Rögtönzött mesék (23. nap)

Amikor Boni ovis volt, gyakran találtam ki neki rövid meséket, saját kútfőből. Az ötlet akkor jött, amikor kiderült, hogy öt lyukas tejfoga is van; ekkor nagyon fontossá vált, hogy jól meg tudjam mosni a fogait, márpedig ezektől az improvizált meséktől szó szerint tátva maradt a szája. Így találtam ki neki a három főszereplőt, a történetre pedig mindig Boni tett javaslatot: most legyen szó benne százemeletű (!) házról, most legyen benne vihar, most ássanak alagutat stb. Oviba és játszótérre menet folyton meséltem neki. És akármilyen béna, hétköznapi történeteket találtam ki, csattanó vagy tanulság nélkül, Boni akkor is élvezte, sőt, a mai napig emlegeti őket.

Pedig nem jöttek ám könnyen az ötletek! Úgy is mondhatnám, hogy kínszenvedés volt magamból kiizzadni egy-egy ilyen mesét, és mikor kicsit nagyobb lett, abba is hagytuk. Annyira bántam, hogy ilyen béna, fantáziátlan vagyok. Visszagondoltam Petra barátnőm egy barátnőjére, aki állítólag ilyenekből zseniális volt, és három szó megadásával (pl. hőmérő, bicikli, ház) kerekített egy szimpatikus kis mesét, ami simán megállja a helyét (Peti manó a hőmérő aljában lakik, és pedálos áramfejlesztővel növeli a hőmérőben lévő jelzőfolyadékot stb.).

Tegnap este teljesen más miatt, de kinyitottam a ChatGPT-t. Ötleteket akartam szerezni valamihez, ami most nem lényeges, de egyszer talán majd írok róla. Kipróbáltam, hogy a megadott paraméterekkel milyen meséket tud írni, és basszus, baromi jókat. Legalábbis azokhoz képest, amilyeneket én találtam ki régebben. Sokkal fordulatosabbak, hosszabbak voltak a mesék, és főleg: rögtön jöttek, és úgy írta át őket (valós időben) ahogy én azt diktáltam. Ok, nem egy Dániel András-színvonal, de sokkal jobb, mint ahogyan azt Tamko csinálta fogmosás közben.