szegény kezdhette újra. A végén persze ő is inkább beállt párnacsatázni.

Amikor a tejszínt vertem fel a konyhában, a gyerekek elvették a telefont és felhívták a tűzoltókat. Ezt onnan tudtuk meg, hogy a tűzoltók visszahívtak, hogy erről a számról telefonbetyárok kuncognak a kagylóba! A tál tejszínhab pedig, az öt gyerekkel kiegészítve, nem arra szolgált, hogy a csokitortához elfogyasszák, nem. Bajuszt és szakállat csináltak belőle, egészen addig, amíg egymást nem kezdték el dobálni a tejszínhabbal, és inkább elvettem.

A főkolompos egyébként az a gyerek volt, akiről a zongoratanárnő épp nemrég mondta, hogy “nagyon jó, kötelességtudó fiú”. Ez a kisfiú egészen egyszerűen kezelhetetlen volt onnantól kezdve, hogy berobbant hozzánk egészen addig, hogy a szülei elvitték. Öt (!!!) bátyja van. Amikor a szülők megérkeztek (mindketten tanárok) elismerően néztek ránk, hogy mi ilyen szülinapot rendezünk a saját lakásunkban! Ők soha sem mernék. Hát, most már értem miért. Amikor a kincskeresés egyik részeként a szőnyeg alatt kellett megkeresni a következő jelet, az öt gyerek ötfelé szaladt, és két másodpercen belül a lakás összes szőnyegét felforgatták, Z. épp el tudta kapni a gitárt, mielőtt ripityára tört volna! Amúgy a videókat iszonyú vicces visszanézni, ahogy kipirult arccal, feltartott karral rohangálnak fel-alá, illetve van egy olyan is, amin az egyik gyerek szó szerint gurul a röhögéstől.

A hétvégén kérdezte valaki, hogy ez volt az első házibuli, amit Boninak szerveztünk? Z. bólintott, majd hozzátette: És az utolsó is!



13 megjegyzés:

  1. Haha, azért dicséretes, hogy megpróbáltátok! :) A gyerekeknek meg biztos szuper élmény marad. Nekem csak kisebb gyerekekkel van szülinapi buli-tapasztalatom (mármint olyan, amit mi szerveztünk), de hasonló élményeink voltak - a gyerekek vadultak, szétszedték a lakást, a tortától még jöbben pörögtek, a szülők meg arról diskuráltak, hogy ők majd melyik játszóházban szerveznek szülinapot. (Illetve akinek nyáron született a gyereke, az megoldja egy szülinapi piknik keretében, az is szimpatikus megoldás.)

    VálaszTörlés
  2. De aranyosak, egyem meg! :D Micsoda katarzis lehetett nekik egy kis barátjuk otthonában így rohangálni együtt. Mi, felnőttek lehet erre már nem is lennénk képesek, pedig ez (is) az élet sava-borsa szerintem. :D

    VálaszTörlés
  3. Igen, abszolut :))) sokszor gondolok én is arra, h én màr nem lennék képes ilyen intenzìv érzelmekre mint Boni.

    Nagyon cukik voltak, tényleg. A kis rontópál néha idegesìtett, mert minden számításunkat keresztülhùzta :) és a végén nagyon megkönnyebbültünk, hogy mind a négy gyereket életben tartottuk, és visszaszolgâltattuk a szüleiknek :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt, még az is kiderült, hogy Boni nem is annyira antiszoc :) micsoda emlekezetes nap lehetett!

      Törlés
    2. Boni mindig is jòl érezte magàt ismerös gyerekekkel, ismerös terepen. Ezért is nagyon bejön neki a suli. Ö az ismeretlen helyzetekben van leblokkolva teljesen. (Tudom, hogy ez nem igazàn felel meg a « félénk gyerek » sztereotìpiàjànak a konyhapszichològiai weboldalak szerint).

      Törlés
  4. A legkirályabb ötlet helyszín ügyileg a fiam barátnőjének az anyukájának a fejéből pattant ki. A kislány bulija júliusban egy játszótéren volt egy erdős részen. Se program, se takarítani való, semmi. Az egyetlen gond, hogy ez a decemberi és januári gyerekeimmel kivitelezhetetlen a fagyban....

    VálaszTörlés
  5. ha jól értem, sikerült teljesítened a tervet és egy fantasztikus szülinapot összehozni Boninak :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hàt igen :))))) az egyik apuka még írt is utána, h a gyereke « imádta » a kincskeresést ;) jaj, ezek a nyolcéves partiarcok :DDD

      Törlés
  6. Ezért nem készülök én már feladatokkal egy bulira sem :-D az elsőre naivan még én is készültem/izgultam, hogy mi lesz - aztán hagyom őket vadulni...

    VálaszTörlés
  7. Haha, nem akartam előre írni, hogy szerintem felesleges feladatokkal készülni :D Az én 8 éves fiamnak már 4 bulija volt, mind itthon, mind forgatókönyv nélkül. Határtalan tombolás, lakásfelforgatás minden alkalommal... Idén elmaradt, csak a legjobb barátját hívtuk át és én itthon sem voltam. :)
    PS: A lányomnak is tartottunk már jó pár bulit, na az sem könnyebb kategória.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyébként a legemlékezetesebb zsúr a lányom 2. szülinapján volt. Áthívtuk a bölcsis barátokat családostól, a gyerekek a gumimedencében pancsoltak, mi meg kertipartiztunk. Legutóbb (most 6 éves) a dekorációnak szánt krepp papírt áztatták a gumimedencébe... Dehát ehhez nyár kell.

      Törlés
  8. ó, ha nektek izzasztó is volt, de ezek szerint szuperül sikerült :) Boninak ez kiváló szülinap lehetett :) Isten éltesse sokáig!

    VálaszTörlés