Én csak annyit mondok, hogy nekem baromira nehéz elfogadni Boni személyiségének bizonyos aspektusait. Olyan dolgok ezek, amelyek mindenkinél zavarnak, hát még a gyerekemnél! Hanyagság, lustaság, megúszásra játszás, felületesség, felelősség áthárítása, hazudozás és még sorolhatnám (sajnos). Talán azért nehéz mindezeket elfogadnom, mert úgy érzem: a mi feladatunk az, hogy ne törődjünk bele ezekbe a tulajdonságaiba, hogy átprogramozzuk, úgymond, a gyereket. Egyébként hiszek abban, hogy példamutatással és azzal, hogy később esetleg megjön majd az esze, megváltozik. De addig basszus...
Azért jut ez most eszembe, mert vért izzadunk továbbra is az iskolai teendőinek számonkérésével. Nagyon úgy tűnik, hogy ennek az iskolának a színvonala sem elég magas neki: csupán csak azzal, hogy részt vesz az órákon, lazán kirázza a kisujjából a tananyag 80–90%-át, és nem érti, hol itt a probléma. Mi meg csak fogjuk a fejünket, hogy basszus mi mindenre képes lenne, ha egy kicsit is jobban odatenné magát. Mondjuk önállóan leülne tanulni naponta 20 percet. Jelenleg a napi 20 perc úgy jön ki, hogy könyörgünk neki egy órán keresztül, aztán megfenyegetjük, aztán már mindenki tök ideges és így nagy nehezen, lefekvés előtt megcsinálja a megcsinálandót, duzzogva, méltatlankodva.
Minden, de minden (anyagi, időbeli és kognitív) képessége megvan rá, hogy tökéletesen teljesítsen, és a megszerzett alapokkal később azt a foglalkozást válassza, amit szeretne. Leginkább azt nem értem, hogy képességei birtokában (jó emlékezőtehetsége, elemzőkészsége van, átlátja az összefüggéseket, jó helyesíró stb.) miért ilyen látványosan undorodik mindattól, ami kötelező iskolai tanulás. Mert ha buta lenne, érteném, na de így? Amúgy pedig anyjaként úgy látom, hogy csakis az eszére fog tudni támaszkodni később, mert a szociális készségei nem jók, hogy ilyen eufemisztikusan fogalmazzak.
Elmeséltem neki egy filmet, amit nagyon régen láttunk, és jól emlékszem egy ideváró részletére. A főszereplő (asszem Leonardo Di Caprio ) pénzhamisító és csaló volt. Azzal boldogult az életben, hogy ahol tudott átvágott mindenkit, talán még különböző foglalkozásokat is hazudott magának (pilóta rémlik). Jól csinálta, mert profi volt átverésből, hazudozásból és csalásból. Egyszer azonban valójában le kellett tennie egy ügyvédvizsgát, és csalásra, puskázásra semmi lehetősége nem volt: bezárták a vizsgaterembe egyetlen tollal és papírral.
A vizsgán 100%-ban teljesített. Később, a bíróságon, ahol felgöngyölítették a dolgait, az ügyész (?) annyit mondott neki, hogy csak egyetlen egy valamit nem ért: hogyan tudott azon a vizsgán csalni?? Leonardo Di Caprio azt válaszolta: „Nem csaltam. Az előtte lévő hétvégén leültem és bevágtam a tananyagot.”
Boni is ilyesmi típus. Hamar és könnyen megtanul bármit, de tízszeres energiával és erőbedobással próbálja meg elérni, hogy ne kelljen azt a valamit megtanulnia. Egy piramist fel lehetne építeni azzal az energiával, amit ő a megúszásra fordít.
Az én fiam is hasonló, 9 éves. Idén màr kellett vele tanulni, gyakorolni, eddig kevesebbet. Egyre nehezedik az anyag és az elvárások is magasabbak, bajaink lesznek. Olyan hozzáállása van, hogy pár perc múlva robbanni tudnék, ő meg csapkod, ideges. Plusz kiakad ha nem megy neki elsőre. Pedig annyira okos értelmes csak valahogy ààá. A filmet nagyon szeretem (Kapj el, ha tudsz a címe) :)
VálaszTörlésNahát, ezt én írtam? :) (Tökéletesen stimmel...)
