Nézegettem, hogy mi az, amiről még nem írtam itt ebben a nagy novemberi lelkesedésben, és hát rájöttem: nem meséltem el a barátnőim reakcióját a könyvre. A történet röviden annyi, hogy Anna javasolta nyáron – épp egy könyvesboltban nézelődtünk –, hogy olvassam el ezt a regényt, mert neki ez a kedvenc könyve, már olvasta, de újra akarja olvasni, és rengeteget mesélt róla a közös barátnőnknek (Pannának), aki szintén el fogja olvasni, és ha én is benne vagyok, csinálhatunk egy közös könyvklubot valamikor ősszel. Azonnal megvettem a könyvet, Anna még viccelődött is, hogy nem vállal érte felelősséget. A többit már írtam: elkezdtem, nem tetszett, abbahagytam.
A következő üzit küldtem nekik utána (idézet szó szerint): „Kínkeservesen eljutottam tegnap a 200. oldalig, de nem tudom tovább olvasni :((( Sajnos nem köt le, unom, szenvedek. Kiszállok a buliból, bocsánat :(((( ugye, nem baj?”
Anna rögtön visszaírt viccesen, hogy sajnálja, és hogy jóváteheti-e a dolgot egy másik könyvajánlóval, bízom-e még benne. Amire én azt válaszoltam (szintén a közösben), hogy semmi gond, én akkor és ott a saját szabad akaratomból vettem meg azt a könyvet, és hogy most a trauma oldására elkezdek egy Szvoren Edinát (+ezer szmájli).
Panna nem írt semmit, de pár nap múlva beszéltem vele telefonon, és tulképp most az ő reakcióját szeretném elmesélni: azt mondta ugyanis, hogy szerinte elég bántó voltam, és hogy ha az ő kedvenc könyvére reagáltam volna így, bizony rosszul esett volna neki.
Azóta rengeteget gondolkodtam ezen, nem is értem, hogy még nem írtam erről. A következőkre jutottam:
1. A reakciója alapján Anna nem sértődött meg (de Pannával mindketten úgy gondoljuk, hogy ha megsértődött is volna, sem mondaná el).
2. Legközelebb nagyon meg fogom válogatnia szavaimat, ha Panna kedvenc dolgait véleményezem, mert ezek szerint erre érzékeny.
3a. Én nem érzem magam vétkesnek, holott tényleg extrém módon vigyázok arra, hogy ne sértsek meg másokat, se direkt („De hülye a hajad!”), se burkoltan („Jé, ma reggel nem volt időd fésülködni?”). Ez egyébként színtiszta önzés. Nem a mások iránti tisztelet vezérel, hanem az az egoista érzés, hogy ha valakit szánt szándékkal megsértek, akkor az annak lenne a jele, hogy nem vagyok kiegyensúlyozott. Márpedig szeretem magamat kiegyensúlyozottnak képzelni.
3b. Épp ezért a saját erkölcsi normáim szerint nem voltam hibás, hiszen az intenció számít, és jól emlékszem, hogy nem akartam senkit sem sértegetni, de még az írót sem, sőt, a fordítót sem.
Tanulság: nem is tudom. Nem fogok lakatot tenni a számra továbbra sem, ha általános jelenségekről a véleményemet kérdezik, vagy akár kérdezés nélkül itt a blogomban megírom. Rémesen provinciálisnak, közhelyesnek és giccsesnek tartom a karácsonyi vásárokat és a sárga színű hálószobafalat, továbbá idétlennek gondolom azt a szót, hogy rágcsálnivaló. Például. Tudom, hogy az emberek nagy része szeret karácsonyi vásárokra járkálni és sárga tapétákat tenni a hálószobájába, és gyakran használja a rágcsálnivaló szót. Nem is őket célzom a mondanivalómmal, mert akkor direkt sértegetném őket, ami nem oké, lást a 3a. pontot. Nem az egyes emberekről mondok ilyenkor véleményt, hanem a jelenségekről általában, és nem redukálok le egyetlen embert se karácsonyi vásárra, se sárga tapétára se rágcsálnivalóra, mert tudom, hogy minden ember több (bonyolultabb) ennél.
És valszeg a Szvoren Edinát is abbahagyom. De becsszó nem azért, mert többször is leírta a rettentő szót: rágcsálnivaló.
Szvoren Edinának melyik könyvét olvasod/hagyod abba? Én kettőt ismerek tőle, egy tetszett, egy másik nagyon nem.
