Definíciók

Alkotás, kreativitás, önkifejezés, művészet – ha az ember egy hétéves gyerekkel él együtt, ezek a fogalmak rendre terítékre kerülnek. Bonin nap mint nap felfedezem az alkotás vágyát: néha olyan mélyről jövő, meglepő lendülettel tör rá a csinálni!, készíteni!, kitalálni!, megtervezni!, eljátszani!, előadni! parancsa, hogy még szinte be sem fejezett egy könyvet (filmet, mesét stb.) már fut is a rajzlapért, hogy lerajzolja, vagy a kellékekért, hogy eljátsza. Ahogy mi, felnőttek nyúlunk a telefon után, hogy felhívjunk valakit és elmeséljük neki azon nyomban, ami történt velünk, úgy nyúl Boni a művészet eszközeihez, hogy... kifejezze magát – kellene írnom, de nem vagyok benne biztos erről van szó, erre mér visszatérek.

Egyik legjobb példa: még ovis volt, amikor elvittük a logopédushoz, ahol egy szót nem volt hajlandó kiejteni a száján vagy bármi más módon közreműködni. Hónapokig voltunk a várólistán, iszonyú beszédhibái voltak, szóval nagyon fontos lett volna a logopédus. De ő megmakacsolta magát, és meg sem szólalt, pedig a nő érdekes feladatot adott neki: öt-hat rajzot kellett sorrendbe állítania (melyik esemény volt előbb, később stb.). Csalódottan és aggódva jöttünk el a logopédustól, az járt a fejünkben, hogy 1) ez a gyerek soha nem fog tudni rendesen megtanulni beszélni (amúgy később odaállt a tükör elé, és addig gyakorolta, amíg sikerült kimondania jól az addig hibásan ejtett hangokat), és 2) mindenki hülyének fogja nézni, ha nem szólal meg (teljesen olyan volt a szitu, mintha nem lett volna képes megcsinálni a feladatot).

Ahogy hazajöttünk, nekiült, és elkészített ő is egy ilyen feladatsort: kis papírlapokra rajzolt történeteket, amelyeket nekünk kellett a helyes sorrendbe állítanunk. Azóta is gyakran gondolkodom ezen a mechanizmuson; vajon ez mi? Alkotás, kétségkívül, ha az alkotást úgy definiáljuk, mint amikor a semmiből lesz valami. Kreativitás is talán, ha Boni nem pont ugyanazokat a történeteket találta ki és rajzolta le. Mondjuk Boni nagyon gyakran utánoz (bármit és bárkit), tehát nem mindegyik alkotása kreatív, ha a kreativitást újításként értelmezzük. Az, hogy saját magát (érzéseit, gondolatait) kifejezné, valamennyire megállja a helyét (gyakran háborús tematikájú műveket alkot, az erőszak gondolom foglalkoztatja), ugyanakkor néha úgy érzem, egyáltalán nem tudja kifejezni magát, se szóban, se máshogy. Máskor pedig én nem akarok holmi színezéshez és zongorán klimpírozáshoz feltétlenül olyan magasztos eszméket társítani, mint az önkifejezés, néha egyszerűen csak elfoglalja magát: színez, zongorázik, mindenféle hátsó szándék nélkül. Néha pedig, mint a logopédusos esetben, talán tényleg üzen nekünk valamit: megértettem a feladatot, tökre tetszett is, nézzétek, én is tudok hasonlót, ha már ott nem mertem megcsinálni!

A művészet gondolom valahol ott kezdődik, ha valaki (a művész) meg tudja fogalmazni az üzenetet – és ez az, amit egy gyerek nem tud, szerintem. Ezért nem műalkotás egy olyan gyerekrajz, amihez hasonlóért Mark Rothko nevével fémjelezve, kapkodtak a galériák. Ezért nem műalkotás egy piszoár otthon, ideológiával megtámogatva azzá válhat viszont egy múzeumban.