TörlésIgenn, az én fiam is, plusz nagyon jó szociàlisan, úgyhogy mindig aggódom is, hogy bûnözô lesz🤨🥺😄
TörlésNálunk, igaz, hogy néhány évvel idősebb korában az hatott fiunkra, hogy rajtakapván, hogy megint játszik, azt találtam mondani neki: Azt csinálsz, amit akarsz, de egykor családod lesz, és a pályaválasztást eldönti, hogy mit tudsz. A családod eltartásáérft felelős leszel. Ettől kezdve erőfeszítéseket tett a több tudásért.
VálaszTörlésHátha...
Krisz: Igen, Boni is kiakad, ha nem megy neki rögtön. És tudod mit mondott a zongoratanárnő, 30 éves praxissal a háta mögött? Azt álítja, h a „mai gyerekek” ilyenek, ennyire megváltozott a világ. Azt mondta, ő már hozzáigazította a tanítási módszerét ahhoz, hogy a gyerekeknek azonnali sikerélményre van szükségük.
VálaszTörlésÚjra kéne néznem ezt a filmet :))
Mick: igen, ezt már írtad. Én is szoktam mondani Boninak, hogy „Basszus, Boni, EZ A TE ÉLETED!!” aztán vagy hat rá (az étkezésnél pl. igen) vagy nem...
Lehet benne valami, felgyorsult a világ, hamarabb szeretnének eredményt, de mindenkire azèrt gondolom nem mondható el. Szerintem egy adag szorongást eltanult a kedves édesanyjàtól a fiam… addig is míg okosabb leszek, mi legyen, apjára testálom, amit csak lehet, azt sem akarom hogy àtcsapjunk teljesen negativba, de legtobbszor sajnos ordításba torkollott a viselkedese. :( Szerencse hogy nem kell vele sokat tanulni, a doga tárgy jól megy neki, készülés nélkül. Gondolom az a fajta gyerek lesz, aki az órán hallottakból eléldegél:)
TörlésMintha én írtam volna vagy mintha az én fiamról írtad volna..🙂☹️ Csak ő már idősebb Boninál, 16 éves. Úgy került be 12 évesen egy erős 6 osztályos gimibe nagyon jó helyen, hogy semmit nem keszült a felvételire (a lányom tavaly fél év felkészülés után nem jutott be). Most szinte semmit sem tanul, ahhoz képest jól megy neki, de egyszerűen nem tudok nem arra gondolni, hogy mi mindent elérhetne minimalis erőfeszitéssel. Csak abban bízom, hogy itt azért mindenki tovább szetetne tanulni és a barátai majd motiválják őt is..
VálaszTörlésCatch me if you can a film címe ;)
VálaszTörlésTamko, nem akarok hasonlítgatni, mert nem is lehet, de amennyire megértettem a leírásodból, a gyerekek 90%-a ilyen, azaz, csak a muszájt teljesíti és azt is inkább a végefelé mikor már szorít a határidő. Nálunk gyakori az este 11-kor a házifeladat gyors lekörmölése (esetleg diktálás alapján, csak hogy ne kapjon hiányt). És a mi esetünkben ezt sajnos örjöngős dührohamok előzik meg. Szerintem ez az ami változhatott a 30-40 évvel ezelőtti és a mostani gyerekek között, hogy mi is elsunnyogtuk, halogattuk a feladatot, de mikor ránk szóltak akkor gyorsan megcsináltuk, a mai gyerekek (nagy része) meg hisztivel, sirással, ügyesen kifejlesztett pszichoszomatikus tünetekkel áll csak neki a házifeladatnak.
