Tegnap lejött a fölső szomszéd, hogy visszaadja a tányért. Az az idős nő, aki a múltkor szegény elmondta, hogy rákbeteg. Nem akart bejönni, megint csak a küszöbön beszéltünk. Mesélte, hogy nagyon szarul van a kezelésektől, hányingere van, fáradt, nem tud sokat gyalogolni, cipekedni, lépcsőzni. Az is kiderült, hogy húsz éve már volt rákos egyszer, akkor is kemót kapott, de akkor jobban viselte.
Most itt egy kitérőt teszek, mint a rossz regényekben, és elmondom, hogyan volt felöltözve ez az egyedül élő, idős nő. Nagyon finom gyapjúból készült vastas, garbós pulcsi volt rajta, a garbórész alá egy szürke-fekete-fehér sálat kötött, ami elöl egy picit kilógott, épp annyira, hogy feldobja az egyhangú feketét, és a garbót kicsit felemelje. Ami így jól kihangsúlyozta az arcát. Nem látszott fáradtnak, talán az enyhe rúzstól, aminek a színe passzolt a néha diszkéten kivillanó karkötőjéhez. Mindehez szürke szövetnadrágot viselt. Elképesztően elegáns volt, mint mindig.
Kérdeztem, tudunk-e segíteni bármiben, például a bevásárlásban. Nagy nehezen elárulta, hosszú körmondatok mögé bújtatva, kissé szégyenlősen, hogy jól jönne neki egy kis kóla, mert azt nagyon nehezen tudja csak hazacipelni, és a hányingerre ezt ajánlották (és be is vált). Elbúcsúztunk, és még este lementem venni neki kólát, amit odatettem a lábtörlőjére. Nem mertem becsöngetni, bár biztos még a pizsamája is elegáns.
Csak most nem tudom, hogyan lesz a pénzzel. Senkitől sem túl elegáns visszakérni 4,65 eurót, hát még egy szegény öreg nénitől (bár a néni szó annyira nem illik rá). Viszont ha nem intézzük el az anyagiakat normálisan, akkor soha többet nem fog merni minket megkérni arra, hogy vásároljunk be neki. Már most is olyan nehezen vallotta be, hogy jól jönne a segítség. Van a franciában erre egy tuti közmondás: les bons comptes font les bons amis. Valami olyasmit jelent, hogy a barátság ellenére is fontos, hogy két ember az egymás közötti pénzügyeit úriember módjára intézze (különben egy kis neheztelés maradhat egyik vagy másik félben).
Már az is kicsit béna volt, hogy csak úgy letettem a négy palack kólát az ajtó elé. Nem túl úrinőhöz való gesztus.
Kedves Tamkó, a közmondást magyarul úgy ismerem, hogy pontos elszámolás, hosszú barátság:-). Marinéni
VálaszTörlésKöszi szépen, nem ismertem :)) nagyon frappáns!
TörlésIlyenkor talán az a legjobb, hogy felajánljátok neki, hogy még hoztok neki további 15 euróért kólát és akkor egyben 20 eurót odaad. Ezzel egyrészt elkerülhető, hogy filléreken menjen az egyeztetés, neki pedig lesz még egy ideig kólája.
VálaszTörlésNem lehet könnyű neki, ismeretlenül is sajnálom őt...
Végül pont így történt, képzeld, mert Z. tegnap este is felment hozzá, de nem beszéltek pénzről, csak hogy mi kell legközelebb.
TörlésIgen, szegény, ráadásul jön a karácsony is, ő meg itt van tök egyedül.. :(