Jaj, annyira lebilincselő és izgalmalmas könyvet olvastam, elképesztően érdekes volt: témája a rákkutatás és -gyógyítás története (ez itt, én a francia fordítást olvastam, látom, hogy magyarul is megjelent). Alig bírtam letenni. Először egyébként azt gondoltam, hogy bekötöm a könyvet, hogy Z. ne is lássa, miről szól (nem bírja az ilyesmit), de a végén még idézgettem is belőle neki, sőt, bizonyos részeket Boninak is elmeséltem!
Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a történelem és az orvostudomány. Az író klinikai onkológus, Indiában született és Amerikában él. Az egész könyvet áthatja az ún. amerikai szemlélet (vagyis amit én annak képzelek): az író elsősorban erre az országra összpontosít, másodsorban pedig szuperul ért ahhoz, hogy a(z amúgy rövid) fejezeteket mindig ott fejezze be, ahol a legizgalmasabb vagy ahol már épp kezd lankadni az olvasó figyelme, továbbá rengeteg anekdotával és személyes történettel fűszerezi a könyvet.
Az is tökre tetszett, hogy nem feltétlenül halad lineálisan a történet, legalábbis az elején nem. Tehát nem azzal kezdi, hogy már kétmillió (!) évvel ezelőtt is haltak meg ősemberek rákban, amire egy fennmaradt állkapocscsontból következtetünk, meg hogy Hippokratésztől származik maga a szó, hanem egyből a leukémia a téma. Egyébként azért, mert ezt a típusú rákos megbetegedést nem lehet „kiműteni”, mindenképpen találni kellett valami másfajta gyógymódot.
Olyan érdekességeket tudtam meg, hogy pl. a rákgyógyítás elején, főleg ezeken a leukémiás gyerekeken szó szerint kísérleteztek az orvosok. Vagy hogy Pierre et Marie Curie vödörben gyűjtötték, valahol Csehország területén, az ércet, amiből a rádiumot előállították. Baromi érdekes volt a statisztikákról szóló rész is; számításoktól függően egyszer az jött ki, hogy a rákkutatás nem haladt előre egy tapodtat sem, illetve hogy nagyon is sokat haladt és rengeteg életet mentett meg. Érthetően leírta, hogy miért nem tudtak kísérleti alanyokat toborozni egy bizonyos kettős vak vizsgálathoz: mert annyira hittek az emberek az adott gyógyszerben, hogy senki sem szeretett volna a kontrollcsoportba tartozni. A laboratóriumokban található rákos sejtek gyakran olyan emberekből származnak, akik már évtizedek óta halottak – mert a rákos sejt nem hal meg (?)! Ja, és volt szó egy orvosról, aki az általa koordinált kísérlet összes eredményét meghamisította! Meg az amerikai dohánylobbiról, ennek egy külön fejezetet szentelt, olyan volt, mint egy krimi (a tüdőrák gyakorisága 1500%-kal nőtt Angliában 1927 és 1947 között!!).
Az utolsó részek, amikor a molekuláris biológiáról volt szó, kicsit nehezek voltak, de még ezt is sikerül nem csak érthetően, de érdekfeszítően tálalnia (kis gyorstalpaló genetikáról, glosszárium stb.). A könyv nagyon vastag, 700 oldal, de gyorsan lehet vele haladni, és tartozik hozzá egy százoldalas bibliográfia. Irigykedve regisztráltam, hogy egy orvos, aki betegekeg gyógyít (meg asszem kutat is) ezt a rengeteg könyvet mind elolvasta. Szépirodalmi művekből is sokat idéz: Kafka, Szolzsenyicin. És szabadidejében megír egy ilyen best sellert!
Köszönöm a könyvajánlót. Még fontlóra veszem, elolvassam-e. Túl sok a személyes érintettségem, és az emlékeim miatt, még gondolkodom, jól bírnám-e. De amit írtál a könyvről, az mindenképp felkeltette az érdeklődésemet. Magyar címe Betegségek betegsége. Hát az eredetihez képest, hmm, -szerintem - gyengécske. Remélhetőleg a fordítás azért korrekt (Kelemen Lászlóé, nem ismerem, jó kötetek is vannak a tarsolyában, Vaclav Smil meg Jane Goodall, stb.)
