Tartozom még egy bejegyzéssel az egészség- és ingatlanügyeinkben bekövetkezett fejleményekkel (a kettő között összefüggés áll fent), meg arról, hogy milyen volt a magyarországi szünetünk, de amíg összeszedem a gondolataimat, leírom inkább, hogy mit olvastam legutóbb.
A tanárnő feladta Boniénak a Nyolcvan nap alatt a Föld körül c. Jules Verne-regényt. Fejezetről fejezetre haladnak, egyedül olvassák, órán gondolom közösen megbeszélik, a végén lesz majd egy feleletválasztós teszt a regényre vonatkozó kérdésekkel. A könyvet az iskolában kapták, nekünk egy eurót (!) kellett érte fizetni. Nagyon örültem, hogy egy ilyen klasszikus az egyik kötelező olvasmányuk, de aztán belenéztem az egyeurós könyvbe, és kiderült: az eredeti regény egy megvágott verzióját tartalmazza, azaz nem a teljes szöveget.
Ennek apropójából elolvastam a teljes (vágatlan) regényt. Tényleg rengeteg olyan rész van benne, ami egy mai gyerek számára érdektelen: pénz- és távolságügyek, ráadásul idegen mértékegységekben (fontban és mérföldben). Szakszavak hajóárboc, vasút és egyéb témakörében (fellah, bajadér, robber, viola da gamba, mangosztán, mikádó stb.). Kíváncsi voltam, mit vettek ki a regényből, ezért elhatároztam, hogy összehasonlítok egy fejezetet. Rá kellett, hogy jöjjek: egyrészt ezt a konkrét részt (egy mormon hittérítő megjelenését a vonaton) teljes egészében kihagyták, másrészt ezért a fejezetek számozását is módosították. Mormon hittérítő egyáltalán nem szerepel Boni verziójában!
Összehasonlítottam a rákövetkező és a legutolsó fejezetet. Nagyrészt a tájleírások és az ún. felesleges magyarázatok hiányoztak. Ebből a véletlenszerűen kiválasztott mintából úgy látom, a szöveg kb. 35%-át tartották meg. Azóta azon gondolkodom, van-e ennek értelme. Nem lett volna-e célszerűbb, hogy inkább valami könnyebb olvasmányt kapjanak, de azt végig elolvassák?
Érvek: egy ilyen kicsontozott szöveg azt a hamis illúziót kelti, hogy ismerik a Nyolcvan nap alatt a Föld körül-t, holott nem. Nem tanulnak meg rendesen szöveget elemezni, szövegben elmélyülni, szótárazni. Hol máshol kellene erre rászoktatni a gyerekeket (sőt: ezt rájuk erőltetni), mint az iskolában? No meg itt van annak az elvi kérdése, hogy szabad-e egyáltalán szétcincálni egy klasszikust, és ha igen, ezzel nem azt sugalljuk-e a gyerekeknek, hogy nyugodtan elégedjenek meg a gagyival, az egyszerűsítettel, a szájbarágóssal? Kivágták azt a mondatot is, amely nélkül szerintem nehezen lehet megérteni a 19. század végi gyarmatosító Franciaországot, de gondolom nem ideológiai okokból, hanem egyszerűen helyhiányból („Az emberi fejlődés legalsó fokán álló lények ezek” – egy törzs tagjairól).
Ellenérvek: egy mai gyereknek ez a hosszú szöveg már nem mond semmit, viszont a lerövidített verzióval mégiscsak megismernek egy francia klasszikust. Ha szeretnék, még mindig elolvashatják a hosszabb változatot. Nem módosítottak semmit a szövegen, nem írták át például az irodalmi múltat, maradtak benne ismeretlen szavak. Most őszintén, még egy felnőttel is előfordul, hogy csak úgy kutyafuttában olvassa el az uncsi részeket, én pl. a pénzre vonatkozó infókat egyáltalán nem jegyeztem meg. Sőt, van egy francia író (Daniel Pennac), aki az Olvasó jogai c. népszerű röpiratában, amit már a pályaudvaron is láttam kifüggesztve, egyenesen azt állítja, hogy teljesen normális és legális bizonyos részeket átugorni (sőt, ő azt is állítja, mindegy, mit olvas az ember – ezzel abszolút nem értek egyet). Adnak ki magyarul is vágott részeket Sévignéné leveleiből, Montaigne esszéiből, Tocqueville írásiaból (bár lehet, hogy a hasonlat nem jó).
