Az, hogy Boni vegyíti a két nyelvet, nem újdonság; ha velem beszél, mindig azon a nyelven ejt ki egy szót, amelyiken előbb eszébe jut, és ebből kifolyólag természetesen látja el a francia szavakat magyar ragokkal, képzőkkel vagy igekötőkkel. Na de hogy már én is keverem – ez újdonság! Évekig figyeltem arra, hogy ha magyarul kezdek el egy mondatot, magyarul is fejezzem be, hogy szabatosan fejezzem ki magam, hogy mindennek a magyar megfelelőjét mondjam.
Magyarul: egy fenntarthatatlan módszert próbáltam a lehető legtovább fenntartani. Lassan viszont nem tudok lépést tartani Boni bővülő szókincsével (franciául), másrészt pedig úgy látom, van egy jó alaptudása (magyarul) amire később építkezhet nélkülem is (ha esetleg teljesen átváltunk majd a franciára). Úgyhogy elengedtem magam, én is rendületlenül toldalékolom a francia szavakat, amikor hirtelen nem jut eszembe a magyar (szögmérő, tejbegríz), vagy amikor nem is ismerem a vonatkozó magyar terminust (bé hang – ezt például meg kellett néznem a Wikipédián). És olyan is van, amikor tudom, hogy Boni nem értené meg rögtön magyaril, például ha számokról van szó, illetve van még az az eset, amit az utolsó példamondat illusztrál, amikor konkrétan elhangzott szavakra kell visszautalni.
Mit szól mindehhez a bennem élő maximalista fordító? Hát nem örül, húzza a száját, fáj neki minden egyes kiejtett patchwork-mondat, le nem fordított francia kifejezés. De mit lehet tenni? Amit eddig erőlködve csináltam, az egyáltalán nem volt természetes – sokkal inkább az ez a mostani vegyesfelvágott. N'est-ce pas.
Ez nagyon ismerős :) Annyira ügyes vagy, hogy mostanáig el tudtad kerülni, hatalmas munka így idegen nyelvű környezetben. Az emberre automatikusan hatnak pl olyanok, hogy milyen szavakat használnak a suliban, mire mi van ráírva a boltban, stb. Egyszerűbb pl grenadine-t keresgélni, mint erdei gyümölcsös szörpöt.
VálaszTörlésNálunk mindig keveredett, már a férjem családjában is. Meg kellett tanulnom pár norvég szót, hogy értsem őket :) Ehhez jöttek aztán a német szavak, ezeket csak a férjem és én használjuk. Most pedig a francia.
Azt figyeltem meg, hogy ezek nálam leggyakrabban olyan dolgok, amik a másik országra jellemzőbbek, mint Magyarországra. Pl a vörösáfonyának én is inkább a norvég nevét használom, pedig sosem éltem ott.
Amikor hazautazunk, akkor viszont a gyerekek átváltanak teljesen magyarra. Egyszer a nagyobbik egész nyáron egy szót se szólt franciául, aztán amikor visszafelé átértünk a határon, közölte, hogy akkor most lehet franciául is beszélni és megint keverni kezdte a két nyelvet.
Akkor a férjed jól ismeri a jelenséget! Mert nekem, aki egynyelvű családban, egynyelvű környezetben nőttem fel (tízévesen láttam életemben először külföldit :))), ez tök egzotikus. Érdekes lenne tudni azt, hogyan csinálják azok a családok, akik nem beszélik az ország nyelvét, a gyerek viszont az iskolában megtanulja.
VálaszTörlésÉn is azt vettem észre, hogy főleg iskolai szavak és ételnevek kerültek át a franciából a magyarba. Pedig sokáig bohóckodtam olyanokkal, hogy a "marbré" sütit "hullámos sütinek" hívtam.... ma már egyszerűen megkérdezem, kér-e marbrét.
Nálunk viszont nincs olyan, hogy átvált teljesen a magyarra nyáron, mert az apjával ott is fr-ul beszél. Viszont tényleg sokat fejlődik a nyári hetek alatt a magyartudása!
Bori, nálatok is lesz confinement? (NA TESSÉK, ÉKES PÉLDA :)) Változik valami konkrétan számotokra?
Egy olyat hallottam nemrég egy Londoban élő ismerősömtől, hogy az indiai kollégája, aki már angol környezetben nevelkedett és a gyerekével angolul beszélt kezdettől fogva, de azt a bizonyos indiai angolt beszéli, szóval a gyerek az iskolában és idegenekkel rendes angolt beszél, a szüleivel meg átvált az indiai angolra...
