Egy optikusnál Boni unalmában felvette az én kabátomat, az én sálamat és az én sapkámat, és így bohóckodott a tükör elött, én pedig (szintén unalmamban) azzal szórakoztam, hogy lefotózgattam. Az egyik fotó napokig a legutolsó fénykép volt a telefonomon, és folyton ráesett a tekintetem, amikor megnyitottam.
Basszus, minden egyes alkalommal olyan érzésem volt, mintha én néztem volna vissza arról a fotóról!
Elképesztően hasonlít rám! Vagy legalábbis a gyerekkori énemhez. Pedig neki nagy, barna szeme van, nekem pedig kék. És mégis! Kiváncsiságból elküldtem a fényképet két barátnőmnek és a szüleimnek, mindketten azonnal visszaírtak, hogy félelmetes, egy pillanatra azt hitték, én vagyok az.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy olyan könnyű szeretni egy olyan gyereket, aki hasonlít az emberre.
De mi lett volna, ha mondjuk a férjem lányaira hasonlítana, akik, ha unszimpik nem is, de mindenképpen furák, idegenek, mások? (néha: érthetetlenek)
Valszeg soha nem tudom meg. Szerencsére!
Nincsen gyerekem, de azon már gondolkodtam, hogy milyen lehet, ha a gyerek a másik szülő kiköpött mása kinézetre és akár természetre is, és a szülők nagyon csúnyán elválnak...
VálaszTörlésAnyukàm sokszor beszélt az egyik kolléganôjérôl, akinek a lànya az utàlt anyósa kiköpött màsa volt. Mindig azt mondta, hogy természetellenesen negédesen beszélt vele telefonon,mintha erôltetnie kéne a kedvességet - hú, ez is milyen rossz lehet.
TörlésÉn (csúnyán) elváltam, 2 gyerekem van, a fiam kb úgy hasonlít rám, mint amit Tamko írt Boniról (amúgy természetben is), a lányom viszont (az arcvonásait kivéve) a volt férjem "kiköpött" mása (a testtípusa, kézfeje, lábfeje stb.) és sok mindenben hasonlít rá természetben is. Pont a napokban gondolkodtam arról, hoyg hogyan lehetséges, hogy amikor pl.a lányom kézfejét látom, nem ráz ki a hideg. De tényleg nem, semmi undor/ellenérzés nincs bennem, nincs különbség a fiam és a lányom iránt érzett szeretetben. Annyi csak, hogy a különbözőségünk miatt a lányom kicsit nagyobb kihívás nekem.:-)
TörlésM. neha nagyon hasonlit az anyosomra (aki valoszinuleg gyonyoru kisgyerek volt - es aki 20 eve ki nem allhat engem, hogy finoman fogalmazzak). M. minden porcikajat kimondhatatlanul szeretem! viszont erdekes, anyukam unokatesoja KULSOLEG tok hasonlit az anyai nagyapamra, akitol nagymamam szerencsere hamar elvalt, es anyukamban mindig volt vmi viszolygas vele kapcsolatban (pedig nagyon kedves, szelid fiu az unokatesoja - oke, most mar kozepkoru ferfi -, a kulsejen kivul semmiben nem emlekeztet nagyapamra, aki nagyon szep ferfi volt, de kozben klasszik grandiozus narcisztikus, aki reszegen rafogta nagymamamra es egyeves anyukamra a szolgalati pisztolyt, allitolag viccbol, de nagymamam annyira nem talalta viccesnek, hogy meg aznap ejjel osszepakolt es never looked back.
VálaszTörlésAhogy már Karinthy is megírta, a gyerek fő tulajdonsága, hogy hasonlít. 😉 Csak vita tárgya, hogy kire. 🤔 Az viszont milyen szuper, ha a hasonlóság ilyen egyértelmű, mint Nálad meg Boninál.!🤗
VálaszTörlés(Középső unokámmal vitatkoztam már sokat, mert állította, hogy a fotókon ő van, nem az apukája. A számára ismeretlen ruházattal tudtam csak meggyőzni. Testvérei is hasonlítanak a fiúnkra, de ő mint egy klón. Nekem szuper érzés👌)
Volt az alkoholista, narcisztikus exférjem, aki nem magyar. Kizárólag rossz emlék van róla. Szeptemberben kaptam heti két órában egy ugyanolyan nációjú kisfiút felzárkóztatásra, aki arcban, akcentusban szakasztott a mása. Az adminisztrációs folyamat során döbbenten láttam, hogy egy napon születtek. Az első oktatási alkalom 10. percétől eszembe se jut a párhuzam, mert annyira más jellem a srác. Őt nagyon kedvelem és tisztelettel nézek rá a kitartása miatt. Lehet 5, 10 éve nem lett volna ilyen egyszerű. Szvsz ez trauma feldolgozottságától is függ. Vagy, hogy akarok e haragudni azon a személyen keresztül is, akarom e kiélni, megélni a bosszút, akarok e bántani, akarok e ebben az érzésben lenni. Vagy megengedem hogy "jó" is legyen az a személy.
VálaszTörlésA nagylányom a húgom kiköpött mása, rendszeresen azt hiszik, hogy az ő gyereke :) a természete pedig az enyém :D
VálaszTörlésValamikor réges-rég metróztunk a lányommal, akkor volt hat éves. Megláttam az akkor már 70+-os elsős tanító nénimet, akit imádtam. Boldogan odarontottunk, felpillantott, felragyogott a szeme, a becenevemen szólítva köszönt...a lányomnak😃. Nagyon mókás volt, főleg, hogy.én -ellentétben veled - sosem láttam túl nagy hasonlóságot. Inkább örökölte az apja vonásait, bár a mimikája, a mozdulatai az enyémek.
VálaszTörlés:)))) de jò sztori! Olyan érdekes ez, én a húgommal vagyok így: egyetlen porcikánk sem hasonlít, se a szemünk, se az orrunk, se a szánk stb. viszont az ÖSSZHATÁS az nagyon! Annyira, hogy amikor gimis korunkban a piacon dolgoztunk eladóként, egyik nap én, másik nap ő, a nénikék minden reggel kérdezgették, hogy:
Törlés- Maga most melyik is?!
:D Tamkó, hogy álltok most a húgoddal egymással, beszéltek? Szoktatok találkozni?
TörlésNem beszélünk, nem találkozunk
Törlés