A jó szándékú emberek a bolondját járatják velünk!

Vettem Boninak a Decathlonban műanyag karikákat, amelyek lent maradnak a víz alatt, hogy játszani lehessen velük az usziban. Céljuk, hogy rá tudjuk venni a gyerekeket arra, hogy lebukjanak a víz alá és felhozzák. Szoktuk időre csinálni, versenyezve, előfordul, hogy elrejtem őket és Boninak meg kell találnia, és szoktuk úgy is, hogy a levegőbe dobom mind a négyet, és Boninak még azelőtt össze kell szednie őket,  hogy leérnének a medence aljára.

Ha többen vannak a medencében, nem tudunk játszani velük. Nem azért, mert nem lenne elég helyünk; hanem azért, mert az emberek egyszerűen visszahozzák a karikákat a gyerek helyett. Boldogan, mosolyogva, előzékenyen nyújtják át: „Nem ezt keresik véletlenül? ”. Mi meg savanyúan megköszönjük. Néha elmondom, hogy de, igen, ezt keressük, de pont ez a lényeg, hogy mi (én vagy Boni) találjuk meg!

Annyira udvariasak és rendesek az emberek, hogy a jó szándékukkal teljesen elrontják a szórakozásunkat. Ha túl sokan vannak a medencében, már elő sem veszem a karikákat – úgysem tudnánk őket használni.