Sikerült ugyanazon konfliktus minden érintettjével összevesznem: Bonival, az apjával és Barbarával (Gabriel anyja). Kicsit orrolok a tanárnőre is, aki feladta a gyerekeknek, hogy háromfős csoportokban dolgozzanak egy (hétfőn prezentálandó) kiselőadáson anélkül, hogy erre az iskolában idejük és lehetőségük lenne. Tehát iskolán kívül kell megoldani ezt három olyan gyerekkel (Boni, Gabriel és egy turbulens Martin nevezetű), akik ki sem látnak a sok különórából és családi programból. Hogyan, mikor csinálják meg? Hogyan lehetne összeegyeztetni miniszteri azsendájukat?!
Mindenkinek van egy kis igaza. Barbarának abban, hogy nyilván nekünk, anyukáknak kell megoldanunk, hogy a gyerekeink találkozhassanak. Bár ez a pont vitatható. Mindenesetre fogta magát, és szétosztotta a három gyerek között az elvégzendő feladatokat. A tanárnő egy öt pontból (három gyerekre!) álló vázlatot készített a kiselőadáshoz, ezt a Barbara a úgy oldotta meg, hogy az első és a harmadik ponthoz beírta a saját gyereke nevét, a másodikhoz a Martint, a negyedikhez a Bonit, és az ötödikhez mindhármójukat.
Itt Z. elvesztette a fonalat, vele emiatt (is) vesztem össze. Őrület, hogy ha kicsit is koncentrálni kell, már kikapcsol az agya!
Szóval Barbara kiosztotta a gyerekeknek a kiselőadás részeit azzal az instrukcióval, hogy péntekig (holnap) készítsenek PPT-t, amit a Martin a hétvégén egybegyúr, majd hétfőn ebédszünetben elpróbálják.
Tegnap végre leültettem Bonit, hogy csinálja meg a ráeső részt, és kiderült, hogy ő ezt a részt nem akarja megcsinálni. Tényleg a legnehezebb rész volt az övé, megértem, hogy idegenkedett tőle, plusz az is zavarta, hogy ez így önkényesen lett ráosztva. Leordított minket ebédnél, hogy ő ezt nem csinálja.
Következő konfliktus: erre az ordibálásra én azt mondtam neki, hogy oké fiam, akkor én többet nem segítek, és az egész kiselőadás-ügybe nem is szólok bele, menedzseld egyedül, de hozzál jó jegyet. Erre meg Z. és Barbara ugrottak nekem, hogyan hagyhatom, hogy a gyerekem kihúzza magát a közös munka alól.
Tegnap este végül is egy ilyen öszvérmegoldásra jutottunk, hogy ma beszélnek a tanárnővel, pontosítsa a részleteket, és a tanárnő közreműködésével jussanak valamilyen konszenzusra. Gabrielt, a jövendőbeli ügyvédet kértem meg, hogy járjon közbe a nőnél, mert tudtam, hogy Boni nem fog megbeszélést kezdeményezni (az is idegesít, hogy csak otthon áll ki magáért üvöltözve).
Mindenkinek megértem egy kicsit az álláspontját: Barbara, látván a feladat nehézségét, döntött arról, hogy melyik gyerek mit csináljon, és most meg van döbbenve, hogy az egyikük nem végzi el a feladatot. Boni nem akar unalmas résszel bíbelődni, ő erre soha nem vállalkozott, és nem érti, hogy ezt hogyan kényszerítheti rá valaki, aki se nem tanár, se nem résztvevő. De szerintem az is valós érv, hogy mások konfliktusába én magam nem szeretnék belefolyni, hiába a gyerekem az egyik fél. Z-t is megértem valamilyen szinten, hogy a gyerek iskolai nehézségeit nekünk kellene kezelni, főleg, ha két másik gyerek jegye függ tőle. De hogy a tanárnő mire gondolt, amikor ilyen feladatot adott, amelyen már most három felnőtt tépi a haját?!
Egyébként a téma: Marco Polo, és Boni része: „Ismertess meg az osztállyal egy másik olyan felfedezőt, akit nagyra tartasz, és magyarázd el, miért”. Azt mondja, nem akar másról beszélni, ő a Marco Polóra jelentkezett. Én meg azt mondom neki, hogy emelkedjen felül a sértettségén, valakinek úgy is meg kell csinálnia ezt a szar részt. Még egy részletet is felolvastam neki egy könyvből Sajnovits Jánosról.
Sőt: egy pillanatban végigcikázott a fejemben mint lehetőség, hogy basszus megcsinálom azt a hülye Power Pointot ÉN MAGAM, ehelyett az időrabló és méltatlan civakodás helyett.
Nálunk az ilyen jellegű feladatokat a szülők csinálják. Sőt a rajzokat is én csinálom. Több tanárnak az a heppje, hgy annyira kímélni akarja a gyerekeket, hogy írás helyett rajzolni kell (ez már 5. osztály). Ezeket én csinálom és állandóan extra 5-ösöket kapok. Nagyon élvezem, mert én annyira rosszul rajzolok, hogy gyerekként Anyukám mindig kijavította, újra rajzolta a rajzaimat, hogy jó jegyet kapjak. Itt meg jónak számít a rajztudásom (amely nem fejlődött gyerekkorom óta).
VálaszTörlésIlyen kiselőadást a legutóbbit kettéosztottuk a Férjemmel, megcsináltuk és mindketten örültünk az 5-ösnek. Sőt én az ifónak is mert ifj. Simonyi Károlyt kaptuk (magyar tudósok) és egy csomó mindent megtudtam.
