Hóharmaton mezítláb jártam,
ólmos esőben bőrig áztam;
éjjel az erdőn, félelmemben,
hol sírtam, hol meg énekeltem.
S
mindez úgy tűnik – most, hogy emlék –,
mintha
egy tisztás szélén mennék
fütyörészve,
hol alkonyatkor
őzek
ittak ezüst patakból.
Szép. Nagyon meg tudnám érteni, ha szeretnéd megosztani a fiaddal! Hogy érezze anyja nyelvének költői édességét...
VálaszTörlésAz imént telefonált az én fiam is. Kicsit csevegtünk, többek között a politikai helyzetről (franciául), és egyszer csak azt mondtam neki magyarul: "nem tudok rá pontosabb kifejezést: sokukkal nagyon elszaladt a ló!" Megértette azonnal.
Köszi :)) végül ezt választottam mottónak a könyvhöz, amit írtam neki. Nagyon jól illusztrálja a saját érzéseimet a gyerekkorommal kapcsolatban. Bárcsak neki könnyebb lenne!
VálaszTörlésNa, akkor a fiad jól ért magyarul! (a magyarországi eseményeket most nem nagyon követem, lefoglalnak a sárga mellények, meg a strasbourgi támadás)
Sejtettem!
TörlésIgen, nagyon jó a nyelvérzéke neki is (nem apjára ütött, bevallom...). Pl. angolul folyékonyan megtanult, akcentus nélkül, pedig nem járt Angliában a gimnáziumi évek alatt - nem akart - csak jóval később, egyetemista korában.
(még hozzáteszem, hogy kiskorában meglehetősen félénk kisfiú volt, most meg sikeres ügyvéd!)
:-)
Törlés(kiérzem a biztatást a szavaidból :))