Először is: minden oké, az érték jól megemelkedett. Másodszor viszont: valamit ki kell találni, hogy ez a terhesség ne legyen egy nagy rettegés és ne éljek 9 hónapig félelemben: az egész délutánt átizgultam, fáradt és kimerült vagyok. Valahogy integrálni kellene ezt a stesszt. Ha ez általában mindenkinek megy (én azt hiszem soha nem beszéltem olyan kismamával, aki azt mondta volna, hogy fél a vetéléstől*, márpedig én ezzel kezdtem kedden a pszichológusnál és ma reggel a háziorvosomnál), akkor én is meg tudnám ezt tanulni, a lombikok ellenére, nem??
* koraszüléstől, genetikai problémáktól, szülési komplikációktól, bölcsőhaláltól...
Szerintem egyrészt mindenki fél ezektől az álalad írt dolgoktól, de ez a félelem az idő (és a terhesség) előrehaladtával csökken. Másrészt a titok ez: Higgy magatokban! Higgy abban, hogy te erre lettél kitalálva, és nagyon jó helyen van a kis embriótok ott ahol van. És higgy benne, hogy ő is kapaszkodik most rendesen, hogy ti lehessetek a szülei.
VálaszTörlésmimi/réka
És ez szerinted nem normális? Mer akkor én sem vagyok az...
VálaszTörlésAz én kisfiam 4 hónapot élt egy koraszülés után. És újra belevágtunk, és minden nap iszonyatosan nehéz volt, és bár a koraszülés réme már nem fenyeget, egyáltalán nem nyugodtam meg.
És nagyon-nagyon sokan vagyunk, akik vetélés, koraszülés, halvaszülés, más szörnyűség után újra végig csinálják, és végig rettegik. És aztán szép, egészséges gyerekük születik.
Majd lesznek jobb napok, könnyebbek, nekem segített, hogy sokáig dolgoztam, elterelte a figyelmem.
De most miért ne rettegnél attól, hogy koraszülés, vetélés meg a többiek? Mindenki retteg, akinek nehezen jött össze, az meg főleg, nincs ebben semmi meglepő.
VálaszTörlésDe hát mennyivel jobb a helyzet úgy, hogy kaptál valamit, aminek nagyon örülsz és éppen attól rettegsz, hogy elveszíted, mint attól félni, hogy esetleg soha nem érezheted még csak a szelét sem az egész történetnek.
What she said.
TörlésÉn is féltem a vetéléstől... a pozitív után mértem, amíg le nem beszéltetek róla, és ha fél tizedet esett a hőm, újra teszteltem gyorsan, mert agyonaggódtam magam, ha egy nap végre volt étvágyam. Aztán mégis maradt, és lett, aminek lennie kellett.
Szerintem te egy kicsit azon is aggódsz, hogy aggódsz (remélem tévedek) - mert annyit sulykolják mindenhol ezt a sok hülye "nyugi-mert-bevonzod" szöveget. De a babá(i)dnak nem lesz rosszabb attól, hogy te agyalsz, te meg kibírod, elég sokat kibírtál már. És júj, de tényleg, mennyivel jobb ezen agyalni! :)
A pozitív teszt 40 évnyi aggodalom kezdete!!!! Aztán az más kérdés, hogy ezt hogyan éljük meg!
VálaszTörlésén is rettegtem mindentől terhesen - a vetéléstől is -, most meg már nincs erre időm;)
VálaszTörlésÉn arra gondoltam mindig, hogy ma még terhes vagyok és ennek örülök. Ezt kb. a 16. hétig, utána pedig arra gondoltam mindig, hogy még ma sem született meg és ennek örülök.
VálaszTörlésAgykontroll próbáltad már?
gabi
Kedves Tamko, attól, hogy még soha nem beszéltél olyannal, aki a fenti dolgokat mondta volna, hidd el, hogy jó sokan vannak, akik szanaszét aggódják magukat! Nálam jobban pélául szerintem kb. nem parázott senki.
VálaszTörlésDe végső soron az aggódásnak nincs sok értelme: amit az ember befolyásolni tud, azt nyilván igyekszik befolyásolni, amit meg nem, amiatt persze lehet aggódni, de akkor már jobb reménykedni. Nekem a dokim mindig azt mondta, hogy a terhesség és a szülés veszélyes üzem, de szerencsére az esetek messze túlnyomó többsége azért sima ügy.
