Félelem

Z. anyja olyan nőgyógyászati rákban halt meg, amely sima rutinvizsgálattal kiszűrhető és gyógyítható lett volna, csakhogy ő soha nem mert sima rutinvizsgálatra menni, nehogy azt kelljen hallania, hogy rákja van. Őrület, ugye? Z. ezért lelkiismeretesen és rendszeresen eljár szűrésekre, vizsgálatokra, ellenőrzésekre, figyel az étrendjére, a súlyára, a koleszterinjére, a vérnyomására stb.

Viszont pár hónapja (egy éve?) aggasztóan fáj a gyomra. Anélkül, hogy belemennék a részlekekbe: a hányingertől és a rossz (sőt, katasztrofális) emésztésig fura tünetek egész sorát produkálja. A háziorvos szerint az idegességtől van, és gyógyszert írt föl rá.

De csak nem múlik, és néha már olyan mértékűek a tünetek, hogy szinte a mindennapjai látják a kárát. Én baromira aggódom. Dr. Tamko önjelölt gasztoenterológus szerint gyomortükrözésre kellene mennie, nem pedig a házidokihoz, aki jó ugyan, de mégiscsak 5 perc jut egy betegre. De még ha több jutna is: ő is tévedhet.

Ha megmerem pendíteni, ha minden bátorásomat összeszedve elő merek rukkolni az ötletemmel, az a veszekedés és a nagyjelenet tuti receptje. Z. a fejemhez vágja, hogy miért zaklatom és nyaggatom ezzel, az ő gyomráról van szó, felnőtt ember, tudja mit csinál. Különben is, az én hibám, mert mindig szekálom őt a gyereknevelési és háztartási problémáimmal, elveimmel és ötleteimmel, biztos attól fáj a gyomra, tönkreteszem. Lám, most is a gyomortükrözéssel jövök, hát minek idegesítem? Amikor amúgy is fáj a gyomra?

Z. az az ember, akivel lehetetlen vitatkozni. Ő az, aki tökéletesen meg van győződve az igazáról, és amikor néha bebizonyítom az ellenkezőjét, akkor is képes azzal lezárni a vitát, hogy „oké, de elvileg az ő elképzelése lett volna a helyes, csak hát ezek a fránya körülmények”. Emellett pedig iszonyúan meggyőző tud lenni. Egyszer valaki úgy jellemezte, hogy egy eszkimónak is eladna egy hűtőszekrényt – és milyen igaz. Ezért nem is merek a húgához vagy a gyerekeihez fordulni, mert amit én bátortalanul előadnék nekik holmi gyomortükrözéssel kapcsolatban, azt Z. hangos szónoklattal simán lesöpörné, megsemmisítené és elpusztítaná.

Amikor utolsó elkeseredésemben megemlítem neki a saját édesanyját, akkor mérgesen és nagy hangon odavágja, hogy most mi van, rákot gyanítok? Hát azt inkább nem is akarja tudni. És innentől kezdve nem lehet hozzászólni, duzzog, dühös.