A francia elnökválasztásról (laikus szemmel)

Az az iszonyúan félelmetes az idei köztársaságielnök-választásban, hogy a mai napon senkinek lövése nincs (nem lehet), hogy kit fognak elnöknek megválasztani a franciák tavasszal: egyszerűen nincs normális jelölt. (Franciaországban a köztársasági elnököt, akinek sokkal nagyobb szerepe van, mint otthon, általában két fordulóban választják meg öt évre; az elnöki választások után következnek a parlamenti választások.)

A jelenlegi elnök (François Hollande) annyira népszerűtlen és annyira lejáratta magát nőügyeivel, hogy nem is indul. Ezen a hétvégén választották meg azt az embert, aki Hollande pártját, a Szocialista Pártot képviseli majd az elnökválasztásokon (erre a választásra akart elmenni a férjem, amikor elesett). Ez a jelölt (Benoît Hamon) nem tartozott a favoritok közé, engem mondjuk meglepett, hogy ő került ki győztesen, de nem értek hozzá. Mindenesetre valódi esélye nincs nagyon, se a baloldalnak úgy általában, sem pedig neki konkrétan, a programjával (mindenkinek biztosítandó alapjövedelem) valszeg csődbe kergetné az országot.

A jobboldali előválasztás második fordulójába két olyan ember kerül be, akinek már valódi politikai súlya van. A nyertes François Fillon lett, és emlékszem, hogy tavaly decemberben mindenki úgy beszélt erről az emberről, mint aki valószínűleg köztársasági elnök lesz. Amúgy katolikus, nagyon jobboldali fazon, volt már miniszterelnök is, a tisztesség, a becsületesség, a kemény munka szószólója. 

Erre mi derült ki erről a tisztesség szobráról pár hete? Állítólag a feleségét és a fiait is alkalmazta (ez mondjuk legális Franciaországon, bár nekem iszonyúan fura), de úgy, hogy nem csináltak semmit, viszont egy rakás pénzt vettek fel érte. Akkora botrány robbant ki ebből, hogy most mindenki azt mondogatja: a pasi politikai karrierjének vége. Főleg, hogy egyszer úgy nyilatkozott, hogy ha bármiben is meggyanúsítanák őt, nem indulna a választásokon. Én egyébként egy hete úgy kelek reggelente, hogy alig várom a híreket, nagyon szeretném tudni, hová fajul ez az egész.

Ki maradt akkor? Van még egy Emmanuel Macron nevű fiatal pasi, a kormány tagja volt, de kilépett, hogy önálló jelöltként induljon. Szimpinek és hozzáértőnek tűnik, de ki tudja? Nincs sok tapasztalata, a privát szférából került be a politikai körökbe, és vajon sikerül-e neki maga mögé állítani a franciákat?

És van még Marine Le Pen, a nacionalista, bevándorlásellenes és unióellenes Nemzeti Front demagóg, korrupt és agresszív vezetője. Pártja egyre erősebb; volt, hogy már a második fordulóba is bejutottak. Soha semmilyen elemzés nem hozta még ki győztesnek, de ki tudja? Ma éjszaka álmomban valakinek azt magyaráztam, hogy nézd, ha Trumpot megválasztották az amerikaiak, miért ne választanák meg Le Pent a franciák?

Felébredtem, és olyan hihetőnek tűnt az egész. De te jó ég, ez mégiscsak egy atombombával rendelkező nagyhatalom, mi lesz itt? Milyen világ az, ahol Trump, Putyin és Le Pen dirigál egy-egy országot (Orbánról ne is beszéljünk), míg Kína szerepe tovább nő, az Európai Unió feloszlik, az Iszlám Állam pedig embereket mészárol le? Mit lehet tenni, hová menjünk, ha kitör itt nekünk valami égi atomháború, az emberek egymásnak esnek, bevezetik a kötelező katonaságot, államosítás lesz, mittudomén?? Ebben a kontextusban nagyon félelmetes ez a közeledő elnökválasztás.