Én emlékszem, hogy anno az aggódásomat úgy próbáltam pozitívra fordítani, hogy minden francra statisztikát kerestem, és akkor utána azért drukkoltam, hogy a bizonyos akárhány "jó" százalékba tartozzak.
Egyébként erről hallottál? Ha nem idegen tőled, lehet, hogy segít http://www.kapcsolatanalizis.hu/
Én ma okosat nem tudoo mondani, úh maradok annál, hogy örülünk a szépen növekvő hcg-nek, amit egy ép és egészséges baba produkál! :) hurrá! :))
VálaszTörlésKöszönöm az ötleteket. Manner, meg fogom nézni a honlapot. Az Agykontrollal mindig csak szemeztem, soha nem jutottam el oda, hogy részt is vegyek a képzésen (kicsit szkeptikus is vagyok, pontosabban nem igazán tudom hová tenni), de nemrég egy barátnőm elküldött 2 meditációs hanganyagot, és tegnap este, mielőtt Gabi kommentjét olvastam volna, pont meghallgattam az egyiket!
VálaszTörlésEgyébként pedig fogalmam sem volt, hogy ennyien félnek a vetéléstől stb. Azt hittem, a kismamák élete rózsaszín álom ("ha már sikerült"). Persze semmit nem bánok és nagyon is tudatában vagyok annak, h milyen fantasztikus dolog történik velünk, de nem igazán voltam felkészülve erre a félelemre!
Szerintem is teljesen természetes, hogy aggódsz és mellette még szorongsz is azért, mert aggódsz. Én azt gondolom és folymatosan ezt szeretném gondolni, hogyha ennyi mndenen túl, inszemek, lombikok, Fagyikák uztán sikerült, akkor semmi, de semmi baj nem lehet :-):-):-) Tudom, hogy itt nem mindenki hisz a meditációban, meg ezekben a dolgokban, de nekem szemékly szerint nagyon sokat segít, főleg a mantrák, amiket énekelni kell. Én érzem, ahogy kinyílik a szívem és ha hallgatom őket akkor az egész ház is olyan jó energiákkal telik meg. Ha gondolod próbáld ki. Az én kedvenc mantraénekesem : Snatam Kaur, egyszerűen angyali hangja van :-):-) Valahogy nem tudom nem átadni magam annak az érzésnek, amit ezek a dalok keltenek bennem :-):-)
VálaszTörlésÉs még egy adalék : a férjemnél is működik!!!!! :-)
Engem is biztattak agykontrollal terhesseg alatt, de en abszolut nem tudtam rahangolodni, meg a konyvre sem, gyakorlatilag plane nem. Emlekszem, hoztak jobbnal jobb konyveket, filmeket es en alig tudtam olvasni, nezni.
VálaszTörlésén rengeteget olvastam a terhességem alatt (olyan szarul voltam sokáig, hogy nem bírtam felkelni, evidens volt, hogy az ágyban olvasok) - és valahogy folyton olyan könyveim voltak, amikben egyfolytában ettek, emlékszem, sokszor kidobtam a taccsot a könyvek miatt - ej, szép emlékek;)
Törlésja, meg rengeteg filmet néztünk és persze mindenen sírtam. mondjuk a terhes nők elsárkányosodását viszont a mai napig nem értem, én halálosan nyugodt voltam, amikor épp nem akartam, hogy egy sorozatgyilkos lemészároljon a hányinger miatt...
Es elvezted is? Persze nem a taccskidobos reszre gondolok. Szoal' volt a hanyinger, ami 7 honapon at kinzott egesz nap, hogy tudtal igy koncentralni a filmekre, konyvekre? Nem voltal eszmeletlen faradt es ingerlekeny emiatt? En igy kepzelem el.
Törlésigen, élveztem az olvasást, mikor épp nem hánytam vagy aludtam:) mondjuk azért elhülyültem rendesen, simán átmentem a piroson, bamba voltam rettentően, meg nagyon fáradt. ingerlékeny nem voltam, tök nyugodt voltam, pedig harminc hetes terhesen Amerikába költöztünk (hehe, a repülőn is folyton hánytam, meg átszálláskor). mondjuk ahogy ezt most leírom, én se értem hogy bírtam ilyen jól ezt az egészet. az apukám mindig azt mondta, hogy kötélből vannak az idegeim, biztos ez segített.)