Szóval nem tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy sem. Inkább hajlok arra, hogy sajnálatos, és hogy a 35% nagyon kevés. De mit lehet tenni, én sem tanultam gimiben latint vagy görögöt, ami száz évvel ezelőtt az általános műveltség részét képezte, Homérosszal meg Vergiliusszal.
J. Steinbeck írását (Szereléem csütörtök) megkritizálta naplopó olvasója. Azt kifogásolta, hogy tele van „zöngicsékkel a regény”, s nincs jelezve, hogy a következő bekezdésben zöngicse jön, hogy aki nem szereti az ilyet olvasni, annak legyen lehetősége átugrani a zöngicsét.
VálaszTörlésNagyon kiváncsi vagyok hogy mi jön ki a kommentekből ehhez a poszthoz.
VálaszTörlés4 megjegyzésem is van, csak időm nincs, de amíg van:
1.) Az én gyerekem rajzfilmben sem tudná ezt végignézni. Emlékeztek? Volt egy nagyon cuki rajzfilm a regényből?
2.) Én nem olvastam ezt a regényt, úgyhogy nem tudom, hogy ez felnőttesebb nyelvezetű mint amikre én gyerekkoromból emlékszem? Grant kapitány, Két évi vakáció, Tizenötéves kapitány, az amikor lemennek a föld alá (nem tudom a címét) és még párat olvastam, de úgy rémlik igazi 10-11 éveseknek való kalandregények - azaz végképp nem unalmasak.
A harmadik és a negyedik kommentemet holnap írom meg.
(FElla).
1) Emlékszem :))) Imádtam! Miért nem tudná Zselyke végignézni? Mit olvas egyébként Zselyke, és milyen könyveke olvastatnak velük a suliban?
Törlés2) Itt belenézhetsz: https://mek.oszk.hu/02000/02045/02045.pdf
3–4) Kíváncsi vagyok :))
3.) Lehetséges-e, hogy valamiféle elbutulás zajlik generációról-generációra? Anyukám tinédzserként a Jókai összest olvasta és nagyon tetszett neki. Én kínlódva (mivel ktelező olvasmány volt) elolvastam a Kőszívű ember fiait, de úgy hogy lapoztam, hogy hol van valami párbeszéd vagy cselekmény, annyira nem bírtam azt a dagályosságot. Viszont pl imádtam Mikszáth és Gárdonyi regényeit (amik nem is számítottak szépirodalomnak, csak afféle lektűrnek). A tőlem 30 évvel fiatalabb unokaöcsém osztályával, a magyartanáruk Agatha Christie regényeket olvastatott (magyarul nyilván) mondván, hogy valamit legalább olvassanak és azt talán nem hagyják abba mert csak az utolsó oldalon derül ki hogy ki volt a gyilkos (bár imádom Agatha Christie könyveit, semmiképp nem lehet "szépirodalom"-nak nevezni). Az én gyerekemmel nem tudom mit fognak megpróbálni elolvastatni, de egyelőre a szinte képregénynek minősülő, nagybetűs, egyszerű szövegezésű könyvecskéket is sokszor csak kényszerből olvassa, vagyis megveteti magának (3-4 ezer Ft) majd 10-15 oldal után abbahagyja (könyvtárat már nyithatnánk). Szóval mi ez? Egyre hülyébbek vagyunk?
TörlésÉs itt jön a 4.) pont amely újdonsült, forradalmi fejtegetésem: Vajon nem arról van-e szó, hogy az ember azért kezd el olvasni egy könyvet mert valamiféle információra van szüksége? De míg 50 éve szinte kizárólag írásos formában lehetett megszerezni az információkat, ma már ez (1) videóként áll rendelkezésre, (2) a szükségesnél sokkal több információ kéretlenül is ömlik ránk tehát "nem fér már bele" a fejünkbe az új információ, nemhogy még magunk járjunk utána.