VálaszTörlésrhumel
Elfelejtettem írni (pedig akartam), hogy azért kezdett bele a könyv írásába a pasi, mert egy betege szerette volna tudni, hogy „pontosan mi ellen küzd”, mert úgy könnyebb a harc. Ebből gondolom, hogy elsősorban a nagyközönségnek, azon belül is az érintettek (és hozzátartozóik) számára írta. Ezért képzeld, én javasoltam már rákból kigyógyult barátnőmnek, és rákos kisfiú anyukájának is.
TörlésA magyar cím nekem sem tetszik annyira, nem tudom, miért változtatta meg ennyire (a francia tartotta magát az eredetihez).
Igen, az biztos hogy hiánypótló, ha közérthető és egyben profi is, "orvostudományilag". És igazad van, ha ajánlottad .Én csak azért fontolgatom az elolvasást, vagy halogatom, mert ugyan mára meg/kidolgoztam a bánatot(teljességgel lehetetlen, csak ami lehetett, megtettem.), de sok a közvetlen veszteségem (2 nagyszülőm, az unokatesóm, aki testvér helyett tesóm, apa, anya, nagybátyám, drága anyósom és apósom is ...hát ez elég "tudás"😥)
Törlésrh.
te jó ég, nagyon sajnálom, Rhumel..
Törlésby zenjebil:🤗
Törlésazonnal megveszem, a fiam molekuláris biológiát tanul :)
VálaszTörlésÚristen, de irigylem!! :)) Akkor neki biztos nagyon tetszene. Írt a pasi egy másik könyvet is, a génekről.
TörlésEgyébként olyan szempontból rejtély nekem ez a molekuláris biológia, hogy kutatók az egész életüket azzal töltik, hogy valami olyan icipici dolgot tanulmányoznak, amit még csak meg sem tudnak fogni. Absztrakt (mint mondjuk egy egyenlet), de mégis konkrétan benne van az emberi testben (mint mondjuk egy tüdő).
Szívesen megnéznék én is már valami DNS-molekulát vagy enzimet!! :)
Léna osztàlytàrsnôi azt magyaràzzàk, hogy a kémia egy vallàs, mert el kell hinni, hiszen sose làtsz atomot - az itthoni atomfizikus azzal vàgott vissza (na csak nekünk), hogy màr le is tudjàk fényképezni az atomokat - elég elképesztô (csak hàt sajnos kémia óràn nem atomfotókat nézegetnek, kb csak matekoznak🙄
TörlésNem, nem látják, viszont le lehet vezetni a létezésüket tudományos módszerekkel...
TörlésHàt ez oké, de làtod, akkor úgy érzik, ez olyan, amit bemondàsra el kell hinniük - de mondom, a férjem (aki az atom - és részecskefizika vmelyik hatàrterületét kutatja) pl biztos tudna nekik érvelni azzal, hogy vannak màr fotók is az atomokról (és bizony, kéne, hogy mutassanak is nekik ilyet, szerintem abban igazuk van, hogy ez így nagyon absztrakt és màsról sem szól, csak matekról; ahogy hallom, a kémia a legnagyobb mumustàrgy).
TörlésNem kell bemondasra elhinniük, nekünk levezettek anno fizikabol, mi vezetett hozza...Most utananeztem, hogy vannak-e fotok, de en pont egy olyan website-t talaltam, ahol azt bizonyitjak, miert nem letezhetnek valós fotók (ask the nathematician/physicist)
Törlés+ ne haragudj, hogy szőrszálhasogatok, a bennem élő fizika tagozatost triggerelte, hogy valaki a kémiát/fizikát valláshoz hasonlítsa... :)
TörlésJa, a vallàst csak idéztem az oszttàrsaktól, engem is bosszant, de jogosnak azért érzem, mert annyira absztrakt dolgok ezek és az esetek nagy részében rosszul tanítjàk ôket. Én a fizikus férjemnek elhiszem, hogy fotózzàk az atomokat, egy rakàs tudomànyos cikket olvas folyton, gyanítom, hogy nem kamu weboldalakról szerezte ezt az infót, mondjuk tény, hogy nem tudok neked bizonyítékkal szolgàlni most épp, mert nincs itthon🤨😄
Törlésmagamnak vettem meg villámgyorsan, hogy hátha ezáltal egy icipicit jobban értem, amikről beszél. mert amúgy semennyire. :))))
TörlésZenjebil: A férjem azt mondja, hogy nem úgy kell elképzelni, mint egy normàl fényképet, mert úgy valóban nem lehetséges, de íme (egy a sok hír közül): https://news.mit.edu/2025/mit-physicists-snap-first-images-free-range-atoms-0505
VálaszTörlésKöszi, Molly! :)
Törlés