Óvoda: az első benyomások (2.)

(Alcím: bezzeg a bölcsiben!)

Nincs más összehasonlítási alapom, ezért az ovit csak a bölcsivel tudom összevetni. Sok kis hülyeség zavar, az egyik ilyen, hogy nincs babakocsitároló. Ez azt jelenti, hogy ha be kell mennem a mh-emre, akkor az ovi után még haza kell rohannom a babakocsival, hogy lerakjam VAGY babakocsi nélkül kell mennem, ami megint rengeteg plusz idő (Boni megáll minden fűcsomónál, nincs szívem noszogatni).

Aztán rémesen kicsi a folyosó és mivel fix időben kell otthagyni a gyerekeket, mindenki egyszerre jön, ami azt eredményezi, hogy szülők, gyerekek tolonganak a szűk helyiségekben. Ráadásul meleg is van, a kabátot (+laptoptáskát, ha mh-emre kell bemennem) nincs hová letenni, miközben az ember a wc-re kíséri a gyerekét (ez kötelező).

Itt a saját lábukon mennek be a gyerekek a terembe, nem a szülő adja át a pedagógusnak. Emiatt vagy guggolok Bonikám mellett és búcsúzkodunk VAGY felegyenesedek és az óvónénivel beszélek, de a kettő nem megy egyszerre. Amúgy nagyon keveslem a kontaktust az óvónővel: túl hiertelen volt a váltás. A bölcsiben volt 5x5 percünk (reggel-délután), amikor én elmondtam, hogy hogyan aludt a gyerek, milyen hangulatban (!) van, ők meg részletesen beszámoltak róla, hogy mit evett, mennyit aludt és mivel játszott. Itt meg semmi infónk nincs semmiről, én meg gyakran nem akarok a tizedik szülő lenni, aki arra vár, hogy két mondatot mondjon a ovónőnek. A bölcsiben oda kellett telefonálnunk, ha nem vittük be, itt ez senkit sem érdekel: egy papírra kell felírni a nevét, hogy megjött, mellette a megfelelő négyzetet beikszelni (menza, napközi). Gondolom ez az a híres papiros, amivel nyomon követik, hogy ki hová megy, jézusom, bele sem akarok gondolni. Egy fecniről van szó, a 21. században, a GPS és a mobiltelefonok világában!

És akkor itt van még a tízórai-uzsonna, és eddig ez a legnagyobb gondom az egész ovival. A gyerekeknek maguknak kell vinniük, kis hátizsákokban (amúgy irtó édes reggel az a sok kisgyerek a kis hátizsákkal). Nyilván tök felesleges gyümölcsöt betenni, mert azt tök macera megenni, senki nem fogja ott neki meghámozni és/vagy kimagozni. Joghurt és kompót ugyanígy felejtős. Maradnak ezek a hülye bolti csokis kekszek: Franciaország egész kiskorú népessége ezt eszi. Még ha tudnék, sem adhatnék neki mást (egészségeset), hiszen a padtársai mind ezt fogják enni. Akkor üljön ott szegénykém egy mézes kenyérrel?

Pedig olyan jól leálltunk nyáron ezekkel az édességekkel. Elmagyaráztam neki, hogy Budapesten nem lesznek sütik és kekszek, csak gyümölcs és Túró Rudi – és nem is reklamálta őket. Erre most megint itthon állnak a szekrényben a csokik és társaik, és persze állandóan ezt enné, grrrr.

Oldalakat tudnék még megtölteni az ovival kapcsolatban és azzal, hogy milyen változásokat hoz ez nekünk is és Boninak is. Egy (francia) barátnőm szerint az ovikezdés a fölső tagozatba (collège) kerüléssel együtt a legjelentősebb momentuma a franciák életének!