TörlésEgyébként még Kanadában volt egy kolléganőm aki már kint született de a szülei lengyelek voltak, így otthon lengyelül beszéltek. Neki naponta végighallgattam a telefonbeszélgetését az anyukájával és egy teljesen kevert nyelven beszélt, váltakoztak benne a lengyel és az angol szavak.
És amit Boni fejlődik nyáron, az tartós, vagy nagyon kiesik belőle, amikor visszajöttök? Nálunk mindig nevetnek az osztálytársak, hogy a gyerekek kicsit elfelejtik nyáron a franciát :) De hamar visszajön.
TörlésIgen, a férjemnek ez megszokott dolog, nekem viszont egzotikus, mint neked is. Annyi, hogy ugyan egynyelvű környezetben nőttem fel, de elég sok külföldi rokonom van. Emlékszem, mennyire ijesztő volt, amikor a magyarul egyáltalán nem tudó rokon gyerekekkel kellett játszani (nekik a szüleik se voltak magyarok). Általánosban meg a szüleim ki akartak küldeni pár hónapra a keresztanyámhoz, aki Németországban volt tanítónő, hogy járjak az ő osztályába. Szerencsére az nem jött össze, azért se, mert megijedtem.
Nálunk is lesz confinement. Meglátjuk, mennyit ér majd így, hogy nem korlátozzák, mennyi ideig szabad kint lenni. A kirándulóhelyeken biztos kisebb lesz a nyüzsgés, hogy a párizsiak nem jöhetnek el idáig.
Minket annyiban érint most, hogy nem mehetünk házakat nézni, így tolódik a házvásárlás. Amúgy se lehetne a confinement alatt, meg ráadásul a régiónkat se hagyhatjuk el. Az igazolások irogatása lesz még, amit újra meg kell szokni.
Az viszont nagyon jó lesz, hogy este 7-ig lesz szabad kint lenni, így mehetünk sétálni amikor a férjem végzett a munkával. Ez nálatok is változik, ugye?
Nekem nagyon tetszenek ezek a kevert-nyelvű példáid.:)
VálaszTörlésApukám is hasonlóképp levelezett pár barátjával, német/angol/francia/olasz keverékkel. Mikor melyik nyelven adódott jobb kifejezés. Játéknak sem volt utolsó.
Kisfiad átlagon felül éleseszű, különlegesen gondolkodó, hozzá szerintem pont efféle nyelvgyakorlás illik. :)
rhumel
Zenjebil, ezt a mondatodat nem tudm megfejteni: "Ami a legfurabb, hogy a testveremen kivul a csaladban senki nem beszel magyarul (igazan), ezert olyan fura, hogy ugy beszelek hozza, hogy a gyerekei nem ertik, sőt altalaban senki korulottunk."
VálaszTörlésVagy a tesód gyerekei nem beszélnek magyarul (csak angolul)? És miért nem volt jó a gránátalma??? :))) (és honnan vette, a 80-as évek Mo-án?)
Bori, én nem érzékelem, hogy egy-egy nyár után felejtene magyarul (igaz, hogy az elmúlt egy évben NAPONTA TÖBBSZÖR telefonál a szüleimmel). De azt mesélik a barátnőim is, amit te: elküldik a gyereket egy hónapra a nagyszülőkhöz, és szuper magyartudással jönnek vissza, ami utána visszakopik. Egyébként én is akartam küldeni egyszer magyar oviba pár napra (amíg Bp-en voltunk) hogy nézze meg, milyen egy magyar ovi - de nem akart menni (nem az a típusú gyerek, aki csak úgy beülne egy csoport magyar gyerek közé.)
Igen, a 19 óra sokkal jobb lesz, főleg h később sötétedik! (meg óraátállítás!)
Ja, felvágásnak, értem!! Hát az igaz, hogy akkoriban még banánt sem igazán láttunk :)
TörlésÉrdekes, akkor a tesód (akinek az "első" nyelve a magyar, ahogy neked is?) nem adta át a gyerekeinek a nyelvet, ugye?
(az életetek egy REGÉNY!!)
Tényleg, ilyesmi nálunk is volt egyszer. Anyu egy osztálykirándulásra becsomagolt nekem egy nagy tábla csokit, amit a német rokonoktól kaptunk. Mondta, hogy osszam el a többiekkel. Aztán leszúrta a tanítónő, hogy ne vágjunk fel.
