Nem mondom, hogy minden teljesen idilli Bonival. Vannak problémák is, amelyek abból fakadnak, hogy a napok 24 órából állnak. Ez nem ideális, sem neki, sem nekünk. Neki leginkább egy 22–23 órára/nap lenne szüksége, így túlságosan is elfárad estére. Csak görgeti-görgeti maga előtt a fáradságot, mert reggel sokáig aludni képtelen (mindig is koránkelő volt). Nekünk meg túl kevés az a 24 óra; soha nincs időnk semmire, mindennel késésben vagyunk, rohanunk.
Így esténként a türelmetlen, ingerült szülők találkozása a fáradságtól magán kívül lévő, rohangáló és kurjongató gyerekkel nem eredményez szép találkozást. A forgatókönyv szinte minden nap azonos: Boni már fürdésnél kezelhetetlen: ugrál, fröcsköl, szemtelenkedik, nem fogad szót, ellenben röhög rajtunk. Felöltözni nem akar, viszont meztelenül ugrál az ágyon, dobálja a pizsamáját. Vacsoraidőben kétpercenként föláll az asztaltól, ha kér valamit, azt udariatlanul teszi („Kenyér!!!”), sőt, pimaszul hozzáteszi: „Most rögtön!” (amúgy ezt tőlünk tanulta, szóval...).
Mi pedig nem bírjuk már este a hangzavart, az ugrálást, a rohangálást, és felnőttfejjel nem értjük, hogy miért kell mindenért ötször szólni, ha a vége úgyis az, hogy meg kell csinálnia? Hányszor fordult elő, hogy büntetésből egyikünk sem mesélt neki esti mesélt, annyi hülyeséget csinált az asztalnál... Most, hogy hárman vagyunk rá, néha még hárman sem bírunk vele. Pedig még mindig azt mondom, hogy nem egy nehéz természetű gyerek, de elégé heves, és hát ezeket a kergebirkás őrületeket nehéz kontrollálni.
Most hétvégén rászóltam a játszótéren, hogy ne fordítva menjen föl a csúszdára, amikor más (nagyobb) gyerekek bukfencezve jöttek le róla, többször is majdnem fejbe verték. Nem hallgatott rám, újra felment, füle botját sem mozdította. Nálam is elpattant a húr, odamentem és leráncigáltam, hogy indulunk haza. Naná, hogy maradni akart, hiába parancsoltam rá, hogy indulás, sőt, többször meg is ütött. Ez egyébként egy jellemző reakciója: egyszerűen eljár a keze. (ezt viszont tőlünk nem tanulhatta) Jó mérges lettem, mert épp azelőtt fél órával dobta meg a mamámat úgy egy kővel (!!), hogy elrepedt a szemüvege. Fogtam a hisztiző gyereket és kijárat felé vonszoltam, de még ultimátumot is adtam neki: ha még egyszer megüt, egy órás büntetésben lesz része a szobában. Erre persze megütött.
Végigsírta a hazautat, szép látvány lehettünk. Otthon megmutattam neki az órát, és elmagyaráztam, hogy a kismutató hová kell, hogy érjen, hogy kijöhessen a szobából. Duzzogva bement a szobába, ruhástól bebújt az ágyába, majd... elaludt. Délután fél 6-kor. Ő, aki kiscsoport óta nem alszik délután!
Nem mondom, hogy a helyzet magaslatán vagyunk ezekkel a fenyegetésekkel és büntetésekkel, mert ráadásul nem is mindig hatékonyak. De hát, ahogy mondják: a szülő is ember...
Nekünk a pszichológua azt javasolta, hogy az állandó büntetést váltsuk fel vmi mással, pl Marcusnak kell felajánlania, hogy csinál valami hasznosat (pakolás, terítés, fekvőtámaszok😁) vmi elkövetett rosszaságért cserébe; ezzel kicsit olyan érzése lesz, mintha megegyeztünk volna és nem büntetnénk, hanem "valamit valamiért" alapon el kéne fogadnia a rosszaság következményét.
VálaszTörlésA sok büntetés egyébként szerintem tök immunissá teszi a gyereket és nem tanítja meg semmire - legalábbis én a tanári meg a szülői "praxisomban" is ezt látom.
Ez végül is tök király, az életben is ez van. Mindent szabad, de megvan a következménye. Vagyis nem a ne csináld ezt vagy azt, hanem csinálhatod, de ez meg az lesz. Szimpi :)
TörlésDe hát nálunk is ez van. Mondtam, hogy ha megüt, büntetés lesz.