VálaszTörlésEgyébként én is itt vagyok most munka helyett. Pedig belefulladok, csak én is utálom, unom, és az internet jól elvonja a figyelmemet.
És ha megpróbálnátok elengedni az elvárásaitok nagy részét és bízni benne? Mármint Boniban. Ha okos, és megvannak az alapok nála érzelmileg és értelmileg, márpedig úgy tűnik a blogod alapján, akkor hosszútávon csak kikupálja magát. Nem fog elkallódni, emiatt én nem aggódnék. De amiatt igen, hogy elvadítom magamtól a sok veszekedéssel és pár év múlva már nem fogok tudni hatni rá, ha full kamasz lesz. Szerintem az a legfontosabb egy gyereknek, hogy azt érezze, elfogadják. Akkor is, ha éppen nem úgy teljesít, ahogy azt a szülei szeretnék. Igen, tudom, hogy ez az “elengedés” nagyon nehéz és az ember újra meg újra visszaesik, meg újra meg újra végig kell pörgetnie magában, hogy mit veszíthet a veszekedésekkel hosszútávon, de szerintem megéri. Persze, mondhatod, hogy okoskodó és kéretlen tanácsokat adni könnyű, de én tényleg nem a levegőbe beszélek, nagyjából hasonló volt nálunk is a helyzet pár éve. Szóval elengedni és bízni benne, szerintem adnotok kéne ennek egy esélyt. Kíváncsi vagyok, te mit gondolsz erről. Zsófia
VálaszTörlésNem értek egyet, sztem a szülők feladata, hogy a lehető legjobban felkészítsék a gyereket a boldogulásra. És itt Fro-ban nagyon gyorsan elválik a tömeg- és az elitképzés, ha most megelégszünk a 90%-kal, az jövőre 80%-ra csökken, és így tovább. He "elkallódni" nem is fog (ez mondjuk nem félelmem), hamar ott fogja magát találni a jó közepesek között, ami az ő eszével és képességeivel vétek lenne. És nem, nem lehet megbízni benne, ott kell lenni a háta mögött. Persze könnyebb lenne nekünk "elengedni" mint írod, venni neki egy iPhone-t, nem is hallanánk a hangját napokig, az tuti.
TörlésÉs nem, ahogy írom, bizonyos dolgait elfogadhatatlannak tarom. Ebben én saját magamat nem tudom megerőszakolni. Ha megpróbálnám, sztem érezné a hamis hangot.
Zsófi!
TörlésTe a magyar iskolarendszerről beszélsz?
Fiam osztálytársa ötös tanuló, egypár négyessel.
Ebbe benne van a sok szülői segítség, nyaggatás, kikérdezés.
Amikor ők is ezt a fantasztikus tanácsot kapták akkor megfogadták majd elkezdett a gyerek lejjebb adni meg begyűjtött csomó 1-est házira. Ami teljes értékű jegy, így leromlott az átlag.
És 7.év végére mindenből négyes lett, pár hármassal. Ami nem rossz csak most rájöttek hogy így bukta a gimiket.
Okos, ügyes, tipikus kamasz gyerek de a magyar iskolarendszert ez nem érdekli.
Szóval elengedni könnyű.
Én szívesen olvasnám a te sztoridat is.
Mert biztos vannak sikertörténetek is.
De milyen jó lenne ha így működne mindenkinél mint nálatok, ez már ilyen világbéke állapot lenne.😁
Panna
Mi is kb elengedtük, de a mi fiunk màr gimis (most nyolcadikos), úgyhogy most nem kell felvételiznie szerencsére. Majd tizedik körül fogjuk szerintem nyúzni megint.
TörlésSzerintem két különböző dologról van szó. Ha valaki minden külön nyaggatás nélkül kitűnő vagy max. "jó" (4-es) tanuló, akkor lehet hagyni, "elengedni", de ha ehhez nyaggatás kell, akkor jó eséllyel nyaggatás nélkül pont az lesz, amit Panna ír. Azt meg vszleg minden gyerekről a saját szülei (+ tanárai) tudják a legjobban, hogy melyik típusba tartozik.