TörlésÉn is nagyon sokat olvastam, de csak olyan könyveket, aminek semmi köze nem volt a terhességhez, engem nagyon kikapcsolt.
Törlésgabi
Audrey, most látom csak az üzidet, köszi!
VálaszTörlésEsti, igen, tudom, h szokás ezt a bevonzós szöveget nyomni, szerencsére nem hiszek benne. Sőt, sokkal könnyebb abban a tudatban élni, h ha valami rossznak be kell következnie, akkor az az elejétől fogva „kódolva” volt. Csak ez a türelmetlenség, ugye... Amúgy pedig micsoda mázli, h nem kezdtem el hőmérőzni, most én is agyalnék.
Az sokat segít, h nem nézelődök az interneten, már azt is bánom, h a hcg értékeket tudom... a lombikokat végiginterneteztem és végigagyaltam, a terhességet nem szeretném.
A meditáció jótékony hatásában én hiszek amúgy, csak éppen nem tudok meditálni :)
Franciakulcs, semmilyen könyvre v. filmre nem tudtál ráhangolódni?
De, de. De megsem. Elolvastam, megneztem, de nem volt igazan felhotlen idotoltes. Pontosan az aggodas, a retteges miatt (problemas eset voltam).
TörlésPar honapja el akartam olvasni egy konyvet, de minden sora ismeros volt, kideritettem, hogy a korhazban olvastam (piszok jo konyv raadasul), hat ennyire dekoncentralt voltam.
A rengeteg film kozul (egy filmiparban dolgozo haverom hordta nekem a korhazba a filmeket, "minidvdnezot" is hozott hozza), egyedul az Annie Hallra emlekszem.
A korhazban volt egy jo kis ritmus, reggelizni hajnalban (gesztacios diabetesz), vernyomasmeres, tisztalkodas, feloltozni, varni a vizitet, aztan en lettem a laziro lany, vegig kellett futni a kortermeken, aztan tizoraizni, vernyomasmeres, szabad program, ebed, alvas, vernyomasmeres, seta, uzsonna, latogatok varasa, vernyomas, vacsora, fogmosas, alvas. Ide-oda betuzve egy vervetel, egy uh, egy ujjszuras (cukorszintet merni), talalkozo a dietologussal, a belgyogyasszal, nogyogyasszal, szemesszel, szoval volt program boven. :D (Bocs, mar megint szof@s@s@m van)
Én sem tudok meditálni, és totál nem hiszek az agykontrolban, amúgy a rossz dolgok bevonzásában sem, ez amúgy a pszichológia szerint is hülyeség, max a jó dolgokat lehet bevonzani.
VálaszTörlésNekem ami kicsit segített az mondom a munka volt, illetve sorozatok nézése este (este nagyon rossz irányba tudtak menni a gondolataim), mint Everwood, A férfi fán terem, Miért éppen Alaszka, ilyenek.
lletve a sorstársak segítsége, amikor nagyon kész voltam mindig megnyugtattak, hogy még normális vagyok, és ők is pont ilyeneket éltek át.
"nem igazán voltam felkészülve erre a félelemre!"
VálaszTörléskac-kac :) asszem vannak, dolgok az életben, amire nem lehet felkészülni. gyakorló anyukák talán megerősítenek, hogy az igazi durva parázás majd csak azután jön, hogy megszületett a kis pocok!
szia, tok normalis, es idovel javul :) mindig lesz mitol rettegni...veteles, gorcsol-nem gorcsol, mi a jobb ha van hanyinger vagy ha nincs es aggidsz, sokat mozog...keveset mozog...szules stb...aztan lelegzik-e, meg hogy leesik a maszokarol, villat dug a konnektorba...majd mikor jon haza a bulibol...ovatosan vezet-e stb-stb. Innentol papa nyugodtan ataludt ejszakak..
VálaszTörlésDe persze ez a vilagon a legjobb. Nyugi belejossz:) szerintem keress, ha van kismama-szulesfelkeszito csoportot vagy szulesznot, dulat, babat es megnyugtat. Probald elveni minden pillanatat...
és nem győzöm elégszer hangsúlyozni: addig örülj, amíg nem vagy rosszul, nem vagy gyenge, stb.
