Vonat

Új útvonalon járok munkába. Van új útvonal! Lett. Bárcsak minden problémám így oldódna meg: igaz, hogy beékelődött egy plusz átszállás, de elkerülöm egyrészt a pályaudvarról százezer emberrel egyidőben történő kitódulást, másrészt a belvároson átbuszozást, valamint a dugók kényét-kedvét.  Most, ha időben beér a vonatom (ami valami csoda folytán egyre gyakoribb) van 4 percem, hogy átloholjak egy másik vágányhoz és ott fölszálljak egy ütött-kopott, talán a 80-as évekből ittragadt belföldi vonatra, aminek a szaga teljesen olyan, mint a gyerekkorom balatoni vonatjai. Ezzel a vonattal mindegy megkerülöm a belvárost, és perceken belül ott vagyok, ahová busszal hosszú fél-háromnegyed órák alatt jutottam csak el. 10-15 percet is nyerhetek az ügyön, ami naponta fél óra plusz alvást jelent akár!

És a legfontosabb: a kis vonat olyan gyönyörű útvonalon jár, hogy minden nap az ablakra tapadva figyelem (és fotózom, illetve videózom) a kis tornyokat, házikókat, templomokat, utakat, kerteket. Értitek, munkába menet olyan mesés látványban van részem, mintha turistaként direkt emiatt váltottam volna jegyet!

Érthetetlen módon csak én vagyon ennyire elájulva a tájtól, mindenki más rá se bagózik.

UI:  Érzem én, hogy ez a poszt fényképes illusztráció nélkül nem az igazi, de sajna amatőr fotóim egyáltalán nem tudják visszaadni a valóságot, eddig még teljesen béna fényképeket készítettem holmi elmosódott kerítésekről, háttérben háztetőkkel, nem is értem...