TörlésAz elengedés nem azt jelenti, hogy azt csinál amit akar, egész nap kütyüzhet, vagy nem követjük nyomon, mit csinál az iskolában. Hanem, hogy befejeztük az egymás kínzását, nyomasztását, a mindennapos stresszt a “teljesítmény” miatt. Szerintem én 2 dolognak köszönhetem, hogy ezt meg tudtam csinálni, egyrészt, mert a férjem lazább mint én és ezen se görcsölt be annyira. Ő jobb szülő mint én, ezt el kell ismernem, mert az ő szülei is jobbak voltak mint az enyémek. A másik, hogy engem anyám gyerekkoromban ugyanígy próbált megtörni, átprogramozni, ahogy írod, és ezt soha nem bocsájtom meg neki. Erről felnőtt koromban sokszor beszélgettünk, és ő csodálkozott, hogy nem vagyok hálás, hogy annyit cirkuszolt velem a tanulással, hiszen “vittem valamire” De ő azt felejti el, hogy ő pontosan a saját szorongásait ültette át belém ezzel az átprogramozással, és szerintem az, hogy egy gyereknek legyen elég önbizalma, meglegyen az a tudata, hogy ő elég jó, hogy elfogadják, az fontosabb, mint hogy milyen jegyeket hoz haza. Én utáltam magam, amikor felismertem magamon anyám hatását, amikor cirkuszoltam a gyermekemmel, és elég szar érzés volt felismerni, hogy olyan szülő lettem - átmenetileg - ami miatt szégyelltem magam. És titokban büszke voltam a saját fiamra, aki nem volt olyan könnyen átprogramozható mint én annak idején, Persze, amikor elkezdtük ezt az “elengedést”, anyám a háttérből próbált megint fenyegetőzni, hogy majd megbánjuk, de így felnőttként már ki tudtam zárni, egyszerűen nem mondtunk el neki dolgokat és kész. Kb. kilencedik-tizedik osztályban kezdett észhez térni a fiam, és attól kezdve nem volt vele gond. Ez nem az jelenti, hogy valami szorgos kis stréber lett belőle, mert továbbra is hajmeresztően minimalista, de most már biztos, hogy sínen van. Nekem ez sok OMMba került. :) Zsófia
VálaszTörlésIgen, pontosan, nàlunk is ez van: nyilvàn tudom, hogy mi történik, milyen doga lesz stb, csak nincs cirkusz a tanulàs miatt (ami alsóban, amikor felvételiztek a gyerekek, még volt).
TörlésZsófi! Megértem hogy egy idegen blogon nem írsz semmi konkrétat, de nekem ez olyan nesze semmi fogd meg jól.
TörlésMolly! Hát azért amikor felvették a gyereket oda ahova a képességei szerint való akkor mennyivel könnyebb elengedni a dolgokat.😏
De azért te is azt írod hogy később nyúzni fogjátok.
Tamkóval értek egyet, nem írom le újra.
Ami veled történt Zsófi azért az nagyon durván hangzik, szerencsére ez nem minden családban fajul el ennyire!
Panna
Persze, nyilvàn könnyebb, ezért is mondtam, hogy ô màr gimis, de alsóban nàlunk is nagy cirkuszok voltak és szerintem sokat àrtottunk ezekkel (és pont azért is akartuk a nyolcosztàlyost, hogy ne a nagyon kamaszkorban érje ôket a felvételi), sajnàlom is nagyon, szerintem a lànyom ezért lett hisztérikus maximalista.
TörlésAzt meg meglàtjuk, mennyire lehet majd nyúzni késôbb - tizenhat fölött màr nagyon màs egy szülô mozgàstere. Azt nyilván ô is belàtja, hogy az érettségire muszàj lesz a napi öt percnél többet tanulni, de félek, hogy a tovàbbtanulàson is nagyon csúnyàn kell majd balhézni (szerintem ô hallani sem akar majd iskolàról).