TörlésTamko, a "szkeptikus vagyok" megjegyzésem után talán meglepö módon képzett jógaoktató vagyok (mondjuk egy hosszabb lélegzetü írás lenne kifejteni, hogy a jóga miért nem egyenlö azzal, hogy az ember minden maszlagot elhisz, amire valakik valahol ráragasztották az alternatív jelzöt. Legyen az gyógymód, életmód, táplálkozás, stb.).
VálaszTörlésSzóval ha szeretnéd, beszélgethetünk a meditációról, bár asszem emailben célszerübb lenne. Olyan nincs, hogy valaki "nem tud meditálni", nagyon sokféle módszer van, csak meg kell találni azt ami számodra müködik. Egyébként én is sokáig azt gondoltam, hogy nem tudok. ;-)
Annyi, hogy mindjárt indulunk a nagyszülökhöz hétvégére, de ha érdekel az ajánlat, írj nekem egy emailt, hétfön válaszolok, és megpróbálhatunk ide-oda emailezéssel egy megfelelö módszert találni.
De igen, Tamko! A terhesség egy rózsaszín álom!!! Miért rontanád el idegeskedéssel? Azt utólag nagyon bánnád!
VálaszTörlés:D már akinek
TörlésEgyet értek Ircsivel. Onnantól kezdve, hogy babát vársz, mindig aggódni fogsz. Én is azt hittem kis naivan, hogy túl vagyunk a 12 héten, meg fogok nyugodni, semmi aggódás. A fenéket. Utána jött, hogy amikor már éreztem, hogy mozog, és kimaradt egy kicsi idő, akkor miért nem mozog? Biztos egészséges lesz? Nem tévedtek a vizsgálatok? Nem lesz koraszülött...? Akkor azt gondoltam, na majd, ha megszületik és látom, hogy egészséges, megnyugszom. Hát nem. Rettegtem a bölcsőhaláltól, otthon egy hétig alig tudtam aludni, majd, ha sikerült elaludnom azt álmodtam, hogy megfolyt a férjem, és megfulladok. :)))) És azóta is mindig aggódok valamiért. :)))
VálaszTörlésSzerintem ez egy természetes anyai féltés. Innentől kezdve végig kíséri az életedet, csak meg kell tanulnunk kontrollálni, hogy ne uralkodjon felettünk.
én az elején Lénáról kitaláltam, hogy down-kóros, mert olyan fura a szeme...jaj, kész voltam teljesen.
TörlésEz az én fejemben is megfordult Emmáról egy kis időre. Tiszta hülye voltam. De most megnyugtattál, hogy nem én vagyok az egyetlen. :P Nézegettem az arcát, hogy biztos minden rendben vele. :D Ja és mellesleg én gyógypedagógiára jártam, szóval ez plusz rátett. :DDD
Törlésaztán később felváltva gyanúsítottam autizmussal mindkét gyerekemet (az ikrek később beszélnek, ugye). most lefoglal a dackorszak, nincs időm betegségeket vizionálni:D (mondjuk attól szoktam félni, hogy a padlón őrjöngéstől szétverik a fejüket)
TörlésHegyiszivacs: szuper ötlet, megköszönöm! Ha majd hazaértetek írj erre a címre: tamkosk@gmail.com, oké? Az a bajom, hogy amikor meditálni próbálok, mindig elkezd viszketni valamim, rémes, tiszta röhej.
VálaszTörlésEvita, én is azt hiszem, h a 12. hétig fogok izgulni... Egyébként azt simán el tudom képzelni, hogyan lehet aggódni egy gyerekért. Pl a múltkor elgondoltam, h az én lányom utazna Kambodzsába, ülne föl ott mindenféle fura közlekedési eszközökre, enne mindenféle kétes kajákat... hát én asszem vele mennék vigyázni rá! :))) (ez vicc, nyilván nem) Most inkább olyam gondolaltok tolakodnak elő az agyamban, hogy vagyok-e tényleg eléggé terhes, lezárhatom-e egy időre ezt a lombikozást? Tényleg megtörtént-e a csoda, elhihetem-e? Aztán később persze nyilván találnék más aggódnivalót.
És igen, rózsaszín álomvilág is lehet, ha minden jól fog menni, akkor bánnám utólag a sok izgulást, erre már rengeteg tapasztalatom van az élet más területeiről.
