Viszont.
Ahogy Boni nő, egyre jobban kiütközik, hogy mennyire eltérő a véleményünk a neveléssel kapcsolatban; ezek szinte már világnézeti különbségek. Elhűlve gondolok arra, hogy minket a húgommal a mamám (és a papám) nevelt fel. De hogyan lettünk akkor ilyen normálisak? Az is lehet, persze, hogy a mamám idővel megváltozott, vagy hogy a saját gyerekeivel máshogyan viselkedett. Bonival viszont iszonyúan, elképesztően szigorú.
Egyébként én azt gondoltam, hogy mi Z-vel viszonylag szigorúak vagyunk, és hogy Boni viszonylag jól nevelt gyerek. A mamám meg csak a fejét csóválja, és többször is mondta, hogy rémes, hogy mindent megengedünk neki. Hogy akaratos, hisztis. Felrója neki (és persze nekünk), hogy malac módon eszik, hogy válogatós, hogy rohangál, hogy kiabál, és hogy nem tud egyetlen játékra sokáig koncentrálni. Megtanította neki, hogy a mi kell?-játékában (még mindig nagy kedvenc) kicsit udvariasabban azt kérdezze inkább, hogy: mit kérsz?
Én persze meg vagyok róla győződve, hogy mindent jól csinálunk. Igen, koszosan eszik, de már így is annyi szabálynak meg kell felelnie (eleve le kell ülnie az evéshez), nem akarom pluszban még arra is kényszeríteni, hogy vigyázzon a ruhájára. Amúgy meg miért is? Kimossa a gép. Idővel úgyis meg fogja tanulni. Igen, hangoskodik, rohangál a lakásban, és kalapáccsal üti a fémtányért, mintha dob lenne. Dehát három éves, mi mást csináljon? Nem az a típusú gyerek, aki sokáig egy helyben tudna ülni és el tudna molyolni valami játékkal. Az apja is ilyen, ő is állandóan rohan,
Ezek számomra mind nem fontosak. Ma délelőtt a mamám a gyerekszoba kilincsére szerette volna akasztani a kabátját (amíg várta, hogy a Hadvezért felöltöztessem, ugyanis arra sem hajlandó néha, hogy felöltözzön. Szintén a legutolsó dolog, amin problémázok). Szóval az Uraságnak nem tetszett, hogy ott a kabát, mindenáron le akarta szedni. Bevallom, én még ezt is megértem, és ha rólam van szó, leveszem onnan a kabátot, de a mamám meg volt rökönyödve. Már csak azért is otthagyta, a gyerek meg őrjöngött, és csakazért is le akarta szedni.
Elhiszem, hogy kívülállóként úgy tűnik, hogy egy elkényeztetett kölyök rigolyáit vagyunk kénytelenek elviselni, pedig nem így van. Az a kabát azért zavarta ott, mert soha nem látott még azon a kilincsen kabátot: a gyerek olyan, mint egy konzervatív politikus, minden újítás zavarja. Ráadásul nem volt létkérdés, hogy az a kabát ott lógjon. Lényegtelen dolgok ezek. Nekem az a fontos inkább, hogy a lényeges dolgokban fogadjon szót, pl. amikor elkezdte ütni a saját mamámat (a kabát miatt), azt nyilván azonnal megtiltottam neki.
Én inkább annak örülök, hogy a fiam jókedvű, jószívű, kreatív, érdeklődő. Inkább beszélgetek vele egy jót, mint hogy folyamatosan azzal nyüstöljem, hogy miért kupis a szobája. A kettő együtt szerintem nem megy, nem lehet éjjel-nappal tisztaságra, rendszeretetre, udvariasságra oktatni, nem marad idő a fontos dolgokra – legalábbis szerintem. Aztán majd meglátjuk.
Mennyire ismerös...:)
VálaszTörlésSok vita, sok harc volt nálunk is ebböl, pedig anyukám tényleg könnyü eset és nagyon igyekszik toleránsan viselkedni, de hat az anyám és a böréböl nem tud ö se kibújni. Meg az ö generációja, meg Kelet-Európa, stb Ha ez utóbbi most arrogánsan hangzik valakinek, sajnálom, de megdöbbentö különbségek vannak ebben is a kontinens 2 fele között. (akinek nem inge.) Szoktam régebben mondani neki, anyukámnak, hogy amit töle hallok nevelésügyben, az olyan stilusú, mint a Pöttyös Panni mesekönyv, amitöl a falra mászom, az ötvenes-evekbeli ósdi elvei miatt.
Szóval nálunk a sok összezördülés, vita akkor csitult el , amikor én nyiltan kimondtam anyukámnak, hogy én egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mindent jól csinálok a gyereknevelésben, de nem tudom jobban. :) (10 éves a kölkem)
Kitartás!
(Pöttyös-Panniság: a megszégyenitésre, megfélemlitésre alapzó nevelés.)
VálaszTörlésjaj, Z. eltörte a bordáját? jobbulást neki!
