Szeretem az év-, napszak és az időjárás bizonyos – ritkább vagy gyakoribb – együttállásait. Például a kánikulai napot követő meleg, tücsökciripelős estéket, amikor ki lehet ülni a teraszra. Vagy a szeptemberi kora hajnali csípős ködöket, amelyek egy szép őszi nap hírnökei. De szeretem a későőszi-koratéli estéket is, amikor a Rózsadombról legyalogol az ember, és egyszerre érzi a kipufogógáz szagát és az égetett avar illatát. A fiam és a férjem imádják az eső kopogását az ablakon, én erre teljesen érzéketlen vagyok – kivéve azokat a tavaszi reggeleket, amikor még az ágyból hallom, hogy zuhog a tavaszi eső odakint. Hogy a virágillatú, friss tavaszi reggelekről ne is beszéljek! Vagy azokról a nyári estékről, amikor egy szürke nap után este 20 órakor süt ki a nap, kárpótolva ezzel az óceáni éghajlat okozta hűvös időjárást.
Ugyanennyire szeretem azokat a csikorgóan hideg, téli napokat, amikor a nap alacsonyan jár az azúrkék égbolton, és hosszúak az árnyékok. Ilyenkor a napsütés, a nyárival ellentétben, nem elvárás vagy juss, hanem ajándék!
iiiigen!!
VálaszTörlésgyönyörű :)
Micsoda fények, hangok és illatok jelentek meg előttem! És a te képeid is gyönyörűek!
VálaszTörlésÉs milyen tiszta az ég... Eltekintve néhány chemtrail csíkról (vicc...még mielőtt). Hó várható nálatok?
VálaszTörlésJa, azzal szórja a Soros a koronavírust!! (VICC, még mielőtt :))))
VálaszTörlésHó nem lesz sztem. Tavaly asszem egyáltalán nem esett itt hó!