VálaszTörlésHa valakinek van kedvenc könyve, Neked meg nem tetszik az - szerintem- nem bántó. Az lenne sértő, ha magasztalnád őszintétlenül.
Ízlések és pofonok, nem? (A Zabhegyező örök kedvencünk, fiamnak és nekem, a lányom unta és azt hiszem nem is volt képes végigolvasni. Miért is orroltam volna rá emiatt?! )
rhumel
A Verseim c. könyvet, ami novellák. Nem olyan rossz amúgy, de hiányoznak a csattanók, és nem tudom, hová akar igazából kilyukadni.
TörlésMelyik könyve tetszett?
Azt hiszem, az bántotta, hogy nem azt írtam: nem tetszik, abbahagyom, hanem nem túl diplomatikusan még részleteztem is (kínkeservesen, unom, szenvedek).
No, hát rosszul emlékeztem... Az derengett, hogy olvastam egy jót. De nem is, csak a Verseim-et olvastam. Ami nem tetszett... Szerencsére a moly-profilomon utána tudok nézni, hiába a hetvenedikben el-elfelejtek dolgokat😂.
Törlés(Valószínüleg Tompa Andrea két kötetével kevertem össze)
rhumel
velem például az van, és teljesen egyértelműen ez a legrosszabb létező kombináció, hogy lazán kinyilvánítom ugyanígy (és még sokkal rosszabb tempóban is) a véleményemet bármiről, fel se merül bennem sajnos a gondolat, hogy ne tegyem (utóbb persze igen, de hát akkor meg már minek), ellenben simán megbántódom, ha velem csinálják.
VálaszTörlésszóval, hogy tudom, hogy milyen érzés, amikor iszonyúan rosszul esik az adott szituáció, de mégis bármikor megcsinálom mással, képtelen vagyok befogni a számat.
de adott helyzetedben: a barátság szerintem ezeket kibírja. úgy értem, nincs itt mit tenni. te elmondtad a véleményedet és nem érzed úgy, hogy bármennyire is bántó voltál, ő tudja, hogy nem kéne megbántódnia emiatt, de mégis rosszul esett neki. de hát a barátság ezt kibírja. ha nem bírja, nem barátság.
általánosságban még egy kicsit a sértődős oldalról: ez nyilván rólunk szól, akik megbántódunk, a saját bizonytalanságunkról, önbizalmunk hiányáról, arról az igyekezetről, hogy a világ visszaigazolja, hogy elég jók vagyunk. az emberek jelentős részéről lepereg egy ilyen vélemény, nem tetszett, hát oké, bocsesz, van ilyen, én imádtam. de a sárga fal is tök jó példa, nekem _visszamenőleg_ rándult össze a gyomrom ezt olvasva, volt sárga fal az életemben, már amúgy utálom és az összest fehér, de most a húsz évvel ezelőtti Lappa sikított fel bennem, hogy jaj, _már megint kiderült_, hogy béna voltam, tehát béna vagyok! szóval ez ilyenkor sose arról szól, hogy a másik mennyire volt trampli és az volt-e egyáltalán vagy egyszerűen őszinte vagy simán csak elmondta, hogy ő mit gondnol az életről, hanem ah, nagyon másról.
(ja és még az is van, hogy közben meg utálom, ha a környezetem csak bólogat és nem fogalmaz meg valós véleményt, őszintét, szívből jövőt! na, hát ennek feleljen meg bárki, haha. :)))
Várj, tisztázzunk valamit :))) a fenti esetben SENKI sem sértődött meg, tehát nincs mit túlélni egyetlen barátságnak sem!
TörlésUtolsó bekezdésedhez: érdekes, én pl nem várom el a környezetemtől h valós vélemenyt fogalmazzon meg. Csak nagyon keves ember valós vélemenyre vagyok kivancsi :)))
(Tök jó h nem sértődtél meg a sárga tapétára💛)
haha, mondok akkor egy valósat: már elküldéskor tudtam, hogy biztosan lesz egy szavam, amire majd azt mondod, nem jól használtam. :))) akkor hogy mondjuk, megbántódás? hogy rosszul esett neki? hogy feltehetően rosszul esett neki? vagy egyáltalán akkor miről beszélünk, ha nem is történt semmi??? :)
Törlésén valójában csak azt akartam magyarázni, hogy ilyen esetben ha van bántódás (ha nincs, akkor nyilván nincsen miről beszélni), akkor az általában nem a másik emberről szól, hanem arról, aki megbántódik. és épp emiatt nagyon nehéz ezzel mit kezdeni, meg nem is lehet.