TörlésCsak Boni még annyira ösztönlény, hogy nem tud uralkodni magán, és ha fáradt, és ütni akar, akkor odasóz :))) majdnem tejesen mindegy, miben egyeztünk meg...
De nem, pont ez az, hogy nem azt mondod, hogy büntetés van - mert igazából tényleg nem büntetsz -, hanem megkérdezed, hogy mit ér meg neki x viselkedés, hogyan tudja jóvá tenni? Szerintem ez sokkal jobb hatású mint a büntetés és fenyegetőzés. Ráadásul ha egy gyereket folyton büntetsz, egy idő után nem lesz kedve normálisan viselkedni, hanem megfelel a "rossz gyerek" skatulyának.
TörlésNeeem, én Zsanett kommentjére reagáltam fent. A büntetés egy tiltott cselekedet következménye.
TörlésDe ő meg az enyémre:)
TörlésNekem is verekedős gyerekem van és próbáltuk a jutalmazást, a matricázást, a büntetést, a dicséretet, elmondjuk minden alkalommal, hogy dühösnek/fusztráltnak/elégedetlennek/más véleménnyel bírónak/fáradtnak ér lenni, de soha semmi nem jogosít fel a verésre. És mégsem hat.
TörlésNem hangzik rosszul ez a „mivel tudnád jóvá tenni”, de bevallom nem nagyon látom a gyakorlatban. Ha pl dühében beleüt a golyópályába, mert nem sikerül és szanaszét repülnek a darabok, akkor a jóvátétel, hogy szedje össze az egészet (legalábbis ezt érezném fairnek és hasonló súlyúnak), de abban a pillanatban ez csak olaj lenne a tűzre és lehet a Legót is mellé hajítja. Vagy ez a kérés csak akkor jön ha már lenyugodott? De akkor hogy lehet megoldani azt a helyzetet, amit pl Tamko is írt: a csúszdán most kell abbahagyni a fordítva felmászást? Meg nincs ennek egy kicsit olyan fura felhangja, mint mikor a szülők kiküldik a gyereket, hogy hozza be a mogyorófavesszőt a veréshez (nem velünk történt, de gyerekkoromban volt ilyen barátom)?
@Family Maker: Idosebb korban mar nyilvan kicsit idetlenul hat az elejen elkezdeni ezt a modszert, hiszen a gyereknek is ujdonsag, neked is ujdonsag, de azert nen lehetetlen. Persze a legjobb mar pici kortol, amikor a gyerek meg nem igazi rosszasagbol csinal valamit. En masfel, ketevesen is a kezukbe nyomtam a papirtorlot, ha kiomlott a viz, azzal hogy "semmi baj, akkor most takaritsd fel". Maszatol persze ossze-vissza, de a gesztus beleivodik. Ez a jovateteli dolog (ha kiomlott, feltolod, ha leesett, felveszed, ha eltort, megragasztjuk stb.) annyira termeszetesse valik, hogy mar indulatkitores utan is normalis nekik. "Oke, szetrugdostad a legokat? Akkor, ha lenyugodtal, rakhatod oket vissza a helyukre!" (Persze morcos vagyok rohadtul, nem cukiskodva kerem, de legalabb nem furcsa a gyereknek a szitu.)
TörlésSzerintem megprobalhatnad olyan alkalmakkor ezt a modszert kezdetben, amikor nem paprikas a helyzet, te se vagy kiborulva, o sem epp tombol. Saros lett a nadrag terde? Mutasd meg neki, hogyan moshatja o ki a csapnal. Veletlenul vacsoranal felboritotta a poharat? Torolje fel. Aztan egy-ket honap utan mar lehet probalkozni komolyabb szitukban is.
Mondjuk az, h beleut a golyopalyaba, mert nem sikerul neki, az nem rosszasag egyaltalan, hanem sajat magaval szembeni turelmetlenseg es frusztracio. Olyankor osszeszedetes helyett en biztos megkerdeznem, hogy "Latom, nagyon zavar, hogy nem megy, tudok valahogy segiteni? Szeretned ujra megprobalni, vagy inkabb pakoljuk el, es kesobb ujra elovesszuk?" Na, nem elso alkalommal fog erre meghunyaszkodni es angyali mosollyal osszeszedegetni... De ti is be tudjatok lassankent epiteni a mindennapjaitokba.
Resztoratív technikák, büntetés helyett jóvátétel :) bár elmeletbel és más gyerekével mindig konnkönn, mint gyakorlatban a sajátunkkal... Sajnos
VálaszTörlésKonnkonn = könnyebb
VálaszTörlésNem olyan nehéz szerintem, érdemes megpróbálni.