Példa: Anno gimiben elolvastam Passuth-tól A Sasnak körme között c. regényt. Igazán dagályos néhol, de olyan - számomra -fontos infókat tudtam meg belőle Zrinyi Ilonáról meg Rákóczi-ról, amik a történelemoktatásból teljesen kimaradtak. (Említhetnék még sok más regényt is pl a II. Világháborúról, sok jó amerikai, francia regény van - ezekből tudod meg igazán, hogy milyen is lehetett a háború). Viszont ma, ha szükséges egy ilyesmi infó, hova fordulok? Wikipédia. (én mert én "tudok olvasni" a tőlem 30 évvel fiatalabbak keresnek hozzá egy Youtube videót). A tőlem 40 évvel fiatalabb gyerekem meg azt mondja, "hagyjatok békén, nem érdekel, mert most néztem végig 48 darab igénytelen DIY videót cicákról vagy sportcipővásárlásról és tele van a fejem egy csomó adattal.
Nem tudom, hogy érthető, hogy mire akarok kilyukadni?
(FElla).
Válasz: Az osztályának a fele olvasni sem tud, egyelőre csak a tankönyvi leckéket próbálják velük elolvastatni, majd az infókból röpdolgozatot íratnak és a tanárnő szórja a 2-es 3-asokat. Már tökéletesen sikerült megutáltatni velük mindent ami a tanulással kapcsolatos.
TörlésEgyébként még tavaly, nagy reményekkel megvettem neki az itthon nagyon sztárolt Rumini sorozat első könyvét, mert emlékeztem, hogy a tesóm fiai, másodikos korukban azt olvasták. (Ők az Egri csillagoknál "jöttek le" az irodalomról, 5.-ben). Nos nemhogy nem tudja olvasni a Ruminit, de még úgy sem érdekelte, hogy én felolvasom neki esténként. (Amúgy nagyon gagyi szerintem, az egész egy nagy lopás az én gyerekkorom izgalmas kalandregényeiből, pl. Verne, indiános könyvek, csak átírva egérkére meg PC-re). No de mikor a korrepetáló tanítónőjének mondtam, hogy a Ruminival próbálkozunk, azt mondta, hogy dehát az már a mai alsósoknak nem való, ma már ez továbbtevődött olyan 4-5 osztályra, hogy egyáltalán elvárható legyen hogy egy ilyen szintű regényt megértsenek.
Hát igen...Sic transit gloria mundi.
(FElla)
3) Ha már szóba került Agatha Christie, az a benyomásom, hogy SOKKAL igényesebb volt a magyar fordítása az eredeti magyar kiadásoknak, mint a mostani magyarul megjelenő könyvek nagy részének (tisztelet a kivételnek). Tény, hogy én nagyon kényes vagyok a fordításra, de tavaly nyáron, amikor apukám szinte teljes AC-gyűjteményét újraolvastam, kellemes meglepetésként ért, hogy milyen szép a nyelvezete!
Törlés4) "Vajon nem arról van-e szó, hogy az ember azért kezd el olvasni egy könyvet mert valamiféle információra van szüksége?" Ezt melyik generációra érted? És milyen jellegű könyvekre?
3) Fokozatos elbutulás: erről sztem megoszlanak a vélemények. Hallottam már szakértőt nyilatkozni arról, hogy az új generációk butábbak, mint az előzőek, ugyanakkor állítólag az egyes generációk tagjai idővel egyre jobban teljesítenek az IQ-teszteken, szóval… attól függ, mit mérnek az intelligencia tesztek és mit tartunk mi intelligenciának.
TörlésPáéldául sztem Agatha Christie-t olvasni tök jó :))) főleg, ha az Egri csillagok annyira rossz élmény, hogy mint mondod, "lejönnek" az irodalomtól utána.
4) Érthető a hipotézised, és nagyon szépen levezetted :) én személy szerint nem információszerzés céljából olvasok, de biztos ez is lehet ok. És akkor igen, ma már máshogy (is) szerezzük az infóinkat, tehát csökken az olvasott könyvek száma/fő.