Nekem még sose esett rosszul, ha valaki nyíltan megmondta, hogy ami nekem esetleg a rajongásig tetszik, neki nem jön be, legfeljebb értetlenül nézem, hogy hogyhogy nem tetszik neki? Ugyanakkor, vagy épp ezért én is nyíltan megmondom, ha nekem nem tetszik valami, ami neki igen. Miért kéne hazudnom neki, de ő se hazudjon nekem tetszést!
VálaszTörlésDehát nem is a véleménnyel szokott probléma lenni, hanem a stílussal. Persze, tökre lehet, hogy a te környezetedben mindenki tud udvariasan és építő módon kritizálni.
Törlésde nem, igazából nem mindig csak a stílus ez, tényleg vannak olyan emberek (és egy szóval sem mondom, hogy a Tamko barátnője ilyen!), aki attól rosszul érzi magát, hogy a másik embernek nem tetszik az, ami neki, mert ezt azonnal oda fordítja (fordíthatja! nyilván nem minden ember, tényleg csak azokról próbálok írni, akik ezt így élik meg, mint én, szóval nem egy adott szituációról beszélek, hanem általánosságról), hogy ő valamit rosszul csinál. rossz dolgot szeret. imposztor!! kiderült tehát! :))
Törléssimán lehet, hogy ezt az érzést át se lehet adni valójában.
Pl múltkor rendeltem egy (angol) babos ételt, és a mellettem lévő (angol) nő elkezdte tüntetően és nagyon hangosan azt magyarázni a barátnőjének, hogy ő annyira utálja a babot, hogy a látványát sem viseli el. Természetesen elfogadom az ízlését (nem is érdekel), de a stílus mégis ordenáré volt.
VálaszTörlésén mindenestre köszönöm ezt a témát Tamko, azt hiszem, el is viszem, mert innen már az adott szituációhoz nem, de saját magamhoz van még hozzátenni és boncolgatni valóm! szóval köszi :)
VálaszTörlésNa hát megjelent a hivatalos blognevem. Hasít a technológia, már-már ott tartunk mint 10 éve.
VálaszTörlésNode: lehet hogy azért gondolta az egyik barátnőd, hogy a másik barátnődnek rosszul eshetett a kommented (remélem jól fogalmazok) mert te nagyon olvasott vagy és az emberek elismerik a véleményedet a könyvek kérdésében. Lehet, hogy a sárga tapétás dologban fittyet sem hánynának rá, mert közben vezető lakberendezők dícsérik mint a kiváló izlés egyik alapvető megtestesítőjét.
Onnan gondolom ezt, hogy bennem is megmaradt amikor pár éve pont egy posztod alatti kommentekből tudtam meg, hogy Gárdonyi nem számít szépirodalomnak, pedig én annak hittem.
Védelmemre szóljon, hogy a rágcsálnivaló kifejezést még sosem használtam, sőt azon is meglepődtem, hogy ezt egybe kell írni? Nem volt valami 4 szótagos szabály? (Helyesen írni különösképp nem tudok, tehát abszolút elismerem a véleményedet és nem sértődöm meg ha emiatt "rosszul helyesen író"-nak gondolsz. :-))
Lappa: na, majd holnap megírom, hogy min sértődtem meg legutóbb :))) nagyon érdekes amúgy, de nem tudom, milyen következtetést lehet levonni a sztoriból.
VálaszTörlésElla: szupeeeeer :)) most már tudsz blogot írni!
Sztem nem vagyok irodalmi szakértő, még csak az kellene! Én csak olyan könyvet olvasok, ami tetszik, ez az egyetlen kritériumom, ez pedig nem valami tudományosan megalapozott dolog. Gondolom nem én írtam azt a Gárdonyis kommentet :)) nem tudom, mi az, hogy „szépirodalom” (se azt, hogy „művészet” - köztünk szólva sztem ezt a szakértők sem tudják :))))
Rágycsálnivaló: ha főnév, egybe írandó (mint a helyénvaló, ennivaló, fülbevaló).
Ha jelzős szerkezet, akkor külön: rágcsálni való mogyoró (hullától való irtózás)
(azt hiszem. Most nincs nálam a szótár :))