TörlésJa, szerintem is ez a királyi út, általában simán megy is - de azért mindent könnyebb elméletben elgondolni, mint a szokványos utakat jarni
TörlésJa, de én ezt nem elméletben csinálom, vagy nem értem mire gondolsz...
TörlésMi is a jovatetelt hasznaljuk inkabb. Viszont amikor elegem lett abbol, hogy megut, egy ido utan kivetkezetesen visszautottem (ugyanott es ugyanugy, ahogy o.) Nem indulatbol, nem szadista jelleggel. Nagyon hamar leallt vele. Nekem is megvannak az elveim, hogy gyereket nem utunk, de hat rajottem, hogy epp azert csinalja, mert neki fogalma sincs, fizikailag milyen erzes valakinek, ha megutik. Megerezte, es rogton rajott, h nem ez a celja. O sem bantani akart. Azota mindig mondom neki, hogy a parnat, kanapet, akarmit nyugodtan lehet utni feszultseglevezeteskent, egymast nem bantjuk. Leggyakrabban az ajtot csapja be azota. :DD
VálaszTörlésNálunk ugyanez ment, amíg nem volt hajlandó aludni délután a Lány. Januárban ovit váltottunk, lett egy tündéri óvónénik akinél hajlandó aludni délben és azóta nincs este hiszti, vannak viták, de kezelhető a dolog. Simán lehet, hogy a fáradtság miatt viselkedik így Boni. Nálunk a viselkedés terápia segített még, a helyes viselkedést jutalmazzuk. Ha nincs hiszti és betartja az előre, közösen meghatározott szabályokat pl. nem kell 53x elmondani, hogy jöjjön fürödni, akkor kap egy matricát, ha összegyűjt 12 darabot, akkor megkapja a legot, amit kinézett magának. A legót úgyis megvennénk neki itt csak az időpont a kérdéses.
VálaszTörlésNalunk meg azt mondta a gyerekpszichologus, h kifejezetten ne matricazzunk, mert az ugyanugy csak kulso kontroll, a jutalomert tesz meg valamit, nem pedig belso indittasbol, azert, mert megerti, hogy neki is jo. (Peldaul ne matricaert tegyen rendet a szobajaban, hanem azert, mert neki jobb erzes rendes kornyezetben lenni. Ha matricazunk, attol meg utalhatja tovabbra is a rendrakast, es felnottkent szinten nem lesz belso motivacioja takaritani.)
TörlésNa, igy legyen okos az ember. :)))) Koszi mindig mast mondo szakemberek!
Én úgy örülök ennek a posztnak. Végtelenül megnyugtató, hogy Boni is hisztizik és ő is üt. Máris jobban érzem magam.
VálaszTörlésAz ütésnél egyébként én is vissza szoktam ütni reflexből, sőt ha megmar (ami nagyon tud fájni) egyből ütök a kezére nem is gondolkozom. De persze szégyellem magam.
Nekem az nem tetszik ebben az egészben, akár büntetés, fenyegetés de akár jutalmazás is, hogy úgy látom mindig csak egy-két alkalommal segít és utána tovább gyűrűzik ez a dolog. Tipikusan a kisujjamat nyújtom de a karom kellene esete.
Pl nálunk 1 éve ha hajlandó volt inhalálni utána nézhetett 15 perc videót. Ma már egy inhalálás után van hogy 1 órát is videózik és csak trükkel (wifi kikapcsolása) hagyja abba, természetesen egy idegroham kíséretében.
Vagy: régebben jutalomként kaphatott valami édességet a boltban, ma már ez az alap hogy az kell neki és erre jön még rá az egyéb dolgok utáni követelőzés.
De ide említeném a tesóm kamasz gyerekeinek a problémáját akik már kijelentették hogy csak akkor hajlandóak jól tanulni ha megkapják az egyre és egyre drágább számítógépes játékokat, felszereléseket.
Tehát a jutalmazás zsarolásba megy át.
Én jelenleg csak és kizárólag fenyegetéssel dolgozom, de nem tudom ez meddig mehet el kvázi veszélytelenül.
Pl. autóban levágott hiszti esetén: "Ha nem hagyod abba kiteszlek az autóból" "Tegyél ki, gyalog megyek." Én indexelek, lehúzódom, kikapcsolom az övemet. És egyből közli, hogy "nem hisztizek, abbahagytam".
Na de mi lesz ha egyszer tényleg ki kell raknom az autóból??
Ha az megnyugtat, akkor szerintem minden normalis gyerek eljut oda legalabb egyszer, hogy usson. Teljesen normalis stresszreakcio. Nehogy magadban keresd a hibat!