Amúgy szerencsére én pont a vetéléstől nem féltem annyira, mivel még nem tudtam, hogy terhes vagyok és leestem a lóról, plusz 3 napon át wellneszezni voltam, és forró vízbe ücsörögtem,amit szintén nem ajánlanak. Azt gondoltam, ha ezek után nem ment el, akkor ő aztán tuti jól megtapadt, na meg amúgy is meglepi baba volt szóval... De a Te eseted érthető. De tényleg mindig van min agyalni. Én azt is szoktam poénból mondani, hogy a mai világba a lányomat 18 éves koráig minden hova elkísérem, nehogy baja essen, ja és nem randizhat senkivel. :DDD Nyilván nem fogom megtenni. :D
TörlésTamko, "rózsaszín álom", te megőrültél?? Az elején attól retteg az ember, hogy megmarad-e, aztán a fejlődési rendellenességektől, esetleg ha szerencsés vagy, még hánysz is közben, aztán mindenféle betegségtől pl ha tüsszentenek melletted a metrón, aztán azon kell parázni, hogy ma túl sokat mozgott / túl keveset mozgott, aztán a szülési komplikációktól, aztán gondolom jön majd a bölcsőhalál. Még jó, hogy féltjük a kis magzatot, az a normális.
VálaszTörlésAmúgy van a terhes-autogéntréning, az tök hasznos relaxációs módszer, úgy rémlik megvolt nekem hanganyagban, ha kéred, írj emailt és utánanézek.
szerintem tök disznóság, hogy a nők azt képzelik, ezt a rózsaszín álmot kell érezniük (a gyereknevelés ugyanez a kategória - tamko nyilván majd soha nem meri leírni, mikor eljön az első olyan, hogy visszacsinálná az egészet a francba). emlékszem, halálosan egyedül éreztem magam a folyton okádástól, mert mindenki odavolt, hogy a terhesség mennyire csodálatos, meg hogy abnormális, hogy ennyire rosszul vagyok, meg hogy biztos nem is vagyok annyira rosszul, ez pszichés, stb.
TörlésÉn letiltottam magam a terhességes meg szüléses történetek olvasásáról. Egyedül is ki tudtam találni 1000+1 aggódnivalót, semmi szükségem nem volt mások ötleteire.
VálaszTörlésMost, hogy a 6 inszem utáni 3. lombikból született gyerekem már 12 éves, a spontán fogant tesója pedig 10, elkezdtem olvasni ezeket a történeteket is. Annyira mások ma már az aggódnivalóim... :) De az biztos, hogy folyamatosan vannak.
A második gyerekemnél a 12. hét körül jöttem rá, hogy terhes vagyok (az első körüli mizéria miatt ez nem volt opció), így jól megúsztam az első három hónap miatti kötelező köröket az aggódásban. :)
Néhány hónapja olvaslak, szorítottam nektek nagyon, és most én is nagyon örülök!
szia Tamko,
VálaszTörlésmég nem is gratuláltam, szóval nagy hajrá neked, nektek :) nagyon örülök a jó híreknek és a csodálatos történeteknek, amik mostanában történnek veled :)
Delima, Barbi, köszönöm! Delima: micsoda történet!!
VálaszTörlésAzt tudtam, hogy a kisgyerekezés nem egy leányálom (vigyáztam sok kisgyerekre anno), na, de hogy a terhesség nem egy rózsaszín fellegekben lebegés, az most kezd egyértelművé válni.
"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél."
VálaszTörlés(de Saint-Exupery: A kis herceg)
Így vagyunk mi is felelőssek a gyerekeinkért, ha már életrehívjuk őket! És a felelősségbe beletartozik egy egészséges mértékű aggodalom!
A hangsúly az aggodalom mértékén van! Meg kell találni egy egészséges egyensúlyt!
Ha most visszagondolok, én most inkább a lebegésre emlékszem a terhességeimből. :)
VálaszTörlésMondjuk mázli, de nem volt semmi gond, még egy nyamvadt kis hányinger se egyik terhességem alatt sem. Pedig én korábban mindig arról ábrándoztam, hogy milyen lesz, amikor először rohanok elfehéredve a klotyóba hányni, aztán üdvözült arccal bólogatok az ijedt, de inkább kíváncsi arcú kollégáimnak, hogy igen, bizony, ez az...
Szóval aggódnivaló most már mindig lesz, de azért lehet ezt élvezni is. Főleg utólag. :)
Ohohoóóóó most értem ide,jaj de csúszszuper csodálatos!!! Gratu!!!!
VálaszTörlés