...
– Tényleg nem emlékszel?
– Nem. Látom a fotókon, de emlékeim már nincsenek róla... tényleg bárhová el mertünk menni maszk nélkül?? Hihetetlen.
– Igen, bárhová! És képzeld, erre te már biztosan nem emlékezhetsz: volt egy olyan szokás, hogy az emberek összeérintették a kezüket, ezt hívták kézfogásnak...
– Fúúj! Kesztyű nélkül??
– ... és várj, volt egy olyan is, hogy köszönéskor mindenki puszit adott a másiknak!
– Ezt tudom, láttam múltkor egy filmben. Gusztustalan. Egymáshoz dörgölték az arcukat, és közben csücsörítettek! Nem tudom elképzelni, hogyan lehettek az emberek ennyire felelőtlenek!
– Régen volt már ez, kicsim... Hatéves voltál az első világjárvány idején, akkor kezdett el megváltozni a világ. Az a koronavírus volt, lehet, hogy már elfelejtetted a nevét. Ma már ártalmatlan dolog, olyan, mint a rák. Van ellene költelező védőoltás. De a 2025-ös Nagy Antibiotikumrezisztencia-Járvány, na, az durva volt...
– Tudom, mama. Amikor azt a fura foglalkotzást űzted... hogy is mondtad?
– Fordító voltam!
– Ja, tényleg, Szegény, szerencsétlen mama. Örültél, amikor a gépek átvették a munkádat?
– Nem! Szerettem fordítani, képzeld. Ma már persze ez elképzelhetetlen, hogy hús-vér emberek egész napjukat töltötték azzal, amit ma egy okostelefon pár perc alatt elvégez, ráadásul jobban...
– Igen, hihetetlen. Azért szerencsére a világ mindig egyre csak jobb lesz... Bár nem tudom, az azért szuper lehetett, hogy akkor és oda utaztatok, ahova akartatok, nem?
– Hát igen, azt az időt picit visszasírom... az még akkor volt, amikor Magyarország és Lengyelország is az EU tagja volt. Még Trump második elnöksége idején is lehetett kvóták és engedély nélkül utazgatni, bár akkor már a járványok miatt nem volt nagy kevde az embernek hozzá. Mindenesetre még nem számolták az egyéni karbonfelhasználást. Beültünk az autóba, és mentünk, ahova csak akartunk.
– Jaj, tudom, és láttam még egy fura dolgot is abban a filmben: voltak olyan emberek, akik állattal éltek együtt! Kutyával, macskával.
– Igen. Nevük is volt az állatoknak! De egyszer gyertek majd át, hetente végül is lehet találkozni. Akkor majd mesélek többet. Mióta kigyógyultam ebből az Alzheimerből, olyan élesen emlékszem mindenre...
– Persze, mama!
– De most megyek, mindig megfájdul a nyakam, amikor hosszabb ideig nézem a képernyőt. Meg hozzák is lassan az ebédet. Jaj, soha nem fogok hozzászokni a rovarpörkölthöz... pedig finom....
...
Könyvet kellene írnod!
VálaszTörlésSajnos, nagyon is közelinek tűnő előrevetítés (anticipation - Trump, magyar-lengyel kilépés, bár nekik gazdaságilag nem kifizetődő!): Lényeg, hogy nagyon jól írsz! Bravo!
VálaszTörlésJaj ez annyira borzasztó. Persze zseniális, ne érts félre, de ne legyen 5 év múlva a nagy antibiotikum-rezisztencia járvány.
VálaszTörlésSzerintem ez nagyon pozitiv jövökép!
TörlésHát az is lehet hogy én nem vagyok ELÉG negatív, és azért nem tűnik annak.
TörlésMindenesetre arra a részre kíváncsi lennék, hogy mi lett Tamko munkája miután a gépek teljesen átvették a fordítást? Mi lett Boni munkája?
Hát, szerintem én már kihúzom fordítóként :)))) 25 évig még tuti kell ember. Bár EGYRE JOBB a gép...
TörlésBoni munkáját nem tudom :)) Gyanítom (félek tőle) h valami művészféle lesz, de meg lehet abból élni?!
Nem tudom. Én most momentán úgy látom hogy még azt a munkát sem tudják átvenni a gépek, amit már hivatalosan átvettek. Azért van napi 4 túlórám mert a gépek (rendszerek) annyira rosszak.
TörlésDe ha ezeket egyszer megjavítják, akkor onnantól már csak művészekre lesz szükség.
Ella, 1) igaz, és 2) igaz!! :)))
TörlésVannak itt jó dolgok is. Védőoltás rák ellen, gyógyítható Alzheimer.
VálaszTörlésHuhhh... Reméljük, nincs különösebb jóstehetséged 😱😁
VálaszTörlésSzuper írás ❤
Nostradamus született újra benned, csak te jobban írsz! :)
VálaszTörlésNagyon él a párbeszéd. A jó dolgok valósuljanak meg, a rosszak ne. Gratulálok.
VálaszTörlésHaha, köszönöm :) Igen, a jók valósuljanak meg, a rosszak ne.. mert valljuk be: lehetne tízszer is rosszabb a helyzetünk :(
VálaszTörlés