TörlésViszont se a jutalmazas, se a fenyegetes, se semmi nem mukodik hosszu tavon, ha jatszma hajtja. Ti 0-24 oraban jatszmaztok. Nem az a lenyeg, h az ember azt mondja, kiteszi a gyereket az autobol (en is mondtam mar neki), hanem hogy igazabol komolyan is gondolja-e? Zselyke tudja, hogy nalatok mindig van egy utolso utani utani utani utani kibujasi pont. Valojaban rohadtul nem szeretned kirakni az autobol, hat mar most aggodsz miatta, hogy egyszer majd kell tenned, es jajj,mi lesz. :) Hat ezt o tokeletesen erzi. (Amugy semmi nem lesz, mert tenyleg nincs a fenyegeteseknek igazi eredmenye. Feleslegesek.)
Ne gondold, hogy eszt akarok osztani, valojaban nagyon is sok hasonlosagot latok kettonk erzesei kozott, es ezert tunik fel nekem rogton a helyzet faramucisaga, ha kivulrol tudok ranezni.
Van egy konyv, a Hogyan NE neveljuk a gyerekeinket? Tokre ajanlom neked. Harom csaladtipusrol ir. Te is, en is teglafal tipusu csaladbol jovunk, erre a tipusra pedig az jellemzo, h vagy ugyanolyan teglafal tipusuan nevelenek, vagy ataesnek a lo tuloldalara es "meduzak" lesznek. (Gumiszabalyok, sikamlos, hatarok nelkuli neveles.)
Egyebkent ugyanebben a konyben van szo a fenyegetesrol, buntetesrol, megvesztegetesrol es jutalmazasrol, amik igazabol csont ugyanazok pepitaban.
Tenyleg jo szivvel ajanlom. Nyilvan nem valt meg semmitol, de azert par gondolat megragadhat.
"Ha az megnyugtat, akkor szerintem minden normalis gyerek eljut oda legalabb egyszer, hogy usson"
TörlésŐőő, két gyerekem van, de soha nem ütött meg egyik sem. Ezek szerint állati mázlista vagyok. Vagy nem normálisak a gyerekeim😀.
Nem a szulot! :) Hanem valami barmit.
Törlés+1 annak a könyvnek, ill szemléletformáló gondolatainak
TörlésFella: ennek a fajta követelőzésnek és „jutalom inflációnak” úgy vettük elejét, hogy mielőtt bemegyünk a boltba minden egyes alkalommal elmondom (ők meg a szemüket forgatják, hogy „tudjuk máááár...”), hogy 1 dolgot lehet választani, és az nem lehet édesség. Ettől függetlenül időről-időre bepróbálkoznak, de nagyon hamar megértik, hogy nem lehet. Ugyanígy a zuhanyzás, mikor megyünk felfelé a lépcsőházban, akkor az a kérdés, hogy hova megyünk először? Mondják is, hogy a fürdőszobába zuhanyozni. Persze itt is jönnek nem egyszer a trükkök, hogy 15 perc mire levetkőznek, hogy dobálják egymást, hogy megy a cirkusz, hogy ki lesz az első, de ez még mindig milliószor jobban kezelhető, mint mikor játszani kezdenek és abból kell őket kirángatni zuhanyozni-vacsorázni.
TörlésElla, na, én is örülök, már megérte a poszt :)))
VálaszTörlésHuh, a szabály nálunk annyi volt, hogy nem verekszünk ( nem csapkodunk, marunk, harapunk khmmm... én a sikítást is ide soroltam ) mert az fáj! Picik vltak még amikor le kellett fektetni, talán bölcsis korúak mert onnan mindig hoztak haza egy-két ilyen finomságot. Működött. Boni már nagy biztosan tudja, hogy fájdalmat okoz, akkor is ha csak dühében csapkod, főleg, hogy ő egy nagyon okos kisgyerek. Muszáj erre most megoldást találnotok, de hát azon is vagytok... Az esti műsor simán attól van, hogy túlpörög és még élvezi is, hogy bulizhat veletek, a tesókkal könnyebb ilyenkor, mert lehet őket egyszerre fürödni, meg ágyba parancsolni. Szerencsére ez a korszak is gyorsan elmúlik, kitartás!
VálaszTörlésNálunk a nagyobbik egy év kihagyás után szokott vissza oviban a délutáni alvásra. A kialvatlanság nagyon durva dolgokra készteti őket...
VálaszTörlésAz enyémek is ütnek. Nem engem, hanem egymást. Állandóan verekednének, ha hagynám.
VálaszTörlés