Mi úgy látjuk, hogy annyira könnyű manapság kiváló jegyet kapni (lásd előző kommentem az olvasáshoz, szavaláshoz), mi ketten a Férjemmel a 80-as években keményen dolgoztunk azért hogy jeles tanulók legyünk.
És mi értelme volt? Entry level job-ban dolgozom 3 diplomával (egyik amerikai), de már nagy részben csak utódomat, az AI-t tesztelem.
De miért nem csinálta meg Zselyke a kiselőadást? És miért kell helyette rajzolnod? Gratulálok az ötöshöz :))))
TörlésMég szerencse, hogy a szüleim alig beszéltek magyarul, esélyem sem volt hasonló segítségre! :D Bár apám egyetlenegyszer kifaragta nekem egy dobozka egyik oldalát, de a màsikat már rámhagyra (kirívó volt a különbség, a tanár rá is kérdezett, de elfogadta, hogy apám segített)
TörlésHúú, azért sokat gondolok arra, hogy mennyivel nehezebb dolguk van azoknak a gyerekeknek (mint ti voltatok), akiknek a szülei nem beszélik az ország nyelvét. Eleve olvasni megtanulni!! El sem tudom képzelni. Ennyit változott a világ? Vagy tényleg nehezebb volt nektek?
TörlésRemélem, az apukád is ötöst kapott :))))
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésA jegyre már nem emlékszem! :)
TörlésÉn azért olvastam, mert érdekelt (és az anyukám órákra a csodás Somogyi könyvtárban hagyott bóklászni, amíg maga is tanult)! A tanulás egyáltalán nem volt nehezebb, inkább az, hogy mindenki mehetett a nagymamájához, csak én nem.
A kiselőadást megpróbálta, kb 5 percet foglalkozott vele, de rájött hogy ez több lesz. Nem tud olyan feladatokat csinálni amik néhány percnél hosszabb időt vesznek igénybe. Erre szoktatja őket az iskola, ez az eredménye a "kösd össze", "egészítsd ki", "karikázd be a helyes választ" és "párosítsd" típusú feladatoknak.
TörlésElső gondolatom az volt, hogy ez marhára nem korrekt a tanárnő részéről, úgy adni egy feladatot, hogy az három CSALÁDnak, tehát nem csak a tanulónak ad tennivalót, szerveznivalót, hétvégi programot.
VálaszTörlésHa a három tanuló, meg az anyukák elkészítik a rájuk bízott (ez is milyen már???!!!) rész/ek kidolgozását, nem képzelhető el a hétvégén egy-két óra közös munka, hogy egybegyúrják az anyagot? Akár egy parkban.
Szerintem egy PPT-t nehéz lenne egy parkban elkészíteni.
TörlésAz öt kidolgozott anyag egybegyúrására gondoltam. A PPT elkészítése otthoni munka lenne (tudom, hogy nehéz lenne a szabadban), csak a hétfői ebédszünetes elpróbálást lehetne a parkban megejteni
TörlésMindenkepp számolj majd be a fejleményekről!
VálaszTörlésNagyra értékelem egyébként J. tancijának az idevágó döntését: a gyerekek az első kiselőadásukra készülnek, de szigorúan csak az iskolában zajlik a munka. Gondolom pont azért, hogy ne anyuka/apuka teljesítménye legyen osztályozva.
Megírom! Ma is dühöngtem egy sort (majd létrehoztam egy Marco Polo WhatsApp-csoportot a két másik érintett anyukával - gondolhatod, h pont erre van időm…)
TörlésIgen, ezt mesélik a svájci barátnőim is. Sokkal jobb megoldás!!
Biztos én vagyok (voltam, mert már szerencsésen felnőttek) a gonosz, kegyetlen anya, de én tuti se nem szólnék bele, és pláne nem csinálnám meg. _Ha és amennyiben_ megkérdezné a gyerekem a véleményemet, elmondanám, hogy beszéljék le ő a tanárnővel, osszák ki újra úgy a részeket, hogy mindenki elégedett legyen, és ne a szülők vegyék magukra mindennek a felelősségét. Szerintem egy ekkora gyereknek pont ilyen helyzetekben lehet megtanulni érvényesítenie az érdekeit, egészségesen konfliktusokat kezelni, és megtanulni felelősséget vállalni (és igen, ez időnként azzal jár, hogy én anyaként rágom a körmöm és szívom a fogam).
VálaszTörlésDe mi van akkor, ha a te gyereked olyan gyerek, akiről pontosan tudod, hogy nem fog kiállni magáért, mert ilyen a személyisége? Az én gyerekem is nagyon visszahúzódó, félénk és magának való. A csoportban működést is tanulni kell, és ha tanulni kell, akkor tanítani is lehetne, nem csak feladni a feladatot. Továbbá kellene hozzá első alkalmakkor legalább egy felnőtt koordinátor, mondjuk leginkább egy tanár, hogy ne a szülőknek adjanak házit.
TörlésDe vajon nem azért lett olyan a gyereked, hogy nem tud kiállni magáért, mert te úgyis kiállsz érte? Tehát melyik volt előbb, egy gyámoltalan vagy félénkebb gyerek vagy egy erős vagy erőszakos anya? Nem kettejük kölcsönhatása formálja a gyereket? Erről morfondírozok itt egy erőszakos anya nyámnyila gyerekeként. Barbara
TörlésEgyértelműen nem, mert a másik gyerekem ki tud állni magáért és nem nevelem őket két különböző értékrend szerint, ezt szerintem nem is lehetséges.
Törlés