2025. október 12., vasárnap

Külföldi Reakciók (KR) Krasznahorkaira

Sajnos nem olyan körökben forgok, hogy a magyar Nobel-díj téma lenne. Ketten írtak az alkalomból: az egyik a német barátnőm, aki átküldte egy tavalyi üzenetváltásunkat. Ekkor (2024-ben) elmesélte, hogy egy barátja ajánlotta neki az Utolsó farkast, elolvassa-e. Én erre azt válaszoltam, hogy az nekem nagyon tetszett, hogy meglepő volt és hogy egyetlen mondatból áll az egész. Mindebből már semmire sem emlékeztem, rémes: se a levélváltásra, se az egyetlen mondatra.

Rajta kívül egy francia barátnőm írt (gratulált!). Elmondtam neki, hogy csak egy könyvet olvastam ettől az írótól, de hogy többet is elkezdtem, majd abbahagytam, mert túl nehéznek tűnt a szöveg és túl sötétnek a sztori. Válaszul átküldött egy cikket, amelynek főcíme ez volt: Miért egyre komorabb életművek kapnak irodalmi Nobel-díjat?

Tegnap pedig lementem a könyvesboltba, a Pettsonékhoz, hogy ennek a barátnőmnek megrendeljem ajándékba az Utolsó farkast:

– Jó napot, egy könyvet keresek, a címe Az utolsó farkas.
– Jó napot, máris. Ki a szerző?
– Aki most kapta a Nobel-díjat.

Nem akartam ugyanis a számra venni Krasznahorkai nevét franciául, mert itt valahogy úgy ejtik ki, hogy Khrásznáorkáj. Ilyet én nem szívesen mondok ki, ha pedig magyarul ejtem ki a nevét, akkor nem érti, és magyarázkodhatok (rosszabb esetben még sznobnak is néznek, mint mi néztük azt a pasit, aki a rádióban egyetlen mondaton belül ejtette ki Trump nevét amerikai és Zelenszkij nevét ukrán akcentussal. Gurultunk a nevetéstől!).

– Ja, igen, tudom, nézem is… megvan... meg tudom rendelni a jövő hétre, jó lesz? Ugye puhafedeles kiadásban kéri?
– Igen, köszönöm. És ezt a könyvet is megveszem – nyújtottam oda egy (vicces) könyvet, amit Boninak szántam.
– Nyolc euró. Kártyával?
– Igen, köszönöm.
(Bip-bip)
– Kéri a blokkot? – bólintok, majd odanyújtja – És akkor majd küldök értesítést erről a Kr….Krrr… Krrrrrrr….elnézést, ezt a nevet soha nem fogom tudni kimondani!

7 megjegyzés:

  1. :)))
    Mihály Csíkszentmihályival is szoktak szenvedni, az is egy jó kuncogási forrás.
    Egyébként tényleg egyre komorabbak (=´számomra olvashatatlanabbak) a Nobel-díjas könyvek. Valahol megértem, de... Amúgy te olvasol Knausgardot? Az aktuális sorozata a Harcom után szerintem nagyon jó, szubtilis apokalipszis, nem rettenetesen, csak éppen élvezhetöen és intelligensen komor. (Hajnalcsillag sorozat)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Képzeld, valszeg rossz könyvét olvastam (Tél? Tavasz? valami ilyesmi) tökre nem tetszett, de majd akkor még teszek egy kísérletet vele!

      Én ajánlom az intelligensen komor Nobel-díjasok közül a francia Annie Ernaux-t, mert neki vannak tök olvasmányos könyvei is (nem mind!).

      Törlés
  2. Köszi! Melyik könyve olvasmányos?
    Az Anomália, amit egyszer ajánlottál egy posztban, tetszett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagyon tetszett az a két könyve, amit az apjáról (La Place) és az anyjáról (Une femme) írt. Komorak, de olvasmányosak :))

      Ezenkívül írt egy önéletrajzi visszatekintést a 20. sz. második feléről (Les Années), az szuper, bár elsősorban talán franciásoknak érdekes. A végefelé megemlíti a vasfüggöny leomlását és a találkozást a kelet-németekkel és a szocialista blokk más országaiból jövőkkel, nagyon érdekes („tűpontos”) volt, én magamra ismertem :))

      Megírjam a magyar címeket is, vagy németül olvasod?

      Törlés
    2. ó, ezek mind olyan rövidek! De érdekesnek hangzanak, megtaláltam öket németül. Viszont remélem, téged nem riaszt el, hogy a Knausgard viszont jó vaskos könyv, és legalább 7 kötetre tervezi a sorozatot: ebböl az íróból ömlik a szó, de sosem unalmas, szerintem :) Sajnos az évszakos könyveit nem ismerem, nem tudom, hasonló -e mint a Hajnalcsillag vagy teljesen más.

      Törlés
    3. Engem nem a vaskos könyvek nem riasztanak el, hanem a fordítások :))))

      Törlés