VálaszTörlésanyukám a gyerekekkel nagyon okén viselkedett mindig - de anyósomtól ismerős ez a hozzáállás - amikor egyszer (nagy néha volt csak ilyen) ő vigyázott a még nem sokat beszélő Á.-ra, néhány óra múlva Á. tökéletesen tudta mondani, hogy "ejnye-ejnye" - és soha, de soha nem volt jó úgy, ahogy mi csináltuk. mondjuk nekem ez könnyebb volt, mint neked lehet, hogy saját anyukáddal nem vagytok egy hullámhosszon
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésSztem a kettő között van az igazság. Ennek ellenére előbb-utóbb úgyis megtanul a gyerek alkalmazkodni a szigorúbb nagyikhoz is, de a mai nevelés tényleg sokkal megengedőbb és a szülők sokkal többet alkalmazkodnak a gyerekhez, mint régen. Ez egyébként -akármennyire magyarázzuk kifele h hű de jó, valljuk be, eléggé fárasztó tud lenni, pláne ha nincs sok külső segítség és mindkét szülő dolgozik és fáradt. Egyébként nem akarok beleszólni, de azért ha ennyit segít a nagyi, nem kellene mégis Bonival megértetni, hogy kivételesen ott lóg az a kabát? Akár csak szeretetből...
VálaszTörlésSzerintem pont ez a baj a mostani generaciokkal, hogy a szulok mindent megengednek nekik. Es en sem azt mondom,hogy a szuleink mindent jol csinaltak a nevelesunkben, de igenis kellenek a gyereknek a hatarok, es az, hogy tisztelje a felnotteket. Hidd el, nem kioktatasbol irom, nekem mar felnott gyerekeim vannak, (22-20-13 evesek), de nekem sosem hisztiztek, nem dobtak magukat a foldre, igaz rosszalkodtak es verekedtek, de ha merges voltam rajuk igazan, akkor tudtak, hogy eddig mehettek es nem tovabb. Most nagyon buszke vagyok rajuk, ketten egeyetemre jarnak, tudnak felelosen gondolkodni es nagyon jo emberek. Es nem valt a karukra, hogy nem engedtem meg nekik, hogy malac modjara egyenek, es ossze kell pakolni a szobajukba. Igy tanultak meg azt, hogy ertekelni kell azt amijuk van . Gyerekkorban ez a jatek volt, most pedig minden mas, ami az eletben szukseges. Nezd meg a mostani Z-generaciot, vagy az elobbit, es ez mind a tul nagy nevelesi szabadsagnak koszonheto, mert ha gyerekkorban nincsenek megfelelo szabalyok, akkor ugyanez lesz felnottkorukban is.Megegyszer mondom, tenyleg nem bantasbol mondom, ha de ha kicsit szigorubb leszel mar most, sokkal de sokkal konnyebb lesz kesobb neked, a gyereknek is. Es en nem hiszem, hogy ez annak a karara menne, hogy masra nem marad ido es nem lehet igazan gyerek mindenfele rosszasaggal. Az amit most megtanul, az az elet alapja szamara, es ha most minden akarata szerint van es te leveszed a kilincsrol a kabatot, mert hisztizik erte, akkor felnottkoraban a munkahelyen sem fogadja el, hogy van egy fonoke, es o donti el a dolgokat. Bocsi, hogy nekem ez a velemenyem, tenyleg nem akarlak bosszantani.
VálaszTörlésAbszolút egyetértek. Nehéz lehet külföldön úgy gyereket nevelni, h nincs sok segitségetek. De nem jó akkor sem mindenben a gyerek után menni, mert lehet h most ez kényelmesebb, azaz kevesebb a konfrontáció, de iskolában, munkahelyen könnyebben boldogul majd, ha megtanulta, h nem csak körülötte forog a világ. Pl anya is lehet fáradt, és nem biztos,h azért mert ő így kíván enni, neked többet kell mosni, takarítani. Ettől nem lesz boldogtalan gyerekkora, inkább több idő marad másra.
TörlésÉn nem annyira látom az összefüggést a jó emberség, az egyetemre járás és a gyermekkorban szigorúbb nevelés között. Nekem mindig rendetlenség volt a szobámban és három diplomám van, sőt, jó embernek tartom magam, és megbecsülöm, amim van. És nem hiszem, hogy kivétel lennék. (Y generáció.)
TörlésHát igen, ez a nehéz a szülőségben ...Okoskodhatunk itt bármennyit, majd az élet eldönti 😕😉
TörlésMaximálisan igazad van....) Mondom ezt úgy, hogy nem vagyok idős anyuka.
TörlésAnnamari
Kedves blogiro es mindenki mas! En voltam aki ide mert irni nevtelenul egy darab kommentet, mert nincs sajat blogom, facebookom es hasonlo, nem is tudom mi kellene hozza, hogy nekem is legyen a mondandom ele olyan kis kep vagy valami. No,de mindegy is. A lenyeg, hogy nem ertem ezt a nagy felhaborodast, hogy lemertem irni a sajat velemenyem, egy szoval sem mondva, hogy barmit is igy csinalj vagy ugy, haromszor elnezest kertem, hogy nekem mas a velemenyem. Megis a kovetkezo bejegyzesben en lettem a hab a tortan, ami meglepo szamomra, mivel nem irtam semmi sertot, vagy amin igy felkellett volna huznod magad. Es meg csak azt sem gondoltam soha de soha, hogy mindent tutin csinalok, nekem is megvoltak a nehezsegeim, amikor azt gondoltam, hogy jesszus mi lesz beloluk, ha igy vagy ugy csinalom. De imadtam oket ahogy most is, engedje meg mar mindenki, hogy buszke legyek, hiszen ki legyen buszke rajuk, ha nem en??? Es nem azert mert kuszobon az orvosi diplomajuk (a legtobb hozzaszolonak es neked is a diploma volt a csucs) hanem ahogy irtam is, felelosen gondolkodnak es olyan jo emberek lettek, amirol almodni sem mertem husz evvel ezelott. Halas vagyok, amiert jol tudtam vegezni a dolgom, nekem a szuleim nem tudtak sokat segiteni, es igy otven felett, mar nem is banom annyira. Nagyon nehez a neveles, mindenkinek mas a fontos, es ha anyukad vagy egy idosebb szemely, aki tul van mar a javan CSAK a velemenyet leirja vagy elmondja, nem hiszem, hogy ilyen iszonyat duhkitorest erdemelnek. Szamomra itt veget is ert a blogod olvasasa, amit sajnalok, mert regota olvastalak, de nem tudom toleralni, hogy egy egyszeru velemeny leirasa miatt meghurcolsz es a hab a tortan-t csinalsz belolem, es leirod, hogy meg a fejemben sincs minden rendben -teszed ezt ugy, hogy nem ismersz, soha az eletben nem hallottal rolam, hogy igazan milyen ember vagyok. Mindenkinek csak azt uzenem, hogy ismeretlenul nem kellene frocsogni senkire, aki udvarias, csupan eltero velemenyt ir le. Na most lehet folytatni a sarral dobalast, ahogy eddig megszoktatok, de ez nem az en vilagom. Udvozlettel: egy volt blogolvasod
TörlésAjánlom figyelmetekbe:
VálaszTörléshttp://hvg.hu/elet/20080710_szernyeteg_gyerekek_kindergarchy_epstein
"Epstein nem emlékszik arra, hogy a szülei esti mesével dugták volna ágyba, vagy hogy bárki a családból részt vett volna az atlétikai versenyein." - nem is csoda, hogy olyan megkeseredett felnőtt lett belőle, aki számonkéri a felnőtteken, hogy a középpontba helyezik a gyereküket. (Sehol nem találtam utalást rá, hogy neki magának lenne felesége vagy gyereke. Így külön érdekes a cikk.)
TörlésEz a cikk a HVG egyik legmélyebb pontja volt ever...
Törlés„A pozitív pszichológia azt mondja, számold erényeidet, az enyém pedig azt, az élet nehéz, szerezz erényeket, hogy megtanulj boldogulni velük. Én arra biztatom a srácokat, hogy ne meneküljenek a stressz elől, hanem tanuljanak meg együtt élni vele”
VálaszTörlésSzerintem mindenki meg van győződve róla, hogy ő szigorú szülő :D aztán nemrég valakiben a sztorijaim alapján az a benyomás alakult ki, hogy elkényeztetem a gyerekeket; vagy az egyiket legalábbis.
VálaszTörlésAnnyit tennék hozzá a témához, hogy engem személy szerint a plafonra kerget, amikor a saját dolgaim elsikkadnak a rendfenntartói (minden értelemben) vett teendőim mellett, és nagyon próbálok odafigyelni, hogy igenis legyenek önállóak a gyerekek (változó sikerrel). És ami idegesített, arra persze nagyobb gondot fordítottam/tunk, ilyen volt például, hogy egyenek szépen, illetve ha valamit _én_ tettem oda, akkor az ott maradt. És annyira rigolyás vagyok, hogy ritkítottam már meg közös programot gyerekes barátokkal, ha a gyerekük idegesített.
Anyukámmal például mi nem egyezünk pár alapvető dologban, ilyen például a rend fontossága, szóval a megjelenéssel kapcsolatos dolgok, az egészséges táplálkozás, a tévénézés stb. Nem is remélem, hogy közelíteni fog a véleményünk, így amikor nála vannak a gyerekek, egyszerűen lemondok az ilyen irányú igényeimről. Évi két héttől semmi bajuk nem lesz, ha tévéznek, csokin és rántott sajton élnek stb - ezt a békát lenyelem az utazásokért cserébe.
Hú, nem is tudom, megírjam-e mit gondolok.
VálaszTörlésNekem furcsa, hogy egy 3 éves kisfiú annyira felhúzza magát egy kilincsre akasztott kabát miatt, hogy megüsse a nagymamáját. Lehet, hogy nem odavaló a kabát, és azt írod, hogy nem látott még kabátot kilincsen, de mi volt a baj ezzel? Oké nem csak ez itt a kérdés, értem.
Bízom benne, hogy nem bántódsz meg, de hosszú távon nem biztos, hogy az engedékenység tutira jó lesz a kisfiadnak.
Tényleg nem akartam okoskodni
Teljesen normális egy 3 évestől, igy reagálja le, ha valami nem úgy szokott történni, nem ott szokott lenni.
TörlésSzia! A mi legnagyobb gyerekünk annyira olyan, mint ahogyan Te leírod a kisfiad! Nagyon sokszor más logika szerint gondolkodik, mint ahogyan mi, de az ő szempontjából teljesen igaza van! Én is találkoztam csodálkozó, sőt megbotránkozó tekintetekkel is, de annak ellénére, hogy következetesek vagyunk, sokat foglalkozunk vele, nemigen tudtuk megváltoztatni. Mindenesetre most 6 és fél évesen az iskolában nagyon szeretik, és nem azért, mert gyöngybetűkkel ír vagy kifogástalanul viselkedik, hanem mert élmény vele lenni, konstruktív, lendületes, érdeklődő. Persze én is szeretném, hogy ne kelljen szörnyülködnöm a tollltartója láttán, de mit csináljak, cserébe gyönyörűen olvas. A hisztit pedig kinövi, ne aggódj!
VálaszTörlésA lányom 3 éves, es pontosan így viselkedik. Nálunk a bölcsőde egyik hozadéka, hogy úgy eszik, mint egy malac:( A kabátos sztori teljesen OK egy 3 éves gyereknél. Történt valami, ami egy új helyzet volt v nem úgy szokott lenni, és ezt igy tudta lereagálni, mert a csalódottságát ott abban a pillanatban nem tudta kezelni. Most van abban az életkorban, amikor meg kell tanulni, hogy nincs mindig minden úgy, ahogy nekünk tetszik. Mi lehet, hogy nem hisztiztünk, de nem azért mert már a pólyában tudtuk a feszkót kezelni, hanem azért mert megtanultuk hogy nem szabad hisztizni.
VálaszTörlésEgyébként meg pont addig tudtam gyereket nevelni, amíg a Lány meg nem érkezett:)
Pár hete láttam a FBon egy karikaturat, anyuka kislányával, alatta szöveg: azt szeretném, ha gondolkodó, önálló ember lennél, de most csináld azt, amit én mondok!
Pöttyös Panni: már nem emlékszem rá, de megvannak otthon, meg fogom nézni őket!
VálaszTörlésBV: lehet, hogy tényleg mindenki azt hiszi, ő szigorű :))))
Kabátügy: bevallom, nekem a mamám reakciója volt nagyon fura, nem a fiamé. Szerintem ő jobban hisztizett :))) de legalább annyira akaratos volt, mint a hároméves. Két akarat feszült egymásnak egy hülye kabát miatt, csak éppen az egyik egy felnőtté.. ahogy Merylla mondja, a mamám azzal intézte el az egészet, hogy "csináld azt, amit én mondok, úgyis én döntök a végén". Ez számomra oké, ha az úttesten átfutásról, a gyümölcsevésről, az esti lefekvésről vagy a mesefilmnézésről van szó (mindenben én húzom meg a határokat, vita nincs), na de egy kabát?? a kilincsen??? :-DD
Na itt kezdődik, hogy majd bizonyos - nem várt - alkalmakkor szégyenkezni fogsz a kisfiad viselkedése miatt..((
VálaszTörlésMariann
"Szégyenkezni fogsz" mint érv: Pöttyös Panniság.
TörlésVagy leszarja azok véleményét, akik szerint szégyenkeznie kéne.
Érdekes, amit írsz, Tamko. A kislányom még csak 2 lesz, de nálunk is hasonló szituáció kezd kialakulni. A kislányom most kezdett el akaroskodni, hisztizni, és néha nagyon anyás, csak én nyúlhatok hozzá, csak én pelenkázhatom, stb. Anyukám, aki vidéken él, mostanában ritkábban jön hozzánk, mert bizony megsértődött néhányszor, amikor a gyerek nem úgy viselkedett, nem azt csinálta, ahogy azt ő elképzelte vagy kérte tőle. Anyukám azt vallja, hogy a gyerek csinálja azt, amit a felnőtt mond neki. Én pedig úgy gondolom, hogy a fontos dolgokban igenis kellenek határok és rá kell szólni a gyerekre erélyesen, ha nem megfelelően viselkedik, de máskor, kisebb dolgokban engedni kell neki. Egy példa: Anyukámmal együtt mentünk a bölcsibe a kislányomért, a gyerek elkezdte mondani, hogy anya húzza fel a csizmát, anya rakjon az autóba, stb. Erre Anyukám felhúzta magát és csak azért is hergelte a gyereket, mondván: már pedig most én vagyok itt, most én foglak felöltöztetni, én foglak az autóba rakni. Mi lett a vége? A gyerek vergődött, hisztizett, aztán végül csak úgy lett minden, ahogy ő akarta. Anyukám meg megsértődött...
VálaszTörlésNa szóval ilyenkor nem a gyerek viselkedése a minősíthetetlen szerintem, hanem a felnőtté, ez nálunk is sokszor volt így, hogy anyukám sértődött meg, pedig elvileg a felnőtteknek van több esze nem? Máskor meg rájuk hagy mindent, mert ő nem eszekszik velük...
TörlésKabát ügyben én azt gondolom, hogy azt mondtam volna, Boni tudjuk, hogy nem ott van a helye, csak addig tette oda a nagyi amíg várja, hogy elkészülj és ha tovább tombolt volna, valószínűleg én is leveszem a kabátot a kilincsről. Igen, ilyenek a gyerekek és szerintem is totál felesleges tovább gerjeszteni a dolgot és bepörgetni egy kabát miatt. Minek? Majd két hét múlva már nem így reagál mert látott már kabátot a kilincsen:) Hogy anyukád ezt felnőttként nem így látja? Valószínű, az enyém sem így látná. Amit én nehezen viselek, de nagyon az a felesleges zajongás, pl írtad a fedőt a kalapáccsal oké kipróálja, jól szól, de utána el kell tenni, nem arra való. A malac evés? Hát egy három éves már tud szépen enni, de mi malackodás? Hogy összekeni magát vagy, hogy kézzel eszik, a katonákat a szájába rakja egyben vagy külön az nekem nem malackodás. Ha szándékosan összekeni magát és az asztalt és játszik az étellel az az, azt nem is hagynám. Ha véletlenül keni össze magát,mert még annyir anem ügyes és folyik a nyakán a leves, akkor kap egy előkét és kész. De egyen a tányér fölött, ne játszon az étellel, ne dobálja le az ennivalót, ne köpködje ki az összecsócsált falatot. Ilyeneket az oviban sem szabad. Ha nem kéri, akkor egészségére, mehet az asztaltól játszani, de ne szaladgáljon vissza, hogy mégis enne. Azt mindig utáltam, ha ott kell tartani a gyereket, maíg mi is befejezzük, mert akkor senki sem eszik nyugodtan az tuti... Persze ez akkor is más ha jó étvágyú a gyerek és akkor ha alig eszik, mert az utóbbi esetben nem akarja az ember, hogy "éhen haljon" és több mindent megenged neki, szóval tényleg gyerek és szülő függő is a dolog:) Ja és könnyű annak szigorúnak lenni, aki nem él együtt azzal a kisemberrel, aki nem ismeri és nem szereti annyira nagyon mint a szülei:)
VálaszTörlésErdekes ez az anyakkal, anyosokkal. Nekem mindig az jut eszembe ezekröl a nevelesi konfliktusokrol, mintha a szuleink az unokakon keresztul nekunk uzennenek, a kiskölykök csak elszenvedik a felnöttek közötti vitakat. Merthat nekik az a jo, ha minden fontos felnött kepes tartani magat nagyjabol ugyanazokhoz a jatekszabalyokhoz. A felnötteknek persze nem kell egyeterteniuk mindneben, de szomoru, ha a gyereket vonjak be a csataba. Szerencses esetben a nagyszulök kepesek elfogadni, hogy a gyerekeik felnöttek es a sajat csaladjukban ök a megmondoemberek, nem a nagyik. En ugy hiszem, hogy egy normal szulö-gyerek kapcsolatban a szulö alljon a gyereke melle a visitozo felnöttel szemben.
VálaszTörlésAzt meg, hogy Boni hogyan viselkedik ugy altalaban, igen nehez kivulallokent megitelni. Feltetelezem teljesen normalisan:neha hisztis, maskor bujos, egyebkent meg teljesen normalis. Olyan gyerek...
nem szeretnék beleszólni ebbe a családi konfliktusba, nem ismerem sem a konkrét helyzetet, sem az érintett személyeket...és mindenkit óva intenék attól, hogy bárki oldalát erősítse, vagy summás jelzőket süssön főleg olyanokat, hogy „milyenek a mai fiatalok”, vagy mai öregek úgy általában ...
VálaszTörlésde kívülállóként – kívülről – nekem úgy tűnik, itt ebben a konkrét szituban nem (csak) a kabátról volt szó, hanem az egyébként elnyomott szükségletek - nézetek, vélemények, szembenálló értékek - HARCÁRÓL. Mindenkinek akadályozott volt igénye érvényesítése az adott pillanatban (is), és mindenki úgy próbált érvényt szerezni saját akaratának, hogy befolyásolni próbálta a másikat. Erővel.
Kicsit sarkítva: Ha valakinek sosem adnak a szavára, sérül az önbecsülése, és megpróbál manipulálni minden helyzetet, hogy felhívja magára a figyelmet („nehogy már egy szaros kölök mondja meg nekem, hova tegyem a kabátomat, és majd én megmutatom, ki az erősebb”)...ha egyébként rendben lenne a lelke, gond nélkül lekapta volna a kilincsről, mondván, bocs, tényleg nem szoktuk idetenni...és lépni tovább , nincs konfliktus, ...nem ez a lényeg, hanem hogy hova megyünk...
Szvsz ha ilyen nagy a nézet-eltérés, minimálisra kellene csökkenteni a találkozást (súrlódási felületet), durvát mondok, pl. ne jöjjön fel a gyerekszobáig a nagymama, hanem mi levisszük hozzá a játszótérre, vagy üljön le a lakásban máshol, és igyon meg egy teát, amíg elkészülünk, ne nézze végig vergődést, nem rá tartozik, nem az ő gyereke
őszintén remélem, hogy sikerül valami megoldást találnotok, mert semmi nem ér annyit, hogy elveszítsétek egymás szeretetét és megbecsülését, és fő leg a jó hangulatot
TörlésKabát: akkor pont nem volt idő magyarázkodni, de igen, utána elmondtam, hogy vannak, akik oda szokták akasztani (nálunk amúgy nincs fogas, RÉMES). Ahogy én ismerem a fiam, legközelebb fel lesz háborodva, ha a Mamilla nem oda akasztja a kabátját! :) És igen, valszeg a mamámban sértett hiúság is volt egy kicsit, h nem az ő akarata érvényesül egy tökmaggal szemben - na ezt nevezem gyerekes viselkedésnek :)
VálaszTörlésAmúgy tényleg nekem is olyan érzésem van, mintha a mamám nekem üzenne ezekkel a dolgokkal, hiszen én sem lettem annyira rendszerető, és nekem sem olyan fontos a háztartás, az udariasság, a behódolás, a szabálykövetés és még sorolhatnám. Mert ha nem akarna nekem üzenni (tudatalatt persze, nem direkt csinálja), akkor simán élvezhetné az unokával töltött nevelésmentes időt.
Persze TÖK nehéz feladata van, szóval eddig nem került sor semmiféle konfliktusra, beszólásra, sértődésre, nem is lesz ilyen, remélem. Össze van zárva velünk, és gyakran úgy kell foglalkoznia a gyerekkel (játszani vele, lefoglalni, enni adni), hogy közben én dolgozom, Boni meg bármikor szaladhat hozzám, ha nem ért egyet valamivel. Szóval EHHEZ képest a helyzet tök jó, szó sincs egymás szeretetének elvesztéséről :) inkább, ahogy írtam fent, világnézeti különbségről.
Malacevés: egyetértek Mesélővel, és törekszünk is rá, hogy dikerkt ne dobálja a kaját (ez tilos) stb, de pl. ha jástzik a kenyérszeletekkel, azt én tökre megértem, tök buli belőlük tornyot építeni :))) az előke pedig köztem és a férjem között most a Legkritikusabb Ügy. Ő mellette van, én ellene (mert még előkével is tök koszos lesz, és nem szereti ha van valami a nyaka körül).
Látod még ez is gyerekfüggő, mert ha cirkuszolna az előke miatt én sem tennék a nyakába, minek ezzel is "kínozni". Szóval direkt nem csinál olyat az ember, amivel kivívja a gyereke rossz kedvét az tuti hanem inkább óvatosan, figyelve ő alkalmazkodik és úgy igyekszik a jó irányba terelgetni a kicsit, aki bele fog nőni a dologba előbb utóbb:) Mamilla de édes:)
TörlésNa ez az, annyi étkezési szabályt kell betartania (kezet mosni, leülni - én is rosszul vagyok attól, ha föl-föláll -, várni, h tálaljak, megenni a főzeléket, noha csokit enne legszívesebben), az előkével nem akarom szívatni, ráadásul valahogy mégis koszos lesz a ruhája... Kár, h a férjem nem érti meg az álláspontomat, grrrrr.
TörlésNálunk nem volt előke, mert utálta,ha valami a nyaka korul volt. Így helyette minden csupa kaja volt, áztattam és kentem a vanish szappant, mint a güzü. Aztan bekerült a bölcsibe, ahol mindenkinek a nyakába teszik az élőkét és csodák-csodája, az en kislányom már csak és kizárólag előkével hajlandó itthon is enni, sőt a végét a tányér alá is beteszi. Úgyhogy most vettem újat, mert az itthoni nem volt eleg hosszú! Ennyit arról, hogy szenved a gyerek tőle:)
TörlésMinden bölcsiben fantasztikusan tudnak kisdedeket "idomítani", de komolyan! Kivarázsolják a cumit a szájukból, megetetik velük a céklafőzeléket, szobatisztává teszik a gyerekeket, akik ott egyedül esznek, isznak, összepakolnak, kidobják a szemetet és felhúzzák a cipőjüket:) A bölcsiben a gyerekek sokkal ügyesebbek, aztán hazamennek és újra bedugják a cumit a szájukba és és és ... Nekem az anyukám és a nővérem is gondozónő és tényleg el tudják varázsolni mások gyerekeit a bölcsiben:) Otthon nem annyira:) Amúgy szerintem a bölcsi jó hely, vagyis ha muszáj ott lenniük, akkor a legjobb helyen vannak a gyerekek, otthon anyuval persze jobb lenne, de hát ő valsz. dolgozoik.
TörlésErre nem tudok mit mondani, az en gyerekem szobatisztán kezdte a bölcsit, 3 hónappal a 3. szülinapja előtt, önállóan evett kanállal, villával, pohárból ivott, soha nem cumizott és nagyon jó evő. Itt minden gyerek ilyen nagy a csoportban, mivel nincs hely az óvodákban, ők is ide járnak, külön csoportban, tk ez már óvoda, délelőtt foglalkozásokkal.
TörlésA bejegyzés rosszindulatú részét meg vegyük úgy, hogy nem vettem észre. Milyen szerencse, hogy csak az egészségügyben szologatnak be! Na itt bukik ki, hogy ki hogy reagálja le, ha nem tetszik neki valami...
Nem akartam rosszindulatú lenni, tényleg varázslásnak tartom, de inkább szakma természetesen és azért írtam,hogy ott mert anyu a bölcsiben szó szerint bele tudta lapátolni a gyerekekbe a mindenféle főzit ellenkezés nélkül, az én gyerekembe is, aki az unokája volt és a csoportjába járt, de otthon neki sem ment. A gyerekem vele ott jól evett, de itthon már nem:)
TörlésTalán könnyebb anyukáddal ezt megbeszélni, mint esetleg egy anyossal konfrontálódni, vagy nem?
VálaszTörlésNálunk amikor formában van anyós, ilyeneket szól;
-le kell rólad választani
-majd az óvodában megnevelik
-annyi okos dolgot tanul az óvodában minden nap új mondokaval tér majd haza
-elviszem egy hétre majd én megnevelem
-szervusz Mártikám, igen ő az unokám, kényeztetni nem kenyeztetem, az anyja megteszi helyettem!(mindezt előttem)
-egy gyereknek a szobájában a helye játszon szépen egyedül
-semmiféle hisztinek nincs helye
-ha rossz akkor el kell kezdeni megfenyíteni
Egyetlen unoka, odáig van érte, de ő akarja nevelni. Tömik csokival sutyiban. Nagyjából semmi nem jó amit csinálok.
Na erre varrjatok gombot.
Szóval szerintem ha csak egy egy kirívó eset van, azt be lehet nyelni, nálunk ez folyamatos probléma.
Lovely79: Hát ez nagyon kemény. :( Borzasztó lehet így együtt létezni anyósoddal, nem is értem, nem gondol bele, hogy viselkedik?! (Nyilván nem...) Nekem mindkét fronton (szülők, anyós-após) ordas mázlim van, ezt mindig is tudtam, amióta megvan a fiam, pláne.
VálaszTörlésTamkó: Nekem tök fura, hogy Anyukád túltesz rajtad szigorúságban. Én mindenhol azt tapasztaltam eddig (jó, nem reprezentatívan), hogy a nagyszülő inkább el(túl?)kényezteti az unokát. Főleg annak fényében meglepő ez a szigor, hogy két külön országban élve - gondolom - nem találkoznak Bonival nagyon sűrűn. Kabát-ügy: nyilván leírva sarkosabban hangzik, mint ahogy megtörtént, de szerintem abszolút Boninak volt "igaza", mármint ő viselkedett úgy, ahogy egy korabelinek kell, és Anyukád volt az, aki túltolta a témát, hogy itt is demonstrálja a tekintélyelvűséget. Viccesen el lehetett volna ütni két másodperc alatt ezt az egészet - én mindig röhögök, milyen cuki öregesen tudnak ezek a kicsik felháborodni minden "rendellenességen". Anyukád ezek szerint nem elégedett azzal, hogy belőled mi lett, azért akarja Bonit annyira kézbe venni? Vagy ha viszont tök elégedett, akkor bízhatna benne, hogy nem fogod elszúrni a gyerekedet sem. Szerintem tök ügyik vagytok, már amennyire ez blogon át tud jönni, és biztos alapjáraton Anyukád is jó arc, csak hát mindenkinek vannak becsípődései, neki ez a szigorú nevelés, ami most nyilván eléggé ki tud ütközni, hiszen Boni most koránál fogva gyakran "rossz". (Kész vagyok azoktól, akik azt mondják, az ő gyerekük sosem hisztizett, ahhh! Persze... 1/ Jótékony feledés homálya. 2/ Mi a hiszti? Auchan padlón fetrengés vagy otthon némi durci: vérmérséklet kérdése inkább, mint üdvözült szülői nevelésé. 3/ Dacolni kell, kortünet, akinél kimarad, szerintem attól kell inkább megijedni (lásd Ranschburg Jenő véleménye). E.
Ismerős a helyzet. Pont a minap gondolkodtam el rajta hogy van-e ilyen másoknál is. Nálunk anyósom szokta direkt hergelni a gyereket. Viccelődve kezdi: add nekem, nem is kell neked az a játék/étel/édesség. No persze a fiam nem akarja odaadni. Akkor jön az hogy de hát én is adok neked ezt, azt, mindig sütök sütit, stb. A gyerek így sem adja a valamit, de igyekszik megoldás találni (adok mást neked mama, stb.). De addigra anyós már bepörög, és jön az hogy na akkor én sem adok neked soha semmit, nem sütök, nem viszlek el sétálni... A végeredmény egy síró, kétségbeesett, dühös gyerek, és egy sértődött mama. Próbálom leállítani, tompítani persze. Vagy ha együtt játszanak egy olyan játékot amit a fiam talált ki, akkor direkt nem úgy játszik ahogy a gyerek kéri, csakazértsem. Eleinte nevetve, később már dühből, és akkor a gyerek már kitör, kiabál, őrjöng. De hogy akkor minek egyezik bele a gyerek szabályai szerinti játékba, és miért nem mondja hogy oké játszok veled de ne így hanem. Mintha kifejezetten az lenne a cél hogy felzaklassa. Ha a gyerek csak sír a végén, akkor ő nevetve elsétál. Ha nem csak sír a fiam hanem rákiabál és dühöng, akkor megsértődik. Nem bírom megérteni hogy ez miért jó.
VálaszTörlésRain
Elnézést mindenkitől de én nagyon röhögök ezeken a történeteken bár tudom, átélni nem mindig mulatságos. 3 éves fiú rendet rak a szobájában? Nekem ezt 15 éves korára sem sikerült elérnem. És akkor a férjemről még nem is beszéltem DD. Nyilván kellenek korlátok de a dolgokat lazán kell venni, már ha sikerül, nem lehet minden miatt szenvedni. Nehéz az arányt megtalálni de úgy gondolom a gyerek alapvetően a saját anyjáé, nem az anyósé és nem a nagymamáé. Nekik kell alkalmazkodni a gyerek anyjához. Mondjuk én könnyen beszélek, nálunk már nem voltak nagymamák és anyósok sem.