A Ruminival én is próbálkoztam Boninál, neki sem jött be, úgyhogy hamar abbahagytuk. Én arra jöttem rá, hogy el kell fogadnom h saját ízlése van, és bizonyos könyveket el sem akar kezdeni, vagy belekezd, de soha nem fejezni be.
Én most esténként a Rémusz bácsit olvasom fel neki, azt már próbáltad? Előtte meg a Frakk-könyveket olvastam fel. Pedig már tízéves, pedig háromszor kiolvasta a Harry Pottereket, mégis tetszenek neki ezek az egyszerű könyvek (a Rémusz bácsit ráadásul már ismeri), jókat nevetgél, várja a folytatást, sérelmezi, ha elmarad. Amúgy pont a Tíz kicsi négert terveztem utána neki felolvasni (Szíjgyártó László fordítását) :)))
Érdekes, h milyen rossz tapasztalataid vannak a témában. Én inkább úgy látom, tök jó, h a gyerekek MÉG olvasnak.
@ Vera:
Törlés3.) Én csak angolul olvastam az AC könyveket, szerintem nagyon egyszerű a nyelvezetük, ami nem vesz el a zsenialitásukból, de nem egy-egy bravúros mondatalkotást vagy különös metafórát jutna eszembe idézni belőlük. Nem is tudtam még jól angolul és már tudtam olvasni őket. Lehet, hogy a magyar (vagy a régebbi) magyar fordításaik más jellegűek.
4.) Nem volt szerencsés az "információ" kifejezés, legyen talán élmény? Itt valahol Gyöngyi kommentje volt, hogy aki "szerelmes, egyszerű könyvet olvas" stb. ezzel jobban ki tudom fejteni.
Anyukám 1960-ban, ha romantikus könyvet akart olvasni, mi más állt rendelkezésére mint Jókai? Végig kellett "verekednie" magát a hosszú leírásokon, hogy a sztorit élvezhesse.
Nekem, 1986-ban rendelkezésemre álltak a Pöttyös és Csíkos könyvek. Egyszerű nyelvezet, szuper sztorik és csak "az volt a dolgom" - de ugyanakkor a lehetőségem is, hogy elképzeljem a karaktereket és a helszíneket.
A tesóm 2004-ben és 2008-ban született gyerekei, az ilyen jellegű sztorikat gagyi és még gagyibb amerikai filmekként nézhették végig, ott már el sem kellett képzelni a szereplőket, meg volt adva, hogy a két Lotti úgy néz ki mint Lindsay Lohan akár tetszik neked, akár nem.
Az én gyerekem ezeket a gagyi filmeket már olyan tömegében nézi (amíg hagyom), hogy akár együltében végignézhet egy egész 8 részes sorozatot, nem kell még csak egy napot sem várnia a következő részre, nem "éhezik meg" az agya az új információra mert az már jön is magától.
Így érhető, hogy mire akarok kilyukadni?
(FElla).
@ Tamko: Az elbutulás sem jó kifejezés, nem tudom mi lenne megfelelő. Az biztos, hogy a logikai jellegű feladatokban fejlődés van, az én kislányomat már másodikban olyan jellegű feladatokkal "kínozták" matekből de nyelvtanból is, amihez logika kell (ami állítólag 10 éves korig fejleszthető) és én nem is tudtam volna ezeket logikával megoldani, csak esetleg tanult módszerrel, pl. egyenlet.
TörlésÉn sem tudom egyébként hogy ez a folyamat baj-e vagy sem, de a tanárok a mi sulinkban mind ezt mondják, hogy a gyerekek két mondatot nem képesek végighallgatni/olvasni annyira csapongó a figyelmük. Mi mástól mint ettől az információöztöntől?