TörlésMagyar-német szülők két gyerekkel egy harmadik nyelvű országban.
VálaszTörlésAz anya-apa nyelv megkopása akkor kezdődött a gyerekeknél amikor iskolába kerültek, hiszen elsősorban a kortársaiknak, tanítóknak, környezetüknek kellett megfelelni így a helyi nyelven igyekeztek jó eredményeket elérni.
A vakáció sem sokat lendít az ügyön, talán majd egyszer...
Milyen izgalmas téma. Ha már ennyi tapasztalt szülő errejár, kíváncsi lennék, hogy ti is tapasztaltatok már hirtelen változást a gyerekek magyar kiejtésében? Az az érzésem, minél inkább belelendül a kisfiam az idegennyelvbe (esetünkben ez a német nyelv), annál labilisabbak a magyar magánhangzói - konrkétan az e hang kezdett el csúszkálni ez zárt e fele. Ez vajon átmeneti jelenség és magától beáll (visszaáll) majd, vagy el kell engedni? Esetleg álljak neki azonnal magyar logopédust szerezni neki? Öt éves egyébként, szóval remélem, még nincs semmi veszve...
VálaszTörlésÉrdekes! És a környezetetdben, hasonló konfigurációban élő gyerekeknél ez hogy volt? Barátnőid mit mondanak?
TörlésBoninak soha nem volt jó a magyar kiejtése (=ez is olyan fura, bár minden francia-magyar gyereken ezt látom, izé, hallom), szóval nem tudom...
Én tapasztalatok ilyet. A nagyobbik lányom pl kisebb korában magyarosan ejtette a h-t, de óvodában ez megváltozott és elkezdte olyan hörgősen mondani, mint a franciák.
TörlésAzt nem tudom, visszaáll-e majd, el tudom képzelni, hogy magától nem.
Nekem ez még belefér, inkább az aggaszt, hogy még mindig j-t mond r helyett. Amikor megpróbálja pörgetni, akkor is ez a francia r-lesz belőle.
Hát nekem a gyerekként emigrált kortársaim (és itt 14-15 éves korban külföldre került, addig azt a nyelvet egyáltalán nem beszélt emberekről van szó) nagyon durva (német/angol) akcentussal beszélnek magyarul. Szerintem nagyon nehéz lehet megtartani a szókincset is meg a kiejtést is.
TörlésPersze az meg más kérdés hogy pl én (és még sokan mások) gyerekként egyáltalán nem tanultunk meg románul, hiába folyt az oktatás jórészt románul (a 80-as években).
Az egyik barátnőm, akinek van pár évvel idősebb gyereke azt mondta, hogy az ő lányánál hosszas ingadozás után magától beállt a magyar kiejtés. Én is a hosszú, nagyszülőknél töltött nyaralós hónapokban bízok, de rossz olvasni, hogy azoknak csak átmeneti a hatása... A biztonság kedvéért olvasok neki sokat meg hangoskönyveket hallgat. Biztos segít majd az is, ha össze lehet járni más magyar gyerekekkel. Nem szeretném irreális elvárásokkal nyomasztani, látom, hogy milyen nehéz két nyelven tanulni egyszerre.
TörlésFElla, a romántanítás az külön sztori :) a mainstream hozzáállás mai napig csődös, úgy látom, bár van már egy kisebb mozgalom ami az életszerűbb nyelvtanítást propagálja. (Én kb. egyetemista koromban kezdtem el használni is a román nyelvet, amikor meg kellett venni a kenyeret a boltban. Eminescu költészetéről persze hosszasan tudtam volna értekezni, de minek.)
Igen, nekem is azt mondták a szüleim, hogy egyetemista koromban fogok megtanulni. De hála a jó égnek első gimi utáni nyáron mi eljöttünk Magyarországra. Viszont én durván nem tudtam, tehát az osztálytársaim mind beszéltek valamilyen szinten. Magammal kellett vinnem valakit hogy a könyvtárban segítsen kikérni egy könyvet, szóval totál káosz. És persze később sajnáltam, mert mégiscsak egy nyelv...
TörlésÉn (sosem tanultam szolfézst) mindig úgy tudtam hogy a si bémol az a si (egyesek szerint ti) hangtól balra lévő fekete billentyű.
VálaszTörlésIgen, azaz!
TörlésNa hát ez állati jó. A bé hang-ról pl nem is hallottam. :-)
TörlésNa hallod, nekem is meg kellett néznem!! :)))
Törlés