VálaszTörlésHisztizés és a feledés jótékony homálya: én sem emlékszem konkrétan hisztire, pedig tudom, hogy hisztizsáknak meg Bodzillának hívtuk. Most 5 éves, tehát már pár év alatt kiesnek a rossz emlékek :)
VálaszTörlésA nagyik rettentô nehéz téma (bele se merek gondolni én milyen leszek), engem halálra idegesít néhány dolguk, a legjobban mikor saját maguknak mondanak ellent: jajj, de jó, hogy ilyen önállóak vs miért disznó módra esznek és borzasztó, hogy órákba telik mire felöltöznek. Milyen ügyes rajzokat/kivágásokat/ragasztásokat csinálnak vs miért ilyen kuplerájos a rajzosdoboz, miért nem pakolnak el vacsora elôtt.
Juuj, ezek tényleg durva dolgok :((( az én mamám azért normális, meg tiszteletben tartja a legtöbb rigolyánkat, meg tényleg baromira igyekszik: nem a szándékkal van a baj, hanem, hogy mások a nézeteink. És mivel már több, mint 2 hete van itt, néha bizony nem bírja megállni, h ne szólogasson be (nekem vagy a gyereknek). De igen, a kabátos eset tipikus példája a hergelésnek, ahogy fent is írjátok.
VálaszTörlésBodzilla :)))
Amúgy én még mindig meg vagyok győződve róla, h az én gyerekem mérsékelten hisztis és jól kezelhető. Lehet, h attól függ, ki kezeli :)
Az enyém borzasztó hisztis, amióta az apja külföldön van. Most nehéz vele, de értem az okát. Egyébként az én anyukám sem lenne más, ő messze él így telefonon beszélnek. Neki a "ha nem hallgatsz anyára/nem eszel/nem viselkedsz jól, akkor nem is szeretlek!" a mániája.
VálaszTörlésRain
Ooooo :(((( ez nagyon kegyetlen dolognak tunik!
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésSzerencsére a gyereket nem hatja meg, mert alig ismeri. Ezt többnyire bánom, de ilyenkor nem annyira. Már mondta hogy ő nem szereti az anyukámat, de sosem fogja neki elmondani mert tudja hogy ő az én anyukám és én szeretem, és biztosan nem akarnám hogy elszomorítsa.
TörlésRain
Annyira megértelek, szerintem ezeket csak úgy lehet elkerülni, hogy akkor unokáznak a nagyszülők, mikor a szülők nincsenek ott. Tudom, hogy nálatok ez nem megoldható..
VálaszTörlésÖsszevesztem pár hete anyuval, aki nagyon sokat segít a 2éves kisfiam körül, mert beszólt, hogy nem jól neveljük, túl engedékenyek vagyunk, és többek között ezért tört el a karja decemberben. Nyilván az utolsó pontnál szakadt el a cérna, és mondtam neki, hogy mert nem akarom úgy leuralni a gyereket, ahogy ő leuralt engem (ezt a kifejezést nem is tudom, honnan szedtem, de annyira leírja a gyerekkori kapcsolatunkat). Ezen persze teljesen kiakadt.
A gyerek azért törte el a karját, mert leesett a kanapé karfájáról, ahol lovacskásat játszott, kb. 50 cm-ről. A férjem fél méterre állt tőle, százszor játszott már ilyet, sajnos rosszul csavarodott alá a karja. Persze megszakadt érte a szívünk, de én egy percig nem hibáztattam a férjem. Szeretnénk biztonságos keretek között szabadon hagyni játszani, nem rászólni mindenért, így is annyi, de annyi szabályt kell betartania. Ez a shit happens kategória volt.
Visszatérve a leuralásra, nálunk az volt, hogy én vagyok a kicsi, buta, akinek annyi a dolga, hogy szót fogadjon, mert akkor szeretik. Ha nem fogadtam szót, jött a szeretetmegvonás (nem szólt hozzám), az emelt hang, aztán a kiabálás, veréssel fenyegetés, és 2-3x meg is vert fakanállal (mert nem akartam menni fürödni, vagy 7 helyett 8-ra értem haza egy zsúrról).
Anyu volt a szeretett/félt istensége a kis világomnak, és azt szeretném, ha az én kisfiam nem félne tőlem.
Szóval nehéz két ennyire különböző generáció gyereknevelési elveit összeegyeztetni, náluk még simán belefért a fenékreütés (hiszen őket pl. nagyapám vasalószíjjal verte, ahhoz képest mi ez), és nem is érti, miről beszélek, mikor azt mondom, hogy nem szabad visszaélni a fizikai erőnkkel.
Jaj, szegény kisfiad :((( Megértelek, bármi történhet egy ilyen kicsivel, még akkor is, ha a szülő ott van. Sajnos. Én is ezektől az esésektől félek...
VálaszTörlésNekem is van mit fölróni a mamámnak (nem ilyen durva dolgokat, mint amiket írtál), és ezért sem értem, miért gondolja úgy, hogy ő jól csinálta. ÉN tudom a legjobban, h nem! :)) De még soha nem mondtam el neki, nem akarom megbántani, mert ő szándékosan soha nem tett volna rosszat (csak hát igen, ez a szigorúság..).