(FElla)
Igen, értem, nincs ideje a kíváncsiságu(n)knak feltámadni, mert ömlik az infó mindenhonnan. És bár szerintem se ezért olvasunk alapvetően (mármint nem az információszerzés a célunk, hanem a valóságból való kiszakadás), az teljesen igaz, hogy "a mai világban" ideje sincs az embernek végiggondolni, hogy mi is érdekelné, mert már ott van a tiktok 90.mp-s kis videóival, és ez teljesen arra is kondicionál, hogy, ne tudjunk hosszabban egy dologra koncentrálni:(
TörlésDe - oda lyukadunk ki, ahová rendszerint ki szoktunk ilyen témáknál - hatalmas ebben a szülői felelősség szerintem. Nem lehet mindent a technológiai fejlődés dzamlajara írni. Én is nézhettem volna a Disney-féle Micimackót, de hála a szüleimnek, kizárólag a Karinthy-féle fordítást ismerem belőle, könyvben. (Persze, a tévét a 90-es, 2000-res években könnyebb volt kikapcsolni, mint most a telefont adott esetben kivenni a gyerekek kezéből, ezt aláírom.)
Húú, a Nyomorultak 11 évesen - nem semmi!! Boni egyik osztálytársa most olvassa, de rövidített változatban.
TörlésJó példát hoztál arra, hogy nincs minden fönt a You Tube-on.
Az unokahúgaidnak angol az anyanyelvük?
Utazás a föld központja felé
VálaszTörlésKomoly kétségeim támadtak most, hogy amit én olvastam Nyolcvan nap alatt a Föld körül címen, az a teljes regény volt-e (by Verne Gyula - sic!). Azért vszleg igen, mert emlékszem a technikai leírásokra, amik engem kifejezetten érdekeltek (sajnos arra viszont nem emlékszem, hány évesen olvastam).
VálaszTörlésAmúgy szerintem az idézett mondatot a bennszülöttekről egész biztos, hogy a politikai korrektség oltárán áldozták fel... Pedig!...
Én nagyon sokat olvasok gyerekkoromtól kezdve. Bàr ugye kinek mi a sok.😊
VálaszTörlésMikor a fiamnak a kötelező az Egri csillagok volt, akkor az átírt változatot olvasta el.
Egyszerűen nem láttam értelmét hogy végigküzdje magát azon a könyvön.
Én is elolvastam az átírt könyvet, könnyen érthető volt.
De ha a szívemre teszem a kezem, akkor se átírt se lerövidített könyvet nem ajánlanám senkinek.
Bár én azon is szoktam dilemmázni, hogy ha valaki csak szerelmes, egyszerű könyvet olvas, az jó-e? Mert legalább olvas és nem a Barátok köztöt nézi.
De nekem pl. ez is olyan fura.
Én imádok olvasni. De nyilván nem szerethet mindenki.
en nagyon szerettem, 8-9 evesen rengetegszer elolvastam. nagyon sokat olvastam es nagyon gyorsan, igy rengeteg mindent ujra tudtam olvasni. 8-12 eves korom kozott elsosorban Jokait, Victor Hugot, Austent, Brontëkat, Tolsztojt, Szabi Magdat, Dumas-t…(12 evesen beiratkozhattam a konyvtar felnott reszlegebe es rendesen raszabadultam a vilagirodalomra…a konyvtar volt az en happy place-em.) A Willy Fogg meg a kedvenc sorozatom volt, szerelmes voltam Willy Foggba, elragadtatva vegigtancoltam az osszes reszt a tv elott! Ehhez kepest a 80 nap…oriasi csalodas volt. 😂 Nekem az olvasas most is a mindennapi menedekem, bar mara mar azt tapasztalom, hogy nagyon sok jo konyv van, de keves, ami ugy megragad, mint fiatalabb koromban, amit nemcsak intellektualis kivancsisaggal
