Gyerekkoromban szinte mindig olyan papírok hátuljára rajzolgattam, amelyeket a papám hozott haza a munkahelyéről. Számokkal, betűkkel, táblázatokkal volt teli az egyik oldaluk, már nem kellettek senkinek; a másikra oldalra rajzolhattunk. Emlékszem az érzésre, hogy hát azért ez így nem olyan jó, kerüljön is ki bármilyen gyönyörű alkotás a filctollam alól. De hát nem volt más.
Bonikám százgrammos, hófehér papírokra rajzol, napjában rengeteget. Iszonyú gyorsasággal fogyasztja az ötszázas csomagokat. Ha az első tollvonás nincs összhangban a fejében megalkotott tervvel, már dobja is el a papírt, ahelyett, hogy kijavítaná a rajzot, netalántán a másik oldalon folytatná. Ha gyűrött, szamárfüles stb. undorodva hajítja el, még ha ő gyűrte is össze. Veszi elő a másikat.
Egyszer gondoltam egyet, és a szobájában hányódó félkész vagy gyűrött papírlapokat idehozom a dolgozószobámba, feltornyoztam őket a számítógép mellé. Jegyzeteléshez vagy teendőlisták írásához jók lesznek még nekem!
Nagyot fordult a világ és ezt jól illusztrálja ez a példa: megváltoztak a szülők, a gyerekek, a tárgyakhoz való viszonyunk, a pénz (másik örök példám a narancs – meg nem enné!). Míg gyerekként kénytelen voltam megalkudni az érthetetlen krikszkrakszokkal teleaggatott papírok hátuljával, ma már a szülő dolgozik uraságtól levetett fecniken.
Mi most jutottunk el oda, hogy mindkét gyerekem UNJA a banánt. Gyerekkoromban ünnepnap volt, ha jutott mondjuk félévente egy karika (nagyanyám küldte egy másik városból, az öt unoka közt oszlott el egy darab).
VálaszTörlésSzerencsére a piszkozatokra rajzolás még nem derogál a fiamnak, mindjárt másfél éve hoztam haza több kiló papírt ilyen célokkal a munkahelyemről, és még tart! Az más kérdés, hogy egyik-másik remekműre most átüt a lap túlsó oldaláról egy Excel-táblázat. A férjem komolyan fontolgatja, hogy lefényképezi és Photoshopban kitörli a zavaró elemeket, aztán kinyomtatja és bekeretezi. Szerintem az én szüleim generációja ilyesmire nem vetemedett volna. :D
Jaj, ez most fizikai fájdalmat okozott! Nem tudom, miért van pont ez a papirpazarlás-ellenes beakadásom, túl gyakran járok autóval, túl sok kaját kidobok, de a papir! Rengeteg iskolából hazacipelt, féloldalasan nyomtatott papirom van, de csak én irok azokra, a többiek a hófehér újra. Ha muszaj vmit kinyomtatni magamnak, percekig bibelödök, lekicsinyitem, szerkesztgetem, hogy eggyel kevesebb lapot kelljen felhasználni. Lehet, hogy szakmai ártalom, mert az iskolában eszméletlen papirpazarlás megy.
VálaszTörlésHogy én hogy sajnáltam gyerekoromban azokat, akik nem hófehér, makulátlanul tiszta papírra rajzoltak! Nekem mindegy volt a lap nagysága, 5x5 cm vagy A3 - de kizárólag tiszta papírra "tudtam" rajzolni.
VálaszTörlésA gyerekeim az óvodából és az iskolából viszont sokszor hoztak haza olyan rajzokat, amelyeknek a hátoldala az (akkor persze még ebben a formában nem létező) GDPR szabályokat (de már akkor is létező személyiségi jogokat) jó mélyen tiporták a sárba. Nevek, lakcímek, betegségleírások, pénzügyi kérdések, minden volt rajtuk :(
Tengernyi időm ment el az ún. kidobandó, selejtezendő lapok átválogatására. De nem sajnáltam! Ami személyes adatokkal bírt, ledaráltam, a hasznosítható maradék lett az unokáimé (jutott bőségesen az oviba is- 18 évig dolgoztam egy irodában, és tudtam, utánam senki sem fog törődni volt "kuncsaftjaink" legszemélyesebb adataival, ment volna a szeméttelepre :( )
TörlésBanán :))) hogy én is mennyit nosztalgiázom ezen. Ritkán eszem, de akkor előjönnek az emlékek, hogy milyen volt gyerekként nagyritkán banánt enni, az az íz, istenem! Amikor a férjemnek elmesélem, csodálkozik: hogy a banán állítólag UNCSI és OLCSÓ gyümölcs.
VálaszTörlésAranyos a férjed, hát igen :)) ezek a mai apukák!
