Beszélgetések (2.)

Az emelkedett metafizikai témák mellett Boni gyakran viccel. Poénkodik. Vagy legalábbis humorosnak szánt megjegyzéseket tesz, amelyek sajnos egy felnőttnek egyáltalán nem viccesek. Egy gyereknek gondolom annál inkább – valószínűleg az iskolában szétröhögik magukat az olyan kijelentéseken, hogy a Mama van a sütiben! vagy Tedd a fejedre a tányért! Nálunk ezeknek nincs sikerük, hiába várja a hatást. Egy idő múlva rá is kérdez: mama, ez vicces volt ugye? (neeem!)

Ha néha-néha tényleg beletrafál, és valami vicceset talál mondani, akkor viszont tuti, hogy aznap a biztonság kedvéért elismételi hatszor-hétszer, egészen addig, amíg kínszenvedéssé válik a hallgatónak.

Rajzfilmekből is gyarkan vesz át humoros mondatokat, hasonlatokat. Pl. amikor megázunk, szereti ismételgetni, hogy Úgy megáztam, hogy be fogok rozsdásodni! (a Mikrobiból) Vagy amikor melege van: Megsülök, mint egy krumpli! Vagy amikor azt sérelmezi, hogy semmelyikőnk sem foglalkozik vele épp, akkor azt ismételgeti, hogy itt hagytok egyedül, mint egy kukát! Ezt a két utóbbi mondatot szerintem a Pettsonból vette át, nagyon olyan, mintha a Findusz mondaná, bár nem ismerem pontosan az eredeti szöveghelyet.

Amikor viszont tényleg eredeti és humoros dolgot mond, az gyakran véletlen. Még mindig nem tud szépen, folyékonyan, választékosan beszélni, becsúsznak (főleg magyarul) nyelvtani, stilisztikai hibák – és ezek tényleg meg tudnak nevettetni. Például százemeletű házat, karcolós felhőt és tűirányítót mond annyira következetesen (százemeletes ház, felhőkarcoló, iránytű), hogy előfordul, már én sem tudom, melyik forma a helyes! Azt kérdezi, hogy elhiszEL? (elhiszed helyett) vagy: Na, kifogsz ENGEM? (rajtam)

Néha nem találja el a helyes regisztert: Mama, mikor fogsz hazaTÉRNI?, Nem akarom ezt a nadrágot VISELNI!, Mama, CSODÁLJUK meg a kirakatban a sütiket!, A krumplik a föld alatt LAPULNAK. Vagy vicces képzettársítást használ: amikor a telefonomra jött egy üzenet (és vele együtt a hang is), Boni előzékenyen kommentálta, hogy Mama, PUKIZOTT a telefonod!

Egyszer próbáltam neki elmagyarázni, mire valók a közmondások, hogyan foglalnak össze egyetlen mondatban, gyakran költői képekkel, leegyszerűsítéssel operálva, alapvető(nek tetsző) igazságokat. Utána javasoltam, hogy találja ki, egy-egy közmondás milyen bölcsességre utal. Azt kérdeztem tőle, tudja-e, vajon mit jelenthet az a közmondás, hogy Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát?

Értetlenül nézett rám. Hát te! – válaszolta.