Színeváltozás (+kiegészítés)

Hát, ez nem igazán áldott állapot. Pénteken felhívtam a dokit, hogy megkérdezzem, az új adatok fényében terhes vagyok-e még (egyre inkább – biztosított róla), és azt hittem, ezek után az ultrahangig már fél lábon is kibírom. Elolvastam a kommenteket, amelyekből kiderült, hogy majdnem mindenki fél(t), ebből szintén egy pici megnyugvást merítettem. Kaptam relaxációs útmutatásokat, szombaton lelkesen gyakoroltam, hogy lelkemet a tisztátlan nedvektől megpurgáljam. Szóval már úgy-ahogy összeszedtem magam, amikor szombat este rémülten vettem észre egy barna foltot a tisztasági betétemen.

Azóta tudom, hogy ez valószínűleg (??) nem jelent semmit, de akkor bénultan és kétségbeesetten jelentettem Z.-nek, aki teljesen összetört, és csak azt hajtogatta, hogy akkor ennek most vége. Hívtuk az ügyeletet, egy szülésznővel beszéltem, aki azt mondta, pihenjek, és csak akkor menjek be, ha görcseim lennének és élénk piros vér távozna. Utána sikerült elérni telefonon egy ismerős nőgyógyászt is – akinek ezáltal örök hálával tartozom –, és elmondta, hogy ez előfordul, nem dráma, látott már rosszabbat is és mégis szüléssel végződött az eset, valamint hozzátette, hogy szinte teljesen felesleges bemenni az ügyeletre (már indultunk volna), úgysem tudnak semmit sem csinálni/látnak az UH-n.

A barnázás azóta is tart. Nagyon kevés ugyan, de már semelyik tisztasági betét nem fehér. (Bocsánat a részletekért! Z. egyébként azt javasolta, hogy tegyek el egyet mutatóba a dokinak, végülis nem rosszabb, mint egy placenta...) A Google már régóta nem a barátom, sőt, tulajdonképpen úgy félek tőle, mint ördög a szentelt víztől, úgyhogy továbbra is terhességi analfabéta vagyok. Nem tudom, mi ez, lehet, hogy jobb nem is tudni, Holnap korán reggel felhívom a nőgyógyászt és bejelentem neki az eseményt, hátha van valami szer ez ellen tudománya hatalmas tarsolyában.

Lehet, hogy túlzás, de a jövő héten pedig nem megyek dolgozni. Nem szeretnék kockáztatni. Egyébként pénteken a reumatológusom háromszor is felajánlotta, hogy kiír a jövő hétre, amit én háromszor utasítottam vissza felelősségteljesen és konokul, a kollégáimra gondolva (akik ilyenkor elvégzik az én részemet is). Z. a múlt héten még nagyon azon a véleményen volt, hogy amint jobban leszek reumailag, menjek be dolgozni, de most már ő is belátja: hülyeség lenne rizikót vállalni, bármilyen minimális legyen az.

Kiegészítés (3/11): A kommentek alapján úgy tűnik, az a fura és szabálytalan, ha valakinek nincs barnázása/vérzése valamikor a terhesség során! A progeszteronnal bolhát ültettetek a fülembe és még vasárnap este felhívtuk újból az ügyeletet, hogy megkérdezzük: megduplázhatom-e az esti Utrogestan adagot (igen). Ma reggel egy percre beszéltem az Erikkel. Az, hogy hamar lerázott és foghegyről válaszolgatott, most inkább megnyugtató volt, mint idegesítő. Nem lesz se vérvétel, se előrehozott UH, de talán jobb is így, úgyis csak izgulnék. A plusz adag Utrogestanra ő is igent mondott (olyan hangon, mint akinek tök mindegy), a magnéziumra és a pihenésre már nem is volt időm rákérdezni... Azért összességében mindketten megnyugodtunk Z.-vel. Próbáltuk úgy elképzelni a kis Eszkimót, mint egy kullancsot, ami befúródik a bőrbe, és elgondolni, hogy a folyamat során a kis hajszálerek sérülése okoz enyhe vérzést. Azért jó lenne valami kis kamerával bekukkantani odabent és megnézni, mi történik!