Törlésolvasok, hanem bele is elem magam. en ugy latom, nagyon sok a jo gyerek- es ifjusagi konyv is, es ujult erovel es izgatottan varom, hogy a kisfiammal en is felfedezzem ezeket. hat, ez inkabb enkozles volt arrol, hogy imadok olvasni, mint reflektalas az elottem leirtakra. remelem, nem butulunk el nagyon. az egyik baratnom kislanya 17 mult, es imad olvasni, amellett, hogy mai tinedzserkent nyilvan instazik, tiktokozik meg minden. iszonyu kreativ, erzekeny, okos, olvasott, es erzelmileg olyan tudatos, mint amilyen en meg felnottkent se voltam rengeteg ideig. az osztalytarsai hasonlok (ez egy viszonylag jo gimnazium Nyiregyhazan). szoval bizakodom, hogy sok hozza hasonlo fiatal van. librarycat
...és akkor még fel se vettettük, hogy a hangoskönyv/audiobook olvasásnak számí-e :)
VálaszTörlésÁllandóan olvasunk. Nyugdíjasként van rá idő, de persze voltak életszakaszok, amikor alig jutott rá... A gyerekeinknél épp mostanság ez a helyzet. Viszont az unokák, a két olvasni tudó sokat olvas. A Rumini pl. felolvasással kezdődött, aztán egyedül folytatták. Idézet az ötödikestől: a könyvek az életem. Úgy tűnt, a harmadikos nem követi a bátyját, de tavaly óta már ő is "beállt" a sorba. Örülök. Lehet, hogy nem csak a családban látott példa , de az is ok, hogy nincs tévéjük, nem kütyüznek...🤔
VálaszTörlésSok jó film készült , pl. Jókai regényekből is, bevallom annó ezk után már nem olvastam - ahogy írtátok, - már nekem is, (68 vagyok) dagályos volt. Az Egri csillagokat azért olvastam a gyerekeim már unták. Nincs mese, a világ változik. Meg minden egyes ember igénye is más és más, sőt, nem csak korszakonként, de önmagunkon "belül" is változunk a korral.
Azért én nem tudnám könyvek, olvasás nélkül elképzelni a jövőt... Az utánunk jövőkét se.
rhumel
Én nemrég olvastam az Egy magyar nábobot. Imádtam!!! A nyelvezete archaikus ugyan (de szép) viszont a sztori a mai igények mellett is megállja a helyét sztem!
TörlésNálunk a gyerek az igazi könyvmoly. Kicsi korától kezdve minden este felolvastam neki.
VálaszTörlésTanítóként az osztályban ebéd után is szoktam a kicsiknek mesét olvasni. Közben rajzolhatnak, vagy a padra borulva aludhatnak is egyet (vagy akár egy polifoamon is). A Ruminitől viszont azt hittem, eret vágok magamon, a gyerekek nagy része szintén nem szerette, így félbe hagytuk.
1. osztályban egy nagy A/4-es rajzfüzetnek kell náluk lenni: ha üresjárat támad (hamarabb készen van / bejön valaki, és szóval tartja a tanárt), akkor kérdezés nélkül rajzolhatnak. 2. osztálytól mindenkinél kell lenni erre az esetre valamilyen olvasnivalónak és / vagy keresztrejtvénynek. Lehet ez horgász újság is, de Rumini is. Bármi, ami szívből érdekli. A gyerekek nagyobbik része így 4. osztályra olvasóvá válik (persze nem mind), megszokják, hogyha üresjárat teremtődik, akkor "utazhatnak" amerre csak tetszik, attól függően, h épp milyen könyvet hoztak magukkal. 4.-ben már könyvajánlókat is szoktak tartani egymásnak 1-2 heti rendszerességgel. (Semmi extra, nem egy elit suli, SNI, BTMN, ADHD, autista gyerekekkel teli vidéki iskola, szuper iskolai könyvtárral felszerelve).
Az én kisfiam elsős, 8 és fél éves, könyvek közt, olvasó szülők mellett nő fel. A 10 Ruminit imádta, nyilván még felolvasva. Most Dahl Matildáját olvassuk épp esténként, nagyon szereti. A suliban hétfőnként van könyvajánló, akkor visznek be könyvet, amit "olvastak", elmondják miről szól, miért tetszett, stb. Sima, körzetes, megyeszékhelyi suli, frissen végzett, fiatal tanító nénivel. Tabletje, telefonja nyilván nincs még, miénk sem érdekli még. Tvben néz persze eztazt kontrollálva.
VálaszTörlés