Az öregedés jelei (az ismeretlen alak, aki lettem)

Hiába lenne tök jó azt mondani, hogy 43 éves vagyok ugyan, de a fejemben még csak 26 (vagy 32), a valóság nem így áll. Igazság szerint én fejben is nagyon a 43-nál tartok, már nem jellemző rám semmi fiatalos bohémség vagy lelkes extravagancia (legmerészebb lépésem mostanában az, ha rózsaszínhez pirost veszek föl):

– Nem csak, hogy képtelen vagyok éjszakázni, de semmi de semmi kedvem sem lenne hajnalig bulizni. Sokkal boldogabb vagyok, ha egy könyvvel a kezemben korán lefekhetek aludni.

– Koncertplakátokon egyetlen előadó vagy énekes nevét sem ismerem. Lejátszási listámon Beethowen sorakozik Brahms-szal, mostanában szinte egyáltalán nem hallgatok könnyűzenét. Koncertekre már csak akkor járok, ha van ülőhely!

– Simán előfordul, hogy ki se dugom az orrom akár egy egész hétvégén keresztül. Még jól emlékszem, hogy fiatal koromban teljesen megrémültem volna ettől; programokat szerveztem programok hátára. Most viszont kifejezetten jól esnek az ilyen lassú hétvégék, főleg télen!

– Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy mit fogok csinálni nyugdíjba vonulásom után.

– Simán elhangzik a számból olyan mondat, hogy „a múltkor beszélgettem XY-nal” – és ez a múltkor másfél évvel ezelőttöt jelöl. Emlékszem, amikor a nagymamám mondta, röhögtem.

– Kreativitásomat a kajafőzésben és sütisütésben élem ki.

– Könnyedén bevallom – bármilyen élethelyzetben – ha valamit vagy valakit nem ismerek. Fiatal koromban elsüllyedtem volna a szégyentől.

– Emlékszem még, hogy milyen volt szerelembe esni, de ilyet már nagyon-nagyon régen éreztem utoljára.

– Nem akarok már minden vitát megnyerni. Sőt, bele sem megyek parttalan vitákba. Viszont minden hülye véleményt, buta érvelést végig tudok hallgatni – és nem üt meg a guta. Lazaságomat azonban inkább az udvariasság, mint a tolerancia számlájára írhatom.

– Eléggé jobboldali lettem. A múltkor a rádióban (francia) hallottam valakit a javak igazságos elosztásáról, a társadalmi szolidaritásról stb. beszélni, és azt kell hogy mondjam: az elvekkel egyetértek, a gyakrolatban pedig inkább a javait féltő kiváltságos vagyok, aki még büszke is arra, hogy panelból indulva hová jutott el.

– Nem hoznak lázba az ajándékok, sokkal jobban örülök egy-egy telefonhívásnak, beszélgetésnek, csetelésnek, kávézásnak.

– Kábé fél éve nyitottam meg utoljára a Facebookot.