Martine :((( ez borzasztó. Mondjuk én így tudom beazonosítani a saját gyerekkori rajzaim időpontját: megfordítom, és ott vannak a személyes adatok!
Nekem is van érthetetlen beakadásom (mert nekünk is két autónk, sőt, két mosógépünk, mosogatógépünk atb. van): nekem a kaja az. Egyszer ételmérgezést fogok kapni, mert nincs szívem kidobni semmit a hűtőből - most már simán bármit megeszek inkább. Eddig megúsztam...
Léna szerencsére vidáman rajzol érettségi beosztások hátuljára, sosem panaszkodott erre😊
VálaszTörlésAz én gyerekeim is simán rajzolnak használt papírra, plusz azt használjuk piszkozatpapírnak, vagy amikor matekozom velük azon számolunk. Ha direkt valami különleges alkotást akar készíteni, akkor kap rendes papírt.
VálaszTörlésNarancsot enyémek sem eszik meg, csak a kicsi, viszont azt meg is értem valahol, nekem pl. szétmarja a gyomrom.
Már többször gondoltam rá, hogy az az oka, hogy "a mai gyerekek el vannak kényeztetve", hogy mi gyerekkorunkban azt tanultuk, hogy másodlagosak az igényeink, valahol az életünk is. Emiatt egy csomó mindenben tetten érhető, hogy magunk elé helyezzük a legfontosabb embert az életünkben: a gyerekünket. Egyszerűen nem tanultuk meg, hogy (mint ebben a példában) nekünk juthat hófehér lap excel táblázat nélkül.
VálaszTörlésNyilván ez feszültséget okoz a szüleinkkel, akik ebben annyit látnak, hogy a "gyerek uralkodik a családon".
Uh, ezt nagyon jol megfogalmaztad, azota ezen ragodok, hogy mennyire igy van :(
TörlésFamily Maker: igen, ebben van valami! Én egész gyerekkoromban olyan helikopterszülőkről álmodoztam, mint amilyen mi vagyunk most :-DD akiknek van idejük odafigyelni a gyerekre, különórára hordozgatni, értemenni a suli elé stb. stb. Úgy irigyeltem azokat a gyerekeket, akik nem jártak napközibe, és az anyukájuk értük jött!
TörlésDe az is igaz, hogy egy csomag papírt (füzetet, tollakat) vagy egy kiló banánt megvenni ma már egészen mást jelent (=mindennapos), mint a 80-as évek Magyarországában (=kivételes).
Az én gyerekem is állandóan mind a két oldalán üres papírt kér. Igaz hogy ez nálunk füzetlap és nem fénymásolópapír.
VálaszTörlésEgyébként én most egy teljesen papírmentes munkahelyen dolgozok - konkrétan nem lehet nyomtatni - és teljesen tönkrement a szemem egy szűk év alatt. A felmondásomnak hamarabb lesz az oka a szemem mint hogy egyébként nem nekem való ez a munka. Én nagyon jegyzetelős, újraírós voltam, meg tudom érteni az igényt. De persze azt is hogy a használt lapot ideiglenes jegyzeteléshez használjuk, mint bevásárlólista. De a gyerek számára semmi sem ideiglenes, ha rajzol valamit azt gondolja jól fog sikerülni, és hogy örökre megtartja, nem?
Hú, nem tudom, ezt majd megfigyelem. Nekem inkább az az érzésem, hogy Boni sokszor "újradolgozza" a régi rajzait. Gyakran el is kéri azokat, amelyeket már eltettem, hogy kijavítsa például.
TörlésOk tényleg művész lesz. Zselyke is ront de akkor sem akar már használt papírra dolgozni.
TörlésAmúgy én is emlékszem gyerekkent mekkora kincs volt a fehér színű papír. Romániában sokszor sárgák szürkék nagyon rossz minoseguk voltak a füzetek hullámos lapokkal felre csúszott vonalazassal. Hogy imádtam a Magyarországi füzeteket... Monsjuk most is imádom a szép spiralfuzeteket. Es milyen drágák...
A munkahelyemrol nincs mit hazavinni, igy ures fenymasolopapirra rajzol a kisfiam, de kis kényes lett magátol, hiaba nem ismeri a mi gyerekkorunkat (az enyem is ilyen volt otthon is, oviban is, hogy a masik oldalan nyomtatva volt mindenfele). No tehat ha az egyik oldalara par vonalat is huz, NEM AKAR a masik oldalan rajzolni maskor, mast. Persze egyszer kenytelen lesz, mert biza ki nem dobom par vonal miatt.
VálaszTörlésEgyebkent ha szepen rajzol egy gyerek, tenyleg rossz ha a tuloldalarol atlatszik az írás. Nekunk az oviban nincs ilyen, viszont mindenfele reginek tuno fuzetbol levo lapok igen (vekony, gyurodosek).
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés