Nem hiszek az olyan véleményeknek, amelyek szerint nem a szoptatás, hanem a terhesség teszi tönkre a nők mellét. Szerintem ezt csak a nők megnyugtatása és a szoptatás térhódítása érdekében hangoztatja mindenki. Nekem még életemben nem voltak ekkora melleim, pedig nem voltam soha lapos. A terhesség alatt még nőttem is egy kosarat, na de ami most történt velem, az elképesztő: olyanok a melleim mint két sárgadinnye, hatalmasak, nehezek, feszesek, tömörek. Nem tetszik a látvány, de persze kit érdekel: mindenáron szerettem volna szoptatni, és úgy tűnik, sínen vagyunk. A kórházban még adtam Bonhomme-nak tápszert (nagyon fájdalmasan indult a szoptatás), de mióta itthon vagyunk, nem kapott (noha még mindig eléggé fáj, remélem, ez átmenet). Azt hiszem, kezdem érezni a dolog pozitív oldalát is, hiszen annyira, de annyira cuki szoptatás közben! (meg alvás közben, meg amikor nézelődik, meg amikor ráncolja a homlokát... még sírás közben is, legörbülő szájjal...)
Ha valamire, hát akkor a szoptatásra fel lehet készülni a terhesség alatt és szerintem érdemes is. Nagy segítség volt, hogy olvastam róla, mert most már nem lenne időm rá, viszont valamennyire felkészültnek éreztem magam az elejétől kezdve. Tudtam, hogy gyakran nem könnyű menet, hogy nem kell kétségbe esni az elején, ha nem megy (a szülőasztalon pl. egyáltalán nem akart szopni), hogy párnákkal kell manővereznem és hogy egymásnak ellentétes tanácsokat kapok majd stb. Még elektromos fejőgépet is béreltünk, a biztonság kedvéért, bár még nem nyitottam ki... Bárcsak ne is kellene...
Amit viszont egyáltalán nem kalkuláltam bele a szülés utáni időszakba, az a gátseb. Baromira fáj, húzódik, vérzik, dagad, hm, nem is részletezem. A másik, amire nem lehet szerintem eléggé felkészülni, az ez a hatalmas szerelem, amitől mindig nem térek magamhoz. Pedig várva várt babáról van szó! De akkor is: egy hete még nem (igazán) volt kisfiam, most viszont nincs nála fontosabb lény a világon. A kórházban sárgaság miatt 2x4 órás fényterápiát kapott, és nekem a 3. óra vége felé már annyira hiányzott, hogy türelmetlenül vártam, mikor kerül már ki abból a dobozból, hogy karomba vehessem és megpuszilhassam. Túl vagyunk sok aggódáson és félelmeken, de mi jön most? Belegondolni is rossz, hogy egyszer ez a gyerek pl. úgy fog átmenni az úttesten, hogy én nem fogom a kezét!
Nagyon jó olvasni ezeket a sorokat :)
VálaszTörléskívánom h a szopi továbbra is jó legyen!
Gátsebre szívből ajánlom az Aloe Vera spray-t!!!
És legalább 2-3x-i zuhany naponta (tudom, nehéz megoldani...), bár gondolom ezt elmondták a kórházban, hogy gyakori fürdés, főleg nagyWC-zés után.
Jó babázást!
Tetszik az új cím :) Gátsebre szokták ajánlani, hogy úszógumin üljön az ember - ha van úszógumitok vagy karikába hajtogatható gyöngyökkel töltött párna, azt érdemes kipróbálni. És van, aki törülközőbe csavart jégakkuval hűti.
VálaszTörlésA nagyon hatalmas mell egy idő múlva (2-3 hónap) lejjebb fog lappadni, ha jobban beáll a rendszeretek, azt inkább ödéma szokta okozni, nem konkrétan a tej mennyisége. Ügyesek vagytok mindketten (nyilván mindhárman), hajrá :)
Anyukád ott van már nálatok? Vagy Z. testvérei? Valaki, aki segít főzni, takarítani, tépelődést hallgatni, stb? Az jól tud jönni :)
És ha jól számolom, ma már egy hetes Bonhomme? SZép kerek forduló, Isten éltesse :)
TörlésEs ez a szerelem csak fokozodni fog.
VálaszTörlésNekem a Medela Purelan mellbimbó kenőcs tett csodát, de így is pár hét volt, mire már egyáltalán nem fájt. Kitartás :)))
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, hogy leszel a szoptatással (mivel írtad, hogy nem tervezed hosszan) én azt hittem, imádni fogom, és ameddig csak akarja a gyerek, ehhez képest nem rajongok érte. Most 4 hónapos és már nagyon terelném a pépek felé, csak ő viszont imád szopizni (valszeg ezért van nekem már elegem :-) Szóval izgatottan várom, hogy Bonhomme módosítja-e az álláspontod (és én a minap arról faggattam anyukámat, hogy hogyan tudott elengedni minket bölcsibe meg oviba. 6-8 óra, amíg távol van! Elképzelni nem tudom, milyen lesz...)
VálaszTörlésHétfőn jön a mamám, az biztos nagy segítség lesz, de a legjobb az lenne, ha kész lenne végre a konyha (és lehetne főzni). Itt volt Z. húga is, ő is rengeteget segített a pakolásban, szóval ilyen szempontból szerencsénk van. A gátseb inkább az állásban akadályoz, az ülés még oké. De a hidegzuhany tényleg enyhíti a fájdalmakat!
VálaszTörlésIsolde, én lanolines krémet kaptam, a tiédben mi van? Jól látom, h ebben is az? (eddig még nem tett csodát)
Gigi, én is kíváncsi vagyok.. ha végig ennyire fog fájni, akkor nem hiszem, h rajonganék érte.
Én már azt sem értem, hogy lehet a kórház olyan "kegyetlen" az apukákkal, h éjszakára nem maradhatnak. Úgy sajnáltam Z-t, hogy esténként haza kellett mennie az üres házba, míg én bent maradhattam a picivel!
Franciakulcs: szoktuk is mondogatni, h elvesztünk, itt van ez a pici baba és most már életünk végéig aggódhatunk érte!
mellbimbó-sebesedésre maga az anyatej is jó, be kell vele kenegetni (többnyire kéznél van), aztán hagyni szabad levegőn száradni (én azért vettem fel pólót, akár pulóvert is)
VálaszTörlésDe jó, hogy ilyen szerelmes vagy!!!:)))
VálaszTörlésIgen, a mellek érdekes jószágok. Nekem kb. átlagosak voltak még szülés előtt, aztán szoptatás alatt igencsak tetszettem magamnak velük a fent írtak okán :) Aztán jött az (és van most), amit írtál. Fonnyadt szilvák lettek. Egy évig szoptattam. De nem bánom egy pillanatra sem, hogy a szoptatás miatt veszítettek rugalmasságukból. Szerintem a világ egyik legjobb dolga a szoptatás, nagyon szerettem...:) Én az elején (pár napig csak a fejés jutott nekem, mert a lánykám koraszülött volt) ha kellett, ha nem kentem a mellemet, a Medelás krém nekem is bejött illetve a Lansinoh (kicsi lila kenőcs). Sosem sebesedett ki és jó két hét után már a baba is úgy megedzette, hogy kenni sem kellett. És igen, nagyon tudnak hiányozni. Még akkor is, ha csak alszik :))
Annyira örülök az örömödnek!
VálaszTörlésNem derült ki, hogy a mellbimbó sebesedéstől fájdalmas-e a szoptatás, vagy akkor, amikor elindul a tej, de lehet, hogy az is segít, ha szoptatás előtt két kézzel, alulról és felülről megfogva finoman, körkörös mozdulatokkal átmasszírozod a melled. Nekem bejött. Többet nem okoskodom, ígérem :).
Szerintem mellbimbó-sebesedés lehet az oka, bár szabad szemmel nem annyira látszik. Amikor "ráharap", csillagokat látok. Ma éjjel kipróbáltam Martine tanácsát (köszönm!), és majd ezt a masszirozást is ki fogom próbálni (köszi Kalib). Ez a lanolinos kence viszont össezekeni az ágy- és fehétneműt, remélem, kijön...
VálaszTörlésJa, martine javaslata alap, azt én mindig csináltam, nem is volt sebesedés. Egyébként én azt tapasztaltam mind a kettőnél, hogy eleinte fáj a szoptatás, aztán enyhül a fájdalom, majd elmúlik, ahogy megszokja a szervezet a feladatot.
TörlésMég annyit, hogy a gyerek technikája sem mindegy, nálunk Á. az első gyerek és sosem fájt vagy lett sebes a mellem - V. az első fél napban vérhólyagot szívott mindkettőre, pedig addigra volt másfél éves napi ezerszeres tapasztalat mögöttem, sőt már tanfolyamot is végeztem, hogy nagyon értsek hozzá - és hetekbe telt, míg tudtam javítani V. technikáján, de sosem szopizott a későbbiekben sem olyan finoman (gyengéden), mint Á. De kitartás, számomra már az is csoda, hogy az elején olyan összeszedett vagy, hogy posztokat is írsz :) (én hat hétig azt sem tudtam, milyen napszak van épp - szóval, ultra béna voltam)
TörlésNagyon dícsérték Bonhomme-ot hogy jól szopik, én bénább voltam (vagyok). Ez a masszírozás sem nagyon megy, pedig próbálkozom... (vérhólyag, te jó ég!)
TörlésNa ezért jó a kicsi mell, nekem abszolut nem látszik a mellemen, hogy ennyi gyereket szoptattam..-)
VálaszTörlésSzia! Hát tényleg borzasztó 3 óra a kicsi nélkül.... Az enyémet akkor nem tudom megfogalmazni, hogy minek nevezzem??? Én 3 hónapig nem foghattam a karjaimban és akkor még örülhettem, ha valaha az életben megtörténhet. 25 hétre született 800 grammal és néztem, ahogy küzdi le a halált minden nap minden percében és pár naponta a sok vészt, ami érte, vagy volt olyan, hogy egy nap többfélével is meg kellett küzdeni. Mindez majd egy félévig tartó kórházban lakás alatt. Ez az igazi poklok pokla... :(
VálaszTörlés