Egy órán át kerestük a kupiban Boni egyik füzetét. Lehetetlen küldetés. Egy ponton eszembe jutott, hogy nézzük meg a kanapé támlája mögött. Ehhez le kellett venni a kanapé párnáit. Nem találtuk meg a füzetet (amúgy azóta sem lett meg), találtunk azonban valami mást: tizenöt, „E10” feliratú pici gyógyszert, elszórva végig a kanapé aljában. Felszedegettük egyenként, hogy bevizsgáljuk őket. Boni buzgón segédkezett, és hangot adott feltételezésének, hogy szétgurult egy adag gyógyszer a kanapén, és beestek a pirulák hátulra.
Boni június óta egészen október elejéig szedett egy allergia elleni gyógyszert. Reggelente kellett bevennie, és mindig óriási fesztivál előzte meg az ügyet; nem akarta bevenni, mert keserű volt. Na mármost én majdnem biztos voltam benne, hogy azokat a gyógyszereket Boni ejtette oda ahelyett, hogy a szájába tette volna, miután az apja odanyújtotta neki. Ő égre-földre esküdözött, hogy nem így van.
Z-vel előkotortunk egy tablettát, ami még megmaradt ezek közül a gyógyszerek közül. Kibontottunk egyet, hogy megnézzük, ugyanolyan-e: igen, arra is „E10” volt írva, teljesen megegyezett a tizenöt másikkal. Ráadásul ezek egyesével vannak becsomagolva, nem ömölhetett ki, mint ahogy Boni állította (aki akkor is, azóta, végig tagad).
Magyarán: Boni nem vette be a gyógyszereit, hanem bedobta a kanapé mögé (meg még ki tudja hová, nyáron nem voltunk itt) és ezt még le is tagadja.
Z-t teljesen fejbe kólintotta a tény, hogy Boni ennyire megbízhatatlan egészségügyi dolgokban, mert, mint mondja, mi van, ha életmentő gyógyszerekről lett volna szó. Én is értetlenül állok a dolog előtt, mert Bonira sok mindent lehet mondani, de azt nem, hogy a saját egészségével ne törődne. Azt hittem, ha másban nem is, de ebben talán lehet rá számítani. A múltkor például bekopogott hozzám a fürdőszobába, hogy szerintem ehet-e még egy szelet csokitortát, vagy az már túlzás, és mikor én erre azt mondtam, hogy az bizony már túlzás lenne, visszament a konyhába és evett egy almát. Szóval nem aggódtam ilyen dolgokban. A szemüvegét is rendszeresen hordja. Vagy lehet, hogy saját hatáskörben úgy döntött, hogy az allergia nem olyan nagy ügy, arra ő nem szed gyógyszert?!
Mindketten iszonyúan csalódtunk, bár egyikőnket sem lepte meg, hogy Boni megint hazudott. Próbálom mentegetni. Ezt a reflexszerű hazugságot hétmillió éve, generációkról generációkra átörökítjük utódainkra, végül is az ember elsősorban a túlélésre jászik, csak másodsorban veszi figyelembe az etikai szempontokat. Ha valaki Afrikában odanyújtott egy ősembernek egy keserű valamit, azt nem veszi be, hanem ösztönei mérlegére teszi, és bedobja a kanapé mögé. Aztán pedig, próbálom magam nyugtatgatni, ne csináljunk úgy, mintha a hazugság ne lenne az élet része; országaink vezetői hivatásból, napi szinte hazudnak. Ez a dolgunk, úgymond.
Boninak október óta öt éven keresztül egy másik gyógyszert kell szednie naponta egyszer. Eddig megint volt minden: tiltakozás, kiabálás, ajtócsapkodás, de most utólag szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ezeket sem vette be. Most ott tartunk, hogy vagy minden nap ellenőriznünk kell (azaz ott állni mellette, amíg a nyelve alatt el nem olvad) vagy az egész kezelés abba kell hagyni.
sajat gyerekkori elmeny alapjan kerdem: nem lehet, hogy fobiaja alakult ki? nekem volt, aztan elmult, aztan visszajott :/
VálaszTörlésBocsánat megragadom a lényeget de miért keserű egy gyerekgyógyszer? Mi egszer úgy kerültünk ügyeletre még ovis korában, hogy az asztmagyógyszerből többet vett be mivel az nagyon finom.
VálaszTörlésGondolom mindkét kérdés költöi, ugyhogy nem válaszolok rájuk :)))
VálaszTörlésAz én fiam is ezt csinálta, bár ott vitaminokról volt szó. Mindig azt mondta, hogy bevette, aztán találtam ágy alatt, zsebben, szemétben, táskában. Megbeszéltük, mindig, azt mondta, hogy be fogja venni, aztán mégsem, aztán előttem vette be, és mégis találtam azután is, mert azt csinálta, hogy bevette előttem vízzel, nyelte is, majd beszélt is, és kiderült, hogy bement a szobájába és kiköpte, mert nem nyelte le, csak úgy csinált. Egy idő után aztán elárulta, hogy fél a lenyeléstől. Ő azt mondja, hogy akadt meg kiskorában a torkán és ezért. Én nem emlékszem ilyenre, mert frászt kaptam volna, és arra emlékeznék, így nem tudom, hogy mikor volt ilyen, vagy csak kitalálta, mert félt ettől. Szóval... volt tabletta elsumákolás és hazudozás is nem is egyszer. Most 20 éves, a multivitamin folyékony, olyat vettem, a C vitamin gyerek rágótabletta. Most antibiotikumot kellett szednie, előttem vette be, félbe vágva, csak remélni tudom, hogy le is nyelte és nem köpte ki, miután kiment a konyhából. Alkalmazkadnom kellett hozzá, mert ő nem volt képes. Mindenestre ha beveszi a szájába, még lehet, hogy nem nyeli le, ha fontos a tabletta, akkor inkább nézzétek meg száját. :) Betty
VálaszTörlésZugolvasóként megosztom, hogy ugyanezt csináltam gyerekként, pedig megbízható gyerek voltam. Aztán nemrég eszembe jutott, hogy talán nem is volt szükségem arra a gyógyszerre, ha simán nem tűnt fel a szüleimnek, hogy nem belém kerültek a tabletták, hanem a plüss nyuszim kilyukasztott szájába...
VálaszTörlésÉn ebben a helyzetben (a morális problémán kívül) azon gondolkodnék el, hogy volt-e valami kritikus az allergiás állapotában, ami miatt mindenképp be kell neki szedni a z allergia gyógyszert? Vajon ha az állapota annyira rossz lett volna, hogy a keserű gyógyszer bevétele erős javulást okozott volna valószínűsítem, hogy bevette volna.
VálaszTörlés