Ma reggel egy A4-es papírra kiírt üzenet fogadott minket a suli előtt, amin az állt, hogy Boni tanítója ma nem dolgozik, és hogy nincs helyettes tanár sem. Közben az osztálytársai már kiabáltak felénk, hogy Boni! Boni! El leszünk osztva! – ami azt jelenti, hogy a 24 gyereket arányosan beosztják a környező osztályokba, és egész nap feladatlapokon dolgoznak, önállóan. Ilyenkor a jelenlét nem kötelező, a tanároknak is jobb, ha kevesebb gyereket kell elosztaniuk, szóval rövid tanácstalanságot követően végül is hazajöttünk Bonival.
Útközben elbizonytalanodtam: mi is volt pontosan kiírva a papírra? Nem lesz helyettes tanár vagy pont, hogy lesz?! Boni sem volt benne biztos. Az tuti, hogy a gyerekek azt kiabálták, el lesznek osztva, na de mi volt kiírva? Belémnyilalt: lehet, hogy van helyettesítés, én meg vidáman elhozom a gyereket haza?
Amikor megérkeztünk, megkértem a férjement, hogy menjen vissza a sulihoz és nézze meg a papirost. Lefotózta és elküldte: jól olvastam elsőre, nem lesz helyettesítés, na de ami fura: a fejemet tettem volna rá, hogy narancssárgával volt kiírva az üzenet, holott valójában – zölddel írták.
Annyira utálom, amikor ilyen figyelmetlen vagyok. Emlékszem, amikor elkezdtem dolgozni (egy kiadónál voltam gyakornok) rendszeresen küldtem el e-maileket úgy, hogy utólag vettem észre bennük hibákat. A mentorom akkor azt mondta, hogy ennek nem szabadna előfordulnia – és igaza is volt! Sajnos hajlamos vagyok a kapkodásra, a sietésre, a figyelmetlenségre.
Múltkor arról beszélgettünk egy kolléganőmmel, hogy milyen készségeket kellene elsajátítaniuk a gyerekeknek az iskolában – hát például ezt, szerintem. Azt persze nem tudom, hogyan. Talán a helyesírással, mert gyakran egy második (harmadik) újraolvasáskor ki lehetne javítani azokat a hibákat (egyeztetés, többes szám), amelyeknek nem kellene ott lenniük, mert elvileg a gyerek tudja a szabályt, a gyakorlatban viszont máshol jár az esze.
Az én gyerekem pont ezért küszködik most a tanulással (azaz inkább csak mi küszködünk, ő még nem érzi a súlyát). Hogy nem mindegy hogy "bontsd fel a számokat tízesekre és egyesekre" vagy "bontsd fel egyesekre és tízesekre", vagy említhetném a merre mutat a kacsacsőr klasszikus problémát.
VálaszTörlésÉs én már számtalanszor megállapítottam, hogy pontosan ilyen figyelmetlen voltam én is. De én az is maradtam. Simán, rendszeresen vétek pl. számcsavart 265 helyett 256. Aztán próbálok rájönni, hogy mi mehetett félre és mondjuk egy órán át begépelt számokat kell egyenként átnézzek.
De utaltam én már a közös képviselőnek egyszer 520.000,- Ft-ot 52.000,- helyett.
Az emailjeimben gyakran vannak hibák, itt a kommentjeimben is. Pedig ha van időm átolvasom, de nem veszem észre.
Engem is érdekelne, hogy ez fejleszthető-e? Különösen 48 évesen.
Remélem, h fejleszthető :))) legközelebb pl. jobban megnézem az ilyen fecniket.
TörlésKOllégámtől kérdeztem nemrég, hogy javított-e valamit a lektorált szövegbe (amit én fordítottam), válasza: "Igen, például az egymilliárdot egymillióra" . :-DD
Viszont nem értem a felbontást egyesekre és tízesekre - mi a különbség?
Én sajna nemrég diktáltam online áramfogyasztást: 44 856 helyett 448 560-ot... egyetlen hülye kattintás, és hetek óta próbálom javíttatni, sikertelenül. Már a papám is járt az ügyfélszolgálaton, négy levelet írtam, rendszeresen hívom őket.... ááá, oda kell figyelni!!
A felbontás az az, hogy meg van adva:
Törlés35: ...... tízes ........egyes
67: .......tízes ........egyes
46: .......egyes ......tízes
38: ......tízes .........egyes
És nem figyel, csak automatikusan kitölti, holott a 46-nál van egy csapda, amit direkt tesznek bele hogy figyel-e. Egyébként nekem van egy amerikai diplomám, ahol amikor a vizsgára készültem direkt felkészültem az ilyen csapda jellegű kérdésekre, és nem is futottam bele egybe sem. De a való életben nem reális hogy minden piszlicsáré ügyet percekig csinálj. Valamint, az hogy akkor ennyire felkészültem az ilyen típusú feladatokra, apparently, semmit sem javított az általános figyelemkészségemen. Olyannyira, hogy a múltkor a T-Mobil-nak fizettem be az FKF-es számlát. Szerencsére jóváírták. Pedig az átutalandó összeget az ominózus hiba óta nagyon megnézem, de lám a kedvezményezettet nem néztem meg még egyszer (ugye legördülő menüből választok). Tehát nem javul ez a képességem (vagyis anti-képességem).
Igen, ezek a müvi vizsgafeladatok nem mindig tükrözik a való èletet, teljesen egyetértek!
TörlésViszont sztem ezek nem pisicsáré ügyek, hanem pont a lényeg! (= hogy van-e vagy sincs helyettesìtés, a megfelelo osszeg befizetése a jo helyre stb). A legordülò menuktol félek, mint a tuztol! :))
Talán evidens dolgok, de ha már e-mail. Én az első munkahelyemen egyrészt azt tanultam meg, hogy nagyjából MINDENT leírunk. Visszakereshető, és senki sem mutogat a másikra, hogy én pisiltem, szabin voltam, kivittem a kért papírokat a portára....stb.
VálaszTörlésOh, és ha el akartam érni valamit a munkatársaimnál, akkor minimum a legközelebbi nagyfőnököt is rátettem másolatban. Nem spicliskedés volt ez, csak én is szerettem volna haladni a munkámmal. :D És láss csodát, működik. :P
Másrészt azt, hogy SOHA nem írjuk be előre a címzetteket. A tárgyat, a levelet igen, mert akkor azt bőven tudom variálni, csatolni a mellékleteket, akármiket, de a címzett a legvége! Mennyi félkész e-mailt megspóroltam volna. (sóhajt :D)
Úristen, én is ugyanilyen vagyok, megkeseríti az életemet. Pedig, ha belegondolsz, csak figyelmetlenség, de igen, ahogy írod is, sokszor pont ez a lényeg, fontos dolgok csúszhatnak el rajta, annyiszor megtörtént már velem. Egyébként manapság ezt a típusú, koncentrációképességgel kombinált figyelemzavart szeretik ADHD-nak címkézni, nem csak gyerekeknél, hanem felnőtteknél is, és van, akinél tényleg megmagyaráz dolgokat.
VálaszTörlésatyavilág, de pont ilyen vagyok, én is arra jutottam, hogy ez amúgy ADHD. iszonyú sok mindent megpróbáltam és nagyon sok minden működik is, mindenféle biztonsági funkciókat használok, beépített ellenőrző számokat, kimondom hangosan, hogy mi van odaírva, dallamot próbálok találni hozzá, úgy mondogatom, szorítom a fejem, hogy most egy dologra figyelek és az ez, de hiába, mert úgyis lesz valami új, amire nem figyelek eléggé és utána nem emlékszem, elbizonytalanodok, nem tudom, megőrülök. elzártam-e a sütőt, mi volt a papírra írva, mi a busznak a száma, amire fel kell szállnom, elküldtem-e azt a levelet, azt az összeget mondták, hogy be kell fizessem vagy nem is, minden és bármi. ötven éves leszek nagyon rövidesen, igazából nem javultam ezt illetően semmit, csak kevesebb a feladat, ami egyszerre van a